Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Kővágó László: A Marx — Lenin Ház

Kővágó László A MARX-LENIN HÁZ Tizenöt nemzetiség forradalmi központja Budapesten, 1919-benl^ Csöndes és kisforgalmú a VI. kerületi Rózsa Ferenc (régebben Rózsa) utca. Benne is a csöndesebb épületek közé tartozik a szinte tartózkodóan visszahúzódó 61. számú ház. Nehéz elhinni róla, hogy falai között valaha tüzes, gyújtó szavú szónoklatokat tartottak, forradalmi indulókat énekeltek, s olyan forrongó, eleven élet pezsgett benne, amelyre távoli vidékekről, a határokon túlról is érkezett visszhang. A Tanácsköztársaság idején gyakran jelent meg tudósítás a Vörös Üjságban, vagy a Népszavában a Rózsa utca 61. alatt, a Marx—Lenin Házban megtartott értekezletről, gyűlésről. Az értekezleteket a Nemzetközi Szocialista (Kommunista) Föderációnak egyszer a román, máskor a délszláv, majd az olasz, a bolgár vagy a szlovák szekciója hívta össze. Ha valaki egymás mellé helyezi ezeket a híradásokat, 15 különböző nemzetiségű szervezetet számolhat össze. Bár rendezvényeik színhelye és formája gyakran változott (az oroszok koncerteket rendeztek a Gólyavárban és hadifogoly gyűléseket Kecskeméten, a franciák Cercle-Jaurés-okat a Café Union különtermében a Szabadság téren, a csehek a Baross utca és a Kálvária tér sarkán a Schwarz vendéglőben tartottak gyűléseket, a lengyelek gyűlései leginkább az óbudai téglagyárakban voltak stb.), a rendező szervezetnek mindig volt valami köze a Marx— Lenin Házhoz, a Nemzetközi Szocialista (Kommunista) Föderációhoz. Miféle szervezet volt ez a Föderáció és honnan verbuválódott a hozzá tartozó meglepően nagyszámú nemzeti szekció ? Mert hiszen nem kíván különösebb magyarázatot, hogy megfelelő nemzeti szervezeteket hoztak létre a Tanácsköztársaság területén élő német, román, délszláv, szlovák, kárpátukrán nemzetiségű dolgozók részére. De hogyan került Budapestre bolgár, lengyel, orosz, ukrán, sőt, olasz és francia, vagy a Keleti Szocialista Pártnak nevezett muzulmán szervezet? A magyarországi forradalmak reakciós krónikásai gondolkodásmódjukra jellemző magyarázatot találtak ki a Föderáció megalakulásáról és funkciójáról. „A bolsevizmus Magyarországon" című — Gratz Gusztáv által szerkesztett, 1921-ben megjelent — kiadványban azt olvashatjuk, hogy a Külügyi Népbiztosságnak a Pór Ernő, Mérő Gyula és Duczynska Ilona vezetése alatt álló Propaganda Osztálya „Föderáció" összefoglaló név alatt a Rózsa utcai Marx—Lenin Házban szervezetekbe tömörítette a Magyarországon rekedt idegen alattvalókat, hogy azokat megfelelő kioktatás után agitátorokként külföldre küldje. Nem véletlen, hogy a jelenleg Kanadában élő Duczynska Ilona a Propaganda Osztálynak semmilyen nemzeti szervezetekkel való kapcsolatára nem emlékszik. Gratz Gusztávék tényként tálalt állítása ugyanis egy olyan koncepció része, amely a forradalmat kívülről szított felforgató tevékenységként fogta fel, s a kommunista propagandát mindenre elszánt, jól megfizetett társadalomellenes elemek tevékenységének tekintette. Magyarázatuknak azonban semmi köze a valósághoz. A Föderáció nem államhatalmi szervek által felülről létrehozott intézmény volt. Kialakulása és tevékenysége a szocialista forradalom nemzetközi méretekben való napirendre kerülésével és annak szükségleteivel függött össze. • Az első világháború végén az öldöklés, a nyomor és a szenvedések ellen fellépő tömegek körében mind erőteljesebben terjedt az a forradalmi célkitűzés, hogy nemcsak a háborúnak kell végetvetni, hanem annak a társadalmi rendszernek is, amely válságából csak az emberek tízmillióinak élete árán tud kiutat keresni. Kezdtek beérni a szocialista forradalom feltételei. A szociáldemokrata pártok azonban, amelyek hivatottak lettek volna arra, hogy élére álljanak és forradalmi marxista ideológiájukra támaszkodva programot adjanak a szocialista átalakulás irányában kibontakozást kereső tömegmozgalmaknak, az európai országok többségében nem vállal-Birgés Árpád felvétele ták a forradalom vezetését. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy még nem érkezett el a szocialista forradalom ideje; csak a polgári demokratikus forradalom befejezésének jogosultságát ismerték el, s a polgári rend megőrzésének, helyreállításának szolgálatába szegődtek. A vezetés nélkül maradt, szocialista kibontakozást kereső tömegmozgalmak azonnal megkezdték új vezetőgárdájuk, politikai pártjuk kiépítését. Az egyes országokban szocialista forradalmi csoportok alakultak, a baloldali szociáldemokraták kezdtek eltávolodni a forradalom ügyét cserbenhagyó pártvezetőségektől. A forradalmi élcsapat kialakulásának ezt a hazai talajon keletkező — s a forradalom szükségletéhez képest szinte mindenütt megkésett és nem eléggé gyors — folyamatát kiegészítette és igyekezett meggyorsítani az a tevékenység, amelyet a szocialista forradalmárok hazájuktól távol folytattak, olyan területen, amely a forradalmi fejlődésben megelőzte a többi országot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a mintegy kétmilliónyi oroszországi hadifogoly körében kezdett kibontakozni az a mozgalom, amely a hadifoglyok, majd más külföldi forradalmárok szervezeteinek megalakulását eredményezte. 1918. március 24-én szervezték meg Moszkvában a magyar kommunista csoportot, amelyet májusig a román, a német, a csehszlovák és a jugoszláv csoport megalakulása követett. Májusban létrehozták e csoportok szövetségét, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt KMtM