Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Címoldalunkon: Képarchitektúra. Kassák Lajos festménye.Szelényi Károly felvétele

V. ÉVFOLYAM 5. SZAM 1967 MAJ US fi FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre .... 60,— Ft egy évre . . . 120,— Ft 67.0487 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Kassák Lajos: A 8o. lépcsőfokon 4 Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten 7 Kertész Ákos: Kövek (tárca) 12 Kővágó László: A Marx — Lenin Ház 14 Bertalan János: Közelakétmillióhoz 18 FÓRUM Lőcsei Pál: Társtahnság, házasságközvetítés, erkölcs 26 Hevesi Endre: „Tárlatvezetés" egy leendő múzeumban 28 Tóth Mihály: Az első autó Budapesten .... 32 Sebestyén Tibor: Chandigarh 34 Vedres József — Maros László: Az FTC életéből 37 Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 43 Kolozsvári Grandpierre Emil: A mi kis életünk (tárca) 45 Címoldalunkon: Képarchitektúra. Kassák Lajos festménye. Szelényi Károly felvétele Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Heim Ernő A „T IP U S-M ODERN VAROSKÉP ALKONYA Egy tervpályázat tanulságai Budapest lakói soha nem mutogatták oly büszkén városukat az idegennek — de talán maguk sem csodálták azt annyi szeretettel —, mint éppen az utóbbi években. Az új Erzsébet-híd, a vár rekonstrukciója, vagy az egykori Dunakorzó újjáépítése és a gellérthegyi park létesítése ma már mindennapi témává vált, akárcsak a Vörösmarty tér és a Kossuth Lajos tér exponált foghíjainak a beépítése, vagy a régi Nemzeti Színház bontása és az új építése. A nagyközönség minden városépítési javaslatot, tervet és elhatározást figyelemmel kísér és féltő gonddal bírál. Most megkíséreljük a közvélemény figyelmét olyan területre irányítani, amely talán kevésbé parádés, de rendeltetését tekintve az előbbieknél bizonyára semmivel sem jelentéktelenebb. A város tényleges fejlődésének, minőségi és mennyiségi növekedésének az egyik legdöntőbb tényezője kétségkívül a lakásépítés. Vagyis azok az építkezések, amelyek a rohamosan emelkedő számú lakosság legelemibb szükségletét hivatottak kielégíteni, s egyben meghatározó szerepet játszanak a város léptékének és arculatának a formálásában. Mert amíg a múltban a spontán városnövekedésnek főképpen a spekulációs bérházépítkezés szabott irányt, addig ma ez az építési tevékenység valóban tervszerű — s bírálható — városépítéssé vált. Lakótelepeink nem csak a város területét növelik — új épületegyütteseik, utcáik, parkjaik, vslamint központjaik révén városképi megjelenésükben is valami mást tárnak elénk, mint amit eddig Budapestként ismertünk és megszoktunk. Az újkeletű utcákon járva, és a most épült házak arcát nézve azonban gyakran az az érzésünk, hogy mindaz, ami elénk tárul, nem is egészen új. Mintha már láttuk volna azt valahol. Talán két-három utcával arrébb. Vagy esetleg nem is itt, hanem például Dunaújvárosban. Sőt, lehet, hogy még messzebb, talán Varsóban vagy Berlinben, de az sincs kizárva, hogy Párizsban. Hiszen itt is, ott is ugyanazok az épületek, házsorok és épületcsoportok sorakoznak egymás után, itt is, ott is egyformák a városközpontok és az üzletek . . . Felvetődik hát a kérdés: vajon helyes úton járunk-e, midőn valójában nem is városokat, hanem valahogy „konfekció módjára szabott" lakótelepeket építünk? S így előbb-utóbb nem csupán Budapestet, hanem csaknem az egész országot mintegy uniformizáljuk? Építészeket, várostervezőket, urbanistákat mind gyakrabban foglalkoztatja ez a probléma. Egyre többen kezdik kétségbevonni, hogy a korszerű lakásépítésnek és a típustervezésnek, valamint az előregyártásnak szükségszerű velejárója vclna a mármár sematikussá vált, egyhangú városformálás. k* A nemrégiben lezajlott káposztásmegyeri tervpályázat sokoldalú és meggyőző válasszal szolgált. A pályatervek széles skálájú mezőnye, úgy véljük, bebizonyította, hogy a mai építési lehetőségek egyáltalán nem zárják ki olyan városok építését, amelyeknek — amellett, hogy minden korszerű igényt és gazdasági, valamint műszaki követelményt kielégítenek — megvan a maguk sajátos íze, KMtM