Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Vedres József — Maros László: Az FTC életéből

kcdés, vízilabdában — az 1920-as években — az FTC -III. kerület TVEküzdelmek segítették ezt a sportágat a világranglista élére. Még 1910 — 1920. között nem volt különösebb feladat ötször megnyerni a bajnokságot, de 1922 —1927. között már csak kemény csatákban sikerült a magyar vízilabdasport felvirágzásában vezérszerepet játszó Komjádi Béla csapata ellen újabb négy bajnokságon is az FTC-nek diadalmaskodni. Ezekben az időkben már a mai, Üllői úti sporttelepreköltözött az FTC, első otthonából, a Soroksári útról. Az Üllői úti pálya megteremtése nem volt könnyű feladat: a bürokrácia, a meg nem értés, a szegénység, a rosszindulat ezernyi akadályát kellett leküzdeniök, amíg az akkor korszerűnek nevezhető sporttelep elkészült. Az építő Mattyók Aladár — maga is FTC elnökségi tag — nagy sportszeretetére lépten-nyomon szükség volt. Az új sporttelepen — amely ma ismét teljes felújítás előtt áll — gyarapodtak, felvirágoztak a szakosztályok. Az A tribün alatt elhelyezett tágas tornateremben a teremsportok is — főként az ökölvívás és a birkózás nagyobb lehetőségeket kaptak. Az első birkózóbajnokságot 1918-ban a középsúlyú Péter Rezső, az első ökölvívóbajnokságot 1923-ban a váltósúlyú Pakurár Szilárd harcolta ki FTC mezben. Három évvel később, 1926-ban, újabb ökölvívóbajnokot ünnepelt az egyesület: a fiatal Kocsis Antal légsúlyú versenyzőt, aki még két éven keresztül győzött légsúlyban, aztán harmatsúlyban. Kocsis vívta ki a magyar ökölvívósport számára az első olimpiai győzelmet is, az 1928. évi amszterdami olimpián. A „franzstadti" proletámegyedben az első világháborút követő, tengernyi nyomort hozó esztendőkben nem volt ritka a verekedés. A fiatal fiúknak ezt a harcos-játékos kedvét az FTC boxiskola nagyszerűen csiszolta az ökölvívás tudományává. Szántó Imre, Szigeti Lajos, Kubinyi Frigyes, birkózásban a nehézsúlyú Bado Raymund írta be nevét nemcsak az egyesület, de a sportág történetébe is. A másik „prolisport", a kerékpározás is erős ágakat hajtott az FTC-ben. Eigner Jenő 1925-ben kiharcolt repülőgyőzelme után egyre-másra bontakoztak ki a tehetséges versenyzők, akik pályaversenyeken, országúton, sőt a hegyiversenyeken rendre az élbolyban végeztek. Győrfy Imre, Éles Ferenc és Morvay József több mint egy évtizeden keresztül a magyar kerékpársport aranykorának legjobbjai között szerepelt. Az úszósportban — a vízilabdában is kitűnő Wenk János után — Táros Nándor emelkedett ki az akkori magyar mezőnyből: 1939—1946. között gyorsúszásban, 100 métertől 1500 méterig, 16 magyar bajnokságot nyert. Emellett az 1944-ben ismét győztes vízilabda csapatnak is erőssége volt. A súlyemelés, az asztalitenisz és tenisz sportágakban születtek még a felszabadulás előtti évtizedekben FTC bajnokságok, amelyeknek különös értékük az volt, hogy a győztesek legtöbbje ott nevelkedett a zöld-fehéreknél, sportnyelven szólva „anyaegyesületük" volt a Ferencváros. A három „Tanár úr" Három különböző időszak, három jellegzetes FTC-Ferencváros játékos: Lázár Gyula, Lakat Károly és Jakabházi László. Három különböző játékosegyéniség a zöld gyepen és a szikrázó jégen. A zöld-fehér színek iránti rajongáson kívül még egy közös vonásuk van: mindhármat „Tanár úr"-ként becézte a közönség. Lázár Gyula, az 1930-as évek ragyogóan képzett fedezete nem szerzett — a magánéletben — tanári diplomát. De ahogyan ez a kivételes képességű játékos mozgott a pályán, ahogy átlátta a támadás lehetőségeit, amikor mások még a védekezésre gondoltak, ahogyan a kínálkozó lehetőséget egy-egy zseniális, centiméterre pontos átadással ki tudta aknázni, az valóban tanári volt. Tökéletes technikai képzettsége, veleszületett játékintelligenciája a legnehezebb helyzetekből is kisegítette. Robusztus testi felépítésű, úgynevezett — és akkoriban divatos — „tankcsatárokat" is biztosan semlegesített. Egy alkalommal Svájc válogatottja ellen, hóval borított, rendkívül nehéz talajú pályán játszott a magyar válogatott. A 19 mezőnyjátékos jóformán csak kínlódott a pályán, Lázár Gyula viszont káprázatos technikájával legyűrte a havat is, a mezőny legjobbjaként tündökölt. A külföldi sajtótól akkor kapta a „Havasok királya" rangot. De a hazai közönség előtt megmaradt „Tanár