Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Címoldalunkon: Képarchitektúra. Kassák Lajos festménye.Szelényi Károly felvétele

hangulata. A következőkben azokat a törekvéseket és tervi megoldásokat kívánjuk ismertetni, amelyek ennek az előremutató szemléletnek az illusztrálásául szolgálhatnak. A tizennyolc benyújtott pályaterv közül, természetesen, nem mind találta meg azt a megoldást, amelyet a jövő útjául jelölhetünk meg. A tervezők jelentős része ez alkalommal is az immár hagyományosnak tekinthető lakótelepszerű rendszer elveit tartotta szem előtt. (I. sz. rajz.) E tervekről mindenki az első rátekintésre is leolvashatja, hogy a házak szétterülő szövevénye csaknem az egész tervezési területet behálózza; a házcsoportok, a széttagolt zöld területek, továbbá a főközpont és az alközpontok rendszere a már ismert sablon kialakulását eredményezik. Az útkeresés jellemzi a tervek egy másik csoportját; elvi célkitűzéseikkel azonban nem érthetünk teljes mértékben egyet. Ezek tervezői ugyanis a mintegy 70 000 lakosú várost két egymástól távol fekvő és teljesen elkülönülő lakónegyed keretében igyekeztek kialakítani, magát a központot pedig — ugyancsak önálló építési együttesként megformálva — a lakóegységeket összekötő fő közlekedési vonalra fűzték fel. (II. számú rajz). Az ebbe a kategóriába tartozó tervek, ezzel a három felé tagolt városszerkezeti bontással, nyilván az egymást zavaró funkciók radikálisabb szétválasztására törekedtek, amit ily módon kétségtelenül biztosítani lehet. Kérdéses azonban, vajon a ma embere a magáénak vallja-e ezt a célkitűzést? Mert ezek a zajló élettől mentes lakóegységek — minthogy lakóik ott sem munkájukat nem végzik, sem vásárlási, szórakozási és kulturális igényeiket nem tudják kielégíteni, sőt, mindennapos ügyesbajos igazgatási ügyeiket sem intézhetik el — végül is szinte „alvónegyedekké" degradálódnak. Ezekben a lakókörzetekben kényszerűen befelé forduló, a külvilágtól, akarva- nem akarva, elzárkózó életforma alakulhat csak ki, a baráti és a társadalmi kapcsolatok létrejöttének is meglehetősen szűkre szabott lehetőségeivel. A központ viszont már csak azért sem telítődhet eleven, mozgalmas élettel, mert azon az elkülönülő lakónegyedek lakói — akár gyorsvasúttal, akár gépkocsival — többnyire csak áthaladnak. örvendetesen jelentékeny azonban a pályázat pozitívan értékelhető terveinek a száma. Ezek a tervek meggyőznek bennünket arról, hogy a városi élet sokféle előnye és vonzó jellege úgy is elérhető, hogy közben ne kelljen lemondani a napjainkban mind jelentősebb biológiai és funkcionális igények kielégítéséről. A konkrét megoldások egyben azt is bizonyítják, hogy a gazdaságosság — ennek keretében elsősorban a típustervezés, valamint az előregyártás technológiája — távolról sem szükségszerűen vonja maga után a sablonos, egyhangú város- és utca-I. díjas terv. A közösségi épületek, közintézmények és a 10 emeletes sávházszerű lakóépületek a település súlyvonalában vezetett főútvonal és városközpont körül tömörülnek. Ennek zárt, egységes és nagyszabású kompozícióját két magasház uralja. A beépítés külső oldala a környező ligetes-erdős tájba olvad. Erre néz a lakások túlnyomó része, és itt nyernek elhelyezést az óvodák, a bölcsődék, az iskolák, a játszóterek. (Callmayer Ferenc, Mester Árpád és Tenke Tibor terve.)