Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Vedres József — Maros László: Az FTC életéből

totta5 hogy az FTC az atlétikában is visszaszerezte régi tekintélyét. Ha hosszú évek eredményeit tekintjük, Simon Attila volt a zöld-fehérek egyik legeredményesebb atlétája, hazai és nemzetközi viszonylatban is. Különösen értékes sikersorozata a 3000 méteres síkfutásban elért sorozatgyőzelme. Sajnos, a fejlődést újabb visszaesés követte. A felszabadulás óta valósággal reneszánszát éli az FTC igen ütőképes, a nagy versenyzők egész sorát felcsillantó birkózó szakosztálya. Versenyzői az elmúlt húsz esztendő során egész sor magyar bajnoksággal írták be nevüket a sportág és az egyesület történelem könyvébe. A szakosztály versenyzői közül a ma is edzői szerepet betöltő Szilvássy Miklós — az 1948. és az 1952. évi olimpiák egyik diadalmas versenyzője — az FTC színekben is számos nagyszerű eredményt ért el. Egyébként a helsinki olimpia után következő esztendő a szakosztály múltjának legsikeresebb éve volt: 105 győzelmet arattak az FTC birkózók! Az 1946-ban sorrakerült svájci evezős Európabajnokságon négy FTC versenyző képviselte a magyar színeket. Három évvel később, a főiskolai világbajnokságon a Sándor—Márton—Nádas — Hirsch összetételű négyes győzelmének örvendhettek az FTC-ben. A legnagyobb sikerek időszaka azonban az 1951 — 56-os korszak volt, amelyben Zsitnik, Sátori, Fock, Kávai, Csuják, Szekeres, Holló és Péchy vívott ki nevet magának. A jégkorongban hamar mód nyílt arra, hogy a rutinos, idősebb versenyzők mellé tehetséges fiatalokat állítsanak, sőt néhány jó játékos — Palotás, Lőrincz, Rancz, Bárány stb. — átadásával még az Ú. Dózsa új szakosztályát is megerősítették. 1951 — 1967 között hét bajnokság jelzi, hogy a „téli futball" is az FTC eredményes szakosztályai közé fejlődött. Tizenegy esztendős pályafutása során a kimagasló eredmények egész sorát érte el a kajak-kenu szakosztály. Az evezősök szomszédságában, 1955 elején, Granek István edző vezetésével létesült a kajak-kenu sportolók otthona. Eleinte jóformán csupa kezdő versenyző tette az első evezőcsapásokat, de 1957-re a szakosztály mégis elérte a csúcspontot. A Mészáros fivérek, Szenté, Péhl, és Kulcsár I. a magyar válogatott állandó tagjaiként érték el Európára és világra szóló sikereiket. A Szente —Mészáros kettős ma is a magyar kajak-kenu sport legkiválóbb egységei közé sorolható : világ- és Európa-bajnoki címek birtokosai, akik a római olimpián ezüst érmet vívtak ki maguknak. Hesz Mihály pedig Tokióban állhatott fel ezüstéremért a dobogó második fokára., 1966-ban pedig 10 000 méteren világbajnokságot nyert. Ha az FTC kerékpár szakosztályának felszabadulás utáni eredményeit vizsgáljuk, a kiemelkedő versenyzők sorát Éles Ferenc nevével kell kezdeni, illetve folytatni. Még 1947-ben is versenyzett, s a 4 000 méteres egyéni üldöző bajnokságon megszerezte a bajnoki címet. Az 50-es években mind a pályán, mind az országúton sok FTC siker született: Lőrincz, Kozsik, Ermler és Farkas öregbítették az egyesület tekintélyét a „porfelhők lovagjainak" sportjában. Kár, hogy 1962. óta megtört ez a nagyszerű lendület. .. Az egyesület egyik legnépszerűbb szakosztálya a kézilabda. Mind nagy pályán, mind kis pályán a szakosztály az 1950-es évek első felében kezdte rendszeres működését, 1955-től a női szakosztály indította meg országos szinten is a jó szereplést. A magyar válogatottban mind a nagypályás, mind a kispályás válogatottban sokszor szerepeltek FTC játékosok: Wolff né, Zsákainé, Giliánné, Kiss Barnabásné, továbbá Som, Vajna, Kele, Berendi ... Bár a férfiak még nem nyertek országos bajnokságot, hosszú éveken át az élmezőnyhöz tartoztak, s éppen ezért volt különösen meglepő, hogy 1966-ban el kellett búcsúzniok az NB I-től. A nők — miként kezdetben — legutóbb is példát mutattak: a sokszoros magyar bajnok Bp. Spartacustól hódították el a büszke bajnoki címet! A leghamarabb — a felszabadulás után — a labdarúgó szakosztály állt talpra. 1945-ben olyan kiváló játékosok játszottak zöld-fehér mezben, mint Mike, Kubala, Sárosi dr. Eleinte a labdarúgócsapat mégis váltakozó sikerrel szerepelt, de az egyéni teljesítmények előtt a legfőbb szakvezetésnek is meg kellett hajolnia: Rudas, Kispéter, Kocsis, Henni — s lehetne még sorolni a neveket — a válogatott állandó tagjaivá ének. Az első, felszabadulás utáni bajnoki címet az FTC 1949-ben szerezte meg, 53 ponttal és 140:36 gólaránnyal. E siker megismétlődésére azonban majdnem másfél évtizedet kellett várni, de végül mégis bekövetkezett, Sós Károly, Csanády Árpád, majd Bukovi Márton kiváló edzői, illetve szaktanácsadói munkája nyomán. Közben kialakult a csapat új arculata: olyan fiatal tehetségek tűntek fel, mint Albert, Rákosi, Varga, Juhász, Páncsics, Rátkai, Szőke stb. De ott volt az FTC — a nagy nemzetközi tekintélyéhez méltóan — az európai futballnemzetek küzdőtereinek jelentős csatáin is. A legnagyobb sikert ilyen szinten 1965-ben, a Vásárvárosok Kupájának megnyerésével érte el. Ez az eddigi legnagyobb teljesítménynek számít magyar szempontból az utóbbi esztendőkben népszerűvé vált kupaküzdelmek történetében. Kitűnő középhátvédje, Mátrai Sándor 75-szörös magyar válogatott már mint a világválogatottban is szerepelt labdarúgó vált minden országban ismertté. A műkorcsolya szakosztály is eredményes múltra tekinthet vissza. Zöllner, a Tóth házaspár után a Csordás—Kondi kettős, Almássy Zsuzsa, Szentmiklóssy Zsuzsa és a Berecz—Sugár táncospár jelenti a tükörsima jégen az FTC legnagyobb „ászait". A szakosztály legkiemelkedőbb sikere Almássy nevéhez fűződik: nemrégen szerezte meg Ljubljanában az Európa-bajnokság bronzérmét. A magyar női bajnokságot 1957. óta egyhuzamban az FTC versenyzői nyerték. Olimpiai bajnokok, Európa-bajnok, nagy nemzetközi viadalok győztesei fémjelzik az FTC-ben a sikeres ökölvívó nevelői munkát. A háború előtt is sok sikert aratott Szigeti Lajos még a felszabadulás után is országos bajnokságot nyert. A Budapest bajnok Fehér III. helyezett volt a dublini Európa-bajnokságon, Budapest bajnoka volt Szumega és Homolya is. A felszabadulás utáni évek a szakosztályban mégis visszaesést hoztak, s ezt elsősorban az bizonyítja, hogy az utóbbi években nem is szerepelnek az első vonalban a zöld-fehérek a csapatbajnoki küzdelmekben. A felszabadulás utáni legeredményesebb esztendő az FTC sakkozók életében az 1952-es év volt, amikor az országos ifjúsági bajnokság döntőjében öt versenyzőjük szerepelt. Több bajnokság során is a kiesés ellen küzdött a szakosztály és 1965-ben be is következett a baj: búcsút kellett mondania az OB I-nek. Tekintélyes mezőnyt mozgat a tekeszakosztály, amely már 1951-ben is négy csapatot tudott indítani a különböző szintű bajnokságokon. Első osztályú versenyen sportolói — 2610 fával — új országos csúcsot ütöttek. Az elmúlt három évben sorozat-bajnoksággal bizonyították tehetségüket. Kitűnő az ifjúsági gárda, s a női együttes is szépen mutatkozott be az FTC-ben: 1965-ben bajnoki címet szerzett. Az FTC pályán vívták a felszabadulás utáni első években a tenisz sport II. osztályú bajnokságait. Férfi egyesben Sárosi a 3. helyen végzett, majd Szenyei dr. az első helyet is kiverekedte. Kitűnő nevelőmunkával küzdötte fel magát a női és a férfi csapat is az NB I-be. Közben volt visszaesés is, főleg a női csapat rangsorolása változott gyakran: hol az NB I-ben, hol az NB II-ben folytatta szereplését. A férfi csapat 1959. óta az NB II-ben küzd a feljutásért. Barlangversenyek rendezésével hívta fel magára a figyelmet a természetjáró szakosztály, amely 1953-ban alakult újjá. Ez a versenyforma a természetbarát sport új ágát teremtette meg. A földalatti világ feltárásában a szakosztály szép sikereket ért el, Balázs Lajos, Balázs Dénes, és Stefanik György vezetésével. A barlangismertető túrák szervezé-Az edzői jótanácsok a birkózószőnyeg körül sem feleslegesek. Szilvássy Miklós, a londoni olimpián ezüst, Helsinkiben arany érmet nyert egykori versenyző most Vattayt készíti elő a mérkőzés sikeres folytatására sén kívül jelentős szerepük volt abban a nagyszabású, 1958 —59-ben rendezett dél-kínai expedíció megszervezésében is, amely lehetővé tette, hogy részletes információkat szerezzenek a Föld legnagyobb karsztvidékének soktízezemyi barlangjáról. lóformán az alapoknál kezdték 1951-ben a tornaszakosztály szervezését. Évről évre izmosodtak a gárda tehetségei: 1958 —59-ben a versenyzők túlnyomó része teljesítette a II —III. osztályú szintet. Harmath és Koltai voltak ebben az időben a szakosztály legjobbjai. A következő években Cser Győző és Kovács Gyula is felfejlődött, ők a válogatottban is helyet kaptak. A női szakosztály szereplése már jóval gyengébb. Az új élet kezdetén az elsők között kezdte a munkát az úszószakosztály, amelynek első felszabadulás utáni országos bajnokságán Tátos Nándor négy távon, Hidvéghy László mű- és toronyugrásban szerezte meg a bajnoki címet. Kitűnően szerepeltek a nők. Az olimpiai sikereket elért Nóvák nővérek, Killerman Klára és Szőke Kató eredményei a legigényesebb szakembereket is kielégítették. 1957-től Egervári Márta és Csikány József szerzett több bajnokságot, s ők ma is versenyeznek. Búcsút mondott viszont az aktív sportolásnak Madarász Csilla, aki nagy világversenyek egész során mint Európa-rekorder csillogtatta tudását. A szakosztály jövője is jó kezekben van. Az egyik legrégibb idő óta működő és legeredményesebb szakosztály a vízilabdázóké. Már 1946-ban nagyszerű csapat volt kibontakozóban: Kalapos, és Czapkó neve vált ismertté. Még ebben az évben tűnt fel Fábián Dezső is, aki később, mint a csapat edzője, folytatta sikeres működését. Váltakozó szereplés után az FTC vízilabdacsapata 1956-ban nyert először bajnokságot s e bajnok együttesből dr. Kárpáti, Ambrus és Felkay a nagyválogatott sikersorozatából is alapos részt kérhettek. A tokiói olimpiáról aranyéremmel tértek haza s e szép siker során Kárpáti harmadik olimpiai aranyérmét szerezte. * így közeledik fennállása hetvenedik évfordulója felé a legnépesebb szurkológárdával rendelkező Ferencvárosi Torna Club. KMtM