úr-"nak. A címeres mezt negyvenkilencszer húzta magára. Lakat Károly valóban tanári diplomával űzte ugyancsak a fedezet posztján — a labdarúgást. Kemény, harcos modorú, de mindig eszményien sportszerű játékával évekig volt a Ferencváros egyik legbiztosabb pontja a felszabadulást követő években. Tizenhárom alkalommal az országos válogatottba is bekerült. Tanári képességeit a pályán is felhasználta. Remek erőbeosztással a legnagyobb iramú 90 perceket is végigbírta. Amikor szegre akasztotta a futballcipőjét, az FTC fiataljaihoz szegődött edzőnek. Klubszeretete, sportszeretete, emberszeretete, s nem utolsó sorban pedagógiai képzettsége ideális nevelővé tették. Legutóbb az olimpiai válogatottat bízták a kezére és a kitűnően felkészített fiatalokkal olimpiai bajnokságot nyert. Ma ismét a Ferencváros edzője. A kör bezárult: Lakat Károly ismét a Ferencvárosban „Tanár úr" . . . A harmadik ferencvárosi „Tanár" még egészen fiatal ember. Az FTC jégkorongozók első sorának közepén, a center poszton ő dirigálta csapatát legutóbb is a hetedik bajnokság megnyerésére. Jakabházi is igazi diplomás tanár: a Testnevelési Főiskolán szerzett oklevelet. Még játszik, de már olyan feladatot vállalt, amilyent rutinos, tapasztalt nevelők is csak hosszas megfontolás után fogadnak el: a Központi Sportiskola jégkorong szakosztályának irányítójaként dolgozik. Mintegy 200 fiatalból igyekszik — egy-két hozzá hasonló korú, ma még aktív játékos segítségével — a magyar jégkorongsport jövőjét megalapozni. Amilyen lelkesen, elveszett korongot nem ismerően küzd a pályán az FTC színeiért, olyan szenvedélyesen dolgozik az új generáció sikeréért. A gyerekek bizalommal fordulnak a „Janus arcú" Jakabházi tanár úrhoz, az FTC mérkőzésein pedig sok-sok mutáló hang kiáltja feléje: „Hajrá tanár úr!" A nagy zöld-fehér iskola méltán büszke mindhárom „Tanár úr"-ra . . . A felszabadulás után Eljött a várva várt tavasz ... Az Üllői úti, sok nagy sikert s háborús vihart látott sporttelep környéke is benépesedett. A sok háborús sebtől szenvedő Budapest e nagyon népszerű sportfellegvárában is romok és romok . . . önzetlen, gyors és áldozatos munkára volt szükség, hogy hamarosan megindulhasson itt is a rendszeres sportélet. Egy ideig az ÉDOSZ fennhatósága alá került az FTC, amely azóta is az élelmiszeripari üzemek egyesületeként fejlődik, izmosodik. Az utóbbi 10 évben azonban ismét az eredeti nevén szerepel. 1945 óta 24 szakosztály működött, illetve működi1

: a nagy múltú egyesület keretei között. Időközben a vitorlázó-, a súlyemelő-, a gyeplabda-, a motoros-, a kosárlabda- és a gyorskorcsolya szakosztály beszüntette a működését: 18 szakosztály azonban jelenleg is a magyar sportélet jelentős, nagy tekintélyű szakosztályai közé sorolható. A fehér kaucsuklabda szakosztálya a férfiak és a nők eredményei szempontjából egyaránt sok sikert hozott már az FTC színeinek. Az erősebb nem az asztaliteniszben csak 1953-ig versenyzett az egyesület égisze alatt — 1953-ban a szakosztályt átvette a Bp. Csokoládégyár. Nagyszerű játékosegyéniségek egész sora fejlődött a zöld asztalok mellett a ma is élenjáró női szakosztályban, amely az utóbbi évben két csapatbajnokságot harcolt ki. Ami különösen figyelemreméltó; sikereiket veretlenül érték el. Kitűnő versenyzői sorában a világbajnok Mossóczy Lívia, továbbá a főiskolai világbajnok Kerekesné mellett a most már világviszonylatban is „jegyzett" Jurikné Heirits Erzsébet jelentik a nagy neveket. Az ifjúsági Európabajnok Poór Éván kívül pedig jól ismerik a sportágban Makláry, Petrányi, és Horváth reményteljes jövőt ígérő szereplését is. Az FTC atléták ma is büszkék arra, hogy az elsők között indították el az egyesület pezsgő sportéletét. A tönkrement atlétikai pályák, a súlyos anyagi gondok, és más problémák még akadályozták a gyors fejlődés lehetőségét, de az a tény, hogy már 1946-ban a mezei bajnokságon a Kövér fivérek és a két Papp jó eredményt ért el, derűlátással töltötte el a sportág egyesületi híveit. 1958/59. a fordulat éve lett a szakosztály életében: az országos felnőtt és ifjúsági bajnokságok sora bizonyí-A még ma is ifjúsági Poór Éva hosszú évek óta FTC játékos. Nemcsak klubjának, de az egyetemes magyar •asztalitenisz sportnak is komoly reménysége. Szombathelyen ifjúsági Európa-bajnokságot nyert KMtM