Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Szász Zoltán: Román diákok Budapesten

val. Ami a demokráciából a Lajtán-innen megvalósult, az elsősorban (vagy kizárólag) Budapesthez kötődött. S bár a főváros vezetői is rendszeresen felléptek a demokratikus és munkásmozgalmak ellen, sosem volt titok, hogy a főváros és a központi kormányszervek, elsősorban pedig a nagyhatalmú „Királyi Magyar Belügyminiszter" között gyakori volt a nézeteltérés. Az ellentétek oka: a városi tanács liberálisabb magatartása. A budapesti egyetemen tanuló román diákok száma — az általános fellendülés következtében — a kiegyezés után hamarosan növekedni kezdett. Az önképzőkör, mely eddig szerény kulturális működése mellett csak bálokat rendezett, az itteni román ifjúság politikai fóruma lett. Az 1867-et követő évben felvette a „Petru Maior társaság" nevet. Ez a névadás is a dualizmussal való szembefordulást jelezte; Maior, a történész, a románság latin eredetének hirdetője, történeti jogainak védelmezője volt. A „történeti jogon" alapuló magyar szupremáciával a román fiatalok saját népük „történeti jogát" szegezték szembe. A TÁRSASÁG egyelőre újabb megpróbáltatások előtt állt. Az alapszabályok jóváhagyása útjában meglepő akadályok bukkantak fel. A belügyminiszter az önképzőköri jellegre hivatkozva csak úgy volt hajlandó jóváhagyni az alapszabályokat, ha a társaság csak egyetemi hallgatókból verbuválja tagságát és nem zárja ki belőle a nem román nemzetiségűeket. (5. pont.) Egy ilyen kérdés kiélezése miatt nem látszott érdemesnek az egyesület létét kockára tenni. De az egykorú közjogi szemlélet a román értelmiséget is magával ragadta. Miután a szerdahelyi értekezleten (1869) az erdélyi román burzsoázia a kiegyezéssel való szembefordulását a paszszív rezisztencia meghirdetésével deklarálta, miközben a bánsági, a máramarosi és a körösi román vezetők még tovább harcoltak a parlamentben nemzeti jogaikért— a pesti román diákság kétfelé szakadt, és tehetetlenül állt egy érdektelen belügyminiszteri javaslat 1902 július I-töl jelent meg Budapesten a román egyetemisták korszerű irodalmi-társadalmi folyóelőtt. Nem tudott dönteni. Az erdélyiek a miniszteri módosítás elvetését ajánlották, az utóbbiak pedig elfogadását javasolták, azzal, hogy nem kell ragaszkodni a nemzetiség megjelöléséhez, hisz a kérdésnek nincs különösebb gyakorlati jelentősége. Végül is a szembenálló irányzatok képviselői nem tudtak megegyezni, gyakorlatilag két társaság alakult, mindkettő külön-külön terjesztette fel jóváhagyásra alapszabályait. Ezek az áldatlan állapotok 1872-ig tartottak, amikor is a leggazdagabb hazai román családnak, „mérsékelt", afféle kormánybarát irányzat képviselőjének, a Mocsonyiaknak nyomására, nagy zúgolódás közepette, a „mérsékelt" diákok jutottak túlsúlyba, s így már nem volt akadálya annak, hogy a belügyminiszter (aki magyar arisztokratákkal együtt még megjelent egy pesti román bálon) 1873. január 29-i 3438. sz. rendeletével az egylet működését engedélyezze. A Mocsonyi család ez alkalomból 240 forintot, ügyvédjük pedig 100 kötet könyvet adott ajándékba az egyesületnek. Emil Picot francia író ugyancsak 100-nál több kötet francia klasszikus írói alkotást küldött az egyletnek, s ezzel már adva voltak egy komoly könyvtár alapjai. Ez idő tájt már bérelt helyiségük van, újságokat járatnak, s 1878-tól havonta megjelenik saját lapjuk, a „Roza cu ghimpi" (Rózsa tövissel) — bár mindössze egy példányban, merthogy kézzel írták. Amikor a társulat elnökét, Vulcánt a Kisfaludy-társaság tagjává választották, a magyar sajtó üdvözletére lapja így válaszolt: ' „Ismerjük meg egymást! A kölcsönös megismerés sok olyan kapcsolatot állít vissza, sok olyan szimpátiát ébreszt fel, melyet a megnemértés semmisített meg." A megerősödő egylet lassacskán tekintélyre tesz szert. Fölfigyelnek rá az erdélyi román politikusok, a regáti kulturális élet irányítói, s ha nem is nagymértékben, de hol innen, hol onnan anyagi támogatást is kap. 1880-ban 1614 forint a tiszta vagyon; 1883-ban — bár nem hibádan gondozásban — 2000 példányban kiadják a névadó, Maior Petru A románok eredete Dáciában című főművét. 1887-ben az egylet vagyona eléri a 3580 forintot, a könyvtár anyaga a másfélezret. A SZÁZAD UTOLSÓ ÉVTIZEDÉBEN, a Monarchia válsága következtében, a nemzetiségi ellentétek is kiéleződtek. Magyarországon a híres Replica és Memorandum perek időszaka ez, amikor vitairatok és ellenvitairatok hirdették vagy cáfolták a nem magyar népek elnyomását, miközben a kormány látványos perekkel igyekezett elejét venni a nemzetiségi mozgalmaknak. Ha a román egyetemisták aláírtak egy-egy mani-Goga Octavian, Madách, Petőfi és Ady fordítója Az Ember tragédiájának első román fordítása a „Luceafárul" hasábjain 31