Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Nagy Lajos: Közellenségünk — a rossz levegő

solják. Dr. Kapos Vilmostól, a KÖJÁL igazgató főorvosától kértünk véleményt. A Smogless Air (Tiszta Levegő) című angol folyóiratban lapoz, aztán elém teszi a cikket, amelynek címe: „Szükséges-e a revízió?" — Úgy látszik, Angliában is hasonló cipőben járnak — mondja —, bár ott a levegőtörvényuek már tízéves múltja van, a levegőszennyeződés elleni küzdelem pedig legalább évszázados hagyományokkal rendelkezik. A lap e cikkében szakemberekhez intézi a címben olvasható kérdést. A válaszokból pedig egyöntetűen az a vélemény szűrhető le, hogy nem revízióra, nem az előírások enyhítésére, hanem a rendelkezések szigorú betartására van szükség. A levegőtörvény kétségtelenül rendkívül nehéz és sok esetben a jelenlegi körülmények között még valóban megoldhatatían követelményt állít a levegőt szennyező üzemek, intézmények elé. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy lejjebb tegyük a mércét. A levegőtisztasági programnak súlyos és nagy gazdasági, műszaki kihatásai vannak, és az előírásokat, ahogy ez napjainkban is történik, a mindenkori népgazdasági lehetőségek figyelembevételével szabják meg. — Javult-e a törvény életbelépése óta Budapest levegőhelyzete ? A KÖJÁL vezetőjének válasza: — Levegőszennyeződési térképet készítettünk Budapestről, amelyen 441 levegőszennyező forrást jelöltünk meg. Ezek számát örvendetes módon egyetlen év alatt 90-nel csökkentettük. Csupán Kelenföldön az elmúlt évek során hatvan „füstgyárat" sikerült megszüntetni. A távfűtés bevezetése után a csepeli kórház környékén szinte egyik napról a másikra javult a helyzet; felére csökkent a levegőszennyezettség. Mindez kétségtelenül komoly eredmény. A KÖJÁL napjainkban már meglehetősen jól kiépített jelzőhálózattal rendelkezik. A város 55 pontján havonta mérik az ülepedő porszintet, s ugyancsak 55 állomáson ellenőrzik a levegő kéntartalmának alakulását, további öt állomáson pedig a koromszennyeződést figyelik. A mérési statisztikák szerint Budápest legjellemzőbb szennyezőanyaga, a kéndioxid, mérséklődött, bár még mindig jóval meghaladja a megengedett határértéket. 1965 januárjában a műszerek 1,38 mg/mkéndioxid szennyeződést mutattak, tavaly pedig ugyanebben az időszakban csak 0,76 mg-ot. Á februári érték az előző év 1,05 mgjáról 0,61 mg-ra mérséklődött. Ez szintén eredmény — de a levegőtörvény szerint csak 0,20 mg a megengedhető szint! Két év összehasonlításában a levegő összkén-és porszennyeződése azonban továbbra is emelkedést mutat. A mérési adatok arról tanúskodnak, hogy legporosabb kerületeink a IV., XIII., XIV., IX., X., XI., XX. és XXI. kerületek. A por-Kriss Géza: Tüzelőanyag-szállítás (A „Budapest" fotópályázatának II. félévi anyagából) szennyeződés a Déli pályaudvarnál 200 százalékkal, a Nyugatinál 280 százalékkal, a Kelenföldinél 210 százalékkal, a Csepeli Vasműben pedig 260 százalékkal haladja meg a megengedett szintet. A kénszennyeződés legjelentősebb forrásai az óbudai és újpesti gyárak, a pályaudvarok, a Csepel Vas- és Fémművek, a Kelenföldi Erőmű és a Csepeli Papírgyár. Az összkéntartalom a Déli pályaudvarnál, valamint a Csepel Vas- és Fémművek környékén 300 százalékkal magasabb, mint a megengedett. A Kénsavgyárnál 270, a Fővárosi Tanácsháznál 210, a Botanikus Kertnél 240, a Népstadion környékén 210, az Állatkertben pedig az előírthoz viszonyítva 200 százalékos a levegő kéntartalma. Napirenden: a pormentes szénszállítás Milyen intