Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Dr. Fónyad Ernő: Egyetemi város a Duna partján

Rácz György Szubjektív megjegyzések néhány budapesti épületről Szívesen helyet adunk Rácz György építészmérnök írásának, mert kritikai véleménye sok szempontból helytálló. Sajnos, építőanyagiparunk elmaradottsága, a nemes burkolatok magas költsége, a nyílászáró szerkezetek variálhatóságának nehézségei komoly problémát okoznak a tervezőknek. Ami a színezéssel kapcsolatos kifogásait illeti: a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti osztálya előírja, hogy az építési engedély mellékleteként színvázlatokat is be kell nyújtani, jóváhagyás végett. Sőt, egyes esetekben a beruházó köteles meghívni az építési hatóságot a felhordott színek végleges kiválasztására. Ezeket az előírásokat gyakran megszegik; s bár több esetben megbüntették a vétkeseket, utólag előírni számukra ioo ooo forintos nagyságrendű átszínezéseket, a népgazdaság terhére — ez sem lenne helyes. Kirívó esetekben, a városképi szempontból döntő jelentőségű épületeknél az építési hatóság, természetesen, kellő eréllyel fellép. Rácz György szubjektív megjegyzései — és netán másokéi, akik hasonlóan szenvedélyes érdeklődéssel kísérik fővárosunk új arculatának alakulását — hozzájárulhatnak ahhoz, hogy objektív érték-ítéletet alkossunk Budapest új épületeiről. V. Deák Ferenc utca 5. „Darázs"-ház, ahogy a közönség elnevezte. Különben nyugodt vonalú vázszerkezet, de a kitöltő mezőkben rosszul úsztatott nyílások és az élénksárga színnel hézagolt fekete kerámia nyugtalanná teszik. Az első emeleti mellvéd burkolása érthetetlenül elmaradt, pedig éppen ott lenne a legindokoltabb, az alatta levő párkány miatt; amit jól bizonyít a csapadék felszívódása és a vakolat lefagyása. Megkísérelem, hogy egy pár példán demonstráljam — egyedi tervezésű lakóépületekről lesz most szó —: milyen hibáknak nem lenne szabad előfordulniok? Alaprajzukkal nem foglalkozom, csak azzal a megjelenéssel, ami a nagyközönség előtt jelentkezik, és része a városképnek. V.Balzac utca 17. Valóságos gyűjteménye a motívumoknak. Van rajta terméskő, kerámia, sárgaüveg, rikító színezés, kiugratott loggiasor. Legbántóbb a földszinti pillérsor, értelmetlen, egyoldalú konzolaival. Egészében nyugtalan, harsogóan modoros megjelenésű. I. Attila út 131. Nem a harmincas évek elején épült, ahogy gondolnánk; a közelmúltban. Itt is feleslegesen sok motívumot alkalmaztak, kiegyensúlyozatlan arányokkal. Földszintjének márványlap burkolata, kis méreteinél fogva, fürdőcsempejellegű. XI. Bartók Béla—Szabolcska M. utca sarok. Nehéz elhinni, hogy ez is most épült ház, de lépcsőházi ablakkeretének modernkedő vonala ezt bizonyítja. Sarok-„tornyának" engedélyezése már a tanácsi szerveket hibáztatja. I. Krisztina k r t. „Zöldfa-ház". A város egyik hangsúlyos, érzékeny pontjának épült. Az épületkomplexum két tömegből áll, melyek formálásban teljesen idegenek egymástól. A hátsó, magasabb tömb megjelenését lerontja a sárga műanyagból készült erkély mellvéd, mely még színben sem harmonizál a vakolattal. A zöldesre színezett körúti tömbön, az aránytalan tömeg- és nyíláselosztást egy kő mellvéd burkolat igyekszik eltüntetni. A „Langfenster"-t pedig sötétre vakolt falpillérek imitálják. Ez a módszer azonos értékű a „vakablak" architektúrával. 26