Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Bertalan János: Közel a kétmillióhoz

4. sz. tábla A népesség számának alakulása Budapesten és a vonzása alá eső közvetlen környékén A népesség száma 1000 fő Tényleges szaporulat 1000 fő A népességszáma az1949,évi%-ában Időpont Nagy-Budapesten környékén (64 település) Nagy-Budapesten környékén Nagy-Budapesten környékén 19-49. I. 1. 1590,3 261.9 100,0 100,0 1960. I. 1. 1804,6 328,1 214.3 66,2 113,5 125,3 1961. 1.1.' 1843.9 341,2 39,3 13.2 115,9 130,3 1962. I. 1. 1874,9 352,4 31,0 11,2 117,9 135,4 1963. I. 1. 1899,7 362,6 24,8 10,2 119,5 138,4 1964. I. 1. 1919,7 373,2 20,0 10,6 120,7 142,5 196S. 1.1. 1935,S 383.4 15,8 10.2 121,7 146,4 1966.1.1. 1951,5 395,3 16,2 11,9 122.7 150,9 A népességfelhalmozódás hátrányos következményei A nagyméretű népesség-felhalmozódás számos bonyolult problémát idézett elő. Ezek — a teljességre való törekvés nélkül — a következők: Budapesten a munkahelyek szaporodása jelentős számú bevándorlást tett szükségessé. Ám a lakásáilomány a túlzottan megnövekedett népesség számára nem nyújtott megfelelő nagyságú és minőségű otthont: a lakásáilomány 16 év alatt 12,7%-kal növekedett — a lakosság száma pedig 22,7%kal. A lakáskérdés megoldására tett igen jelentős erőfeszítések ellenére a kerületi tanácsok lakásosztályai még mindig több mint 100 000 lakásigénylést tartanak nyilván; a lebontandó, romos, aládúcolt, állagukban elavult lakások száma pedig mintegy 25 000. Emellett az egyszobás lakások száma és aránya igen magas: az összlakásnak közel 58%-a. Ezek a lakások nagyon zsúfoltak. 1960. I. 1-én az egyszobás-konyhás lakásokban az átlagos laksűrú'ség 2,83 fő, az egyszobás konyha nélküli lakásokban pedig 2,15 fő volt. A laksűrűség, differenciáltan, ennél még kedvezőtlenebb. Ezenkívül igen sok a kényszerű együttlakás. 1960-ban 135 574 fő lakott társbérletben. Ugyanakkor állandóan növekszik a komfort nélküli lakások lakóinak igénye a minőségi lakás iránt. A lakásszükséglet felmérésénél mindezeken felül azt is figyelembe kell venni, hogy 1966. január 1-én a budapesti munkahelyeken foglalkoztatottak közül 253 200 főnek az állandó lakóhelye vidéken volt — holott jelentős részük szintén budapesti lakos szeretne lenni. A vízműfejlesztés sem követte a lakosságszám és az ipari vízigények növekedését. A víztermelő- és elosztóhálózatot nagyobb mértékben fordították az ipari igények kielégítésére, mint amilyen mértékben a fejlesztés ezt lehetővé tette. Ennek következtében a lakossági átlag vízfejadag az 1965. év végén — a közművesített épületek és a fürdőszobás lakások számának és arányának jelentős növekedése mellett is — mindössze 6,2%-kal volt magasabb, mint 1950-ben. De nem tudott lépést tartani a lakosságszám növekedésével a tömegközlekedés fejlesztése sem. Ezt jól jelzi a csúcsforgalmi időszakokban a villamosokon és az autóbu* SZALAY ZOLTÁN KÉPRIPORTJA