Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Major Máté: Építészet és közvélemény

— A legtetszetősebbnek a „C" változat látszik. Funkcionálisan én mint nem szakember nem tudom megítélni. De! A „C" változat látszik vertikálisan legtagoltabbnak, s ez a tagoltság (úgy tűnik) jól illeszkedne a tér egyéb épületeihez. Szinte ez az egyetlen vonás, mely harmóniába hozható a többi épülettel. — „C" — Valóban a „C" változat tűnik a legrokonszenvesebbnek, de a grafika is itt a legjobb (a közönség befolyásolása?) A „B" és „C" alaprajzok, metszetek még kívülállónak is többet mondtak volna. Végül: bár már látnánk a könyvtár, a szállósor építkezéséhez a felvonuló vállalatokat! Építészmérnök — Ha a könyvtár épületét mint térlezáró, az Akadémiával tükörképi helyzetben lévő létesítményt tekintjük, akkora „C" változat látszik legmegfelelőbbnek (arányaiban Roosevelt téri homlokzata igen hasonló az Akadémia épületéhez!). Azonban a Dunaparti szállodasor felépülését számításba véve — mely valószínűleg magasabb, a -Belváros szintjéből kiemelkedő elemekből fog állni — az „A" változat — éppen vízszintes tagoltságánál fogva — harmonikusabban illeszkedhet az általános képbe. Ez a változat különben is összhangban áll az egész Dunaparti képpel. Egyetemi hallgató — „A"-+„B"-=„C"- változat. — Igaza van! — Csak a „C"! E változat tér felőli homlokzata a legkedvezőbb — nem sematikusan semleges és szokványos, mint az „A" és „B", határozott és nem bátortalan. — Csatlakozása a Dorottya utcai házsorhoz is kedvező — visszaugratás — ugyanez, sajnos, nem mondható az Apáczai Cs. u. házaival szokatlan és léptékben kicsit túlzott együttest alkotó homlokzatról — ahol szintén a visszaugratás vagy lépcsőzés a célravezető megoldás. Építészmérnök — A „C" homlokzatot gondolom a leghelyesebbnek, leginkább a tér környezetébe illőnek. — A ,,C" homlokzati megoldás jó. — Kifejezetten kevés csak 3 db homlokzati alternatíva között „választani", ezért szerencsés lenne legalább 6—8 variációt kidolgozni, hiszen egyik legjelentősebb nemzeti épületünkről van szó, a főváros cityjének a szívében, a nagy rendezőnek, a Dunának a partján. Ezt támasztja alá még a Várból való rálátás lehetősége is. Még egy kérdés'. — Miben különbözik bármelyik homlokzat egy pl. irodaházi homlokzattól? — Ez mitől könyvtár kívülről ? Az Akadémia jelenlegi épülete sem Budapesten, sem az országban bárhol levő épülettel nem téveszthető össze — a tervezett „A" variáns pl. az Uvatervvel majdnem stb. — A „B" variánsra adom szavazatomat: fájlalom azonban, hogy a terv hangulata az irodaházé. Kis merészséggel az épület rendeltetésének egyedi voltát ki lehetett volna fejezni. Könyvtáros — „C" változat!!!! — „A" változat. — „A" változat. — „C" változat! — Ne feledkezzünk meg arról, hogy a József Attila utcát előbb-utóbb ki kell szélesíteni. A Roosevelt téri homlokzatot — annak beépítési vonalát — ennek figyelembevételével kell megállapítani. — Érthetetlen, hogy miért nem a Vigyázó F. u. melletti telek került felhasználásra. Nem kár a Duna-parti részt egy esetleges későbbi szálloda elöl elvenni? Nagyon messzire is esik az Akadémia épületétől, a földalatti átjáró (?) nemigen lesz lehangoló hatás nélkül megoldható. — A Duna-parti homlokzatot néhány (3 — 4) függőleges elemmel tagolni kellene. így gyárépület jellege van. — A Fővárosi Tanács „a 20 év után" végre eldönhetné, hogy mit kíván ezen az exponált helyen felépíteni. A legalkalmasabb véleményem szerint a „C". — Az Akadémia szempontjából figyelembevéve a nemzeti hagyományokat, a legalkalmasabb telepítési hely a Roosevelt téri beépítetlen telek. (Szemben a meglevő Akadémia épülettel.) A homlokzati változatokból, amelyek híven tükrözik az épület belső funkcióját, az „A" és „C" a legmegfelelőbb. Építészmérnök — Feltétlenül az „A" változat a legjobb, a könyvtár jellegéhez, a térhez a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb épület való. — A tér jellegéhez, a Duna-part panorámájához ilyen üveg-beton kockák nem illenek. Csak a stílus-Az Akadémiai Könyvtár („C" változat) Roosevelt téri homlokzata beli egység megközelítése képzelhető harmonikus megoldásnak. — Nem vagyok szakember, de a kiállított tervek repertoárjából nem lehet egy ilyen impozáns épület kivitelezését elindítani. Az MTA épülete az országban egyedülálló, éppen ezért a könyvtára is megérdemelne hasonló és hozzá méltó épületet. — A csodálatos Duna-partot nem ékteleníteném el egy akármilyen szép, modem épülettel; miért nem a meglevő tűzfalakat képezzük ki homlokzattá!? Gyönyörű park lenne. — „C" — „C" változat. — A tervek impozánsak szállodának, vagy irodaháznak — az Akadémia Könyvtárának új otthonát nem így képzeltem. Könyvtáros — Csatlakozom! Könyvtár, nem irodaház! Sem kívül, sem belül!! — Sehr schön ist Budapest. — „A" változat. Tanár — Hol lehet majd leparkolni? És: ez az épület nem egy évre szól. Hol van tér a dokumentációs elektronika számára ? Orsz. Atomenergia Bizottság — „C C C C C C C C C" — Ha már modern épületről van szó, ebben az impozáns térben mégis csak az „A" változatot kellene megvalósítani. Tizenegy bejegyző tehát vagy nem ad választ a feltett kérdésre, vagy mindhárom variációt elveti. Huszonöt bejegyzés viszont állást foglal. Ha az „A" és a „C" variánsról is pozitíven nyilatkozók szavazatait megosztjuk a két változat között (bár négyük közül is három inkább a „C" felé hajlik), a „C" homlokzati megoldás tizenhat szavazatával fölényesen győzött, a hét szavazatos „A" ellenében, míg a „B" mindössze két szavazatával kiesett a versenyből. Ezek szerint az „érvényes" szavazatok hatvannégy százaléka esett a „C"-re, tehát ezt kellene megvalósítani. A szavazás még egy vonatkozásban igen érdekes: a bejegyzők kereken hetven százaléka egyértelműen a mai, a modern építészet mellett döntött; a megmaradó harminc százalékból is a tizenhét másról beszél; tizenhárom pedig egyrészt valami, a könyvtárfunkciót kívül is jobban megmutató, illetőleg az Akadémia épületéhez méltó, a tér többi épületével stílusegységbe olvadó épületet képzel e helyre, az Akadémiai Könyvtár új otthonául. Először azoknak szeretnék válaszolni, akik valamiféle stílusegység igényével, alighanem történelmi formákkal ékes palotát szeretnének ide építtetni, esedeg a Lloyd-palotát poraiból feltámasztani, vagy, legalábbis, egy olyan stílusos épületet, mint az Akadémia, visszacsengetni a tér déli szegélyén. Válaszomat tulajdonképpen már néhány hónappal ezelőtt megfogalmaztam, amikor egy idősb, kedves k ollégám levelére (melyet egyik napi lapunk továbbított hozzám) igyekeztem feleletet adni. ő is a modern építészettől félti Budapestet, különösképpen a Vár lakónegyedét. Akkor, a többi között — lényegében — a következőket válaszoltam: Védelmembe kell venni a modern építészetet abban a szerepében, melyet a Várnegyed újjáépítésében tölt be. Amikor a töröktől visszafoglalják Budát, senki sem gondol arra, hogy a romokban heverő gótikus városrészt eredeti építészeti formájában kellene helyreállítani. Ehelyett á kor „modern" stílusában', a barokkban állítják helyre, gondosan elrejtve csaknem minden nyomát a gótikának. Még szerencse, hogy az ide- és visszatelepülök, a felszabadult, de tönkretett ország szegénysége megakadályozta a romok eltakarítását, s igy ezek felhasználásával építették fel az új házakat. Ezért van módunk most arra, hogy ott ahol értékesebbek a korábbi építészet maradványai, kibontsuk a barokk burokból (ebben a második világháború is „segített" bennünket), s ezzel éreztessük a negyed városképeiben a történelem mozgását-változását, azt a sajátos atmoszférát, mely mindnyájunknak oly kedvessé és fontossá teszi ezt a városrészt. Ez az egyedül helyes szemlélet késztet bennünket arra is, hogy ugyanitt, ahol egy-egy épület helyreállíthatatlanul elpusztult, a saját korunk építészetének formáló módján, vagyis mi is modernül építsünk. Ez a magatartás „csak" annyiban tér el a barokk kor építészeinek problémanélküli, természetes magatartásától, hogy teljesen tudatos. Abból a felismerésből származik, ho^y a régi építészet formái koruk azóta sokszorosan meghaladott építőtechnikájából és társadalmukhoz kötött ideológiájából származtak, utánzásuk tehát félreértés, sőt hamisítás lenne. De ugyanez a szemlélet késztet arra is, hogy a múlt hagyatékának még a legkisebb hiteles építészeti értékét is igyekezzünk megmenteni, és belefoglalni, mint egy-egy ékszert, mai épületeinkbe. Ha egy ilyen — a most vitatottnál kétségtelenül értékesebb — együttesben modern épületet építenek, főleg egyre kell ügyelni, arra, hogy az új, a régiek — vagy régebbiek — tömegéhez, párkány-, s esetleg tető-, vagy tetőfelépítmény-magasságához jól illeszkedjék. Ezt az — a mai építészet esetében ismét tudatos — illeszkedést előnyösen segítheti, ha a modern építészet, a rá amúgyis elsőrendűen jellemző szűkszavúsággal, az anyag is szerkezetszerűség mértéktartásával simul az együttesbe, anélkül, hogy valamit is engedne modernségéből. A stílusutánzásnak, a történelmi formák közt való válogatásnak „illeszkedési" módja a 19. század második felében s a 20. század elején volt divat, és éppen a Várnegyedben is sok, olykor helyrehozhatatlan kárt okozott a városkép tényleges megrontásával. (Amint ez a Szentháromság téren is történt a volt Pénzügyminisztérium épületének megépítésével, mely a maga pöffeszkedő, sohanemvolt gótikájával alaposan tönkretette a tér történelmi hangulatát. A világháború romboló véletlene, és a helyreállító építész formaérzéke némileg megszelidítette ezt az épületet.) Ezt a hangulatot természetesen az eredetében középkori „Mátyás-templom" teljes formai „átköltése" is megrontotta, de ez legalább kvalitásos műve a 19. század vége építészének, Schulek Frigyesnek. Mindaz, amit a Várnegyed ügyében válaszoltam, válasz a Roosevelt tér történeim hangulatát, stílusegységét féltő, s féltésüket « 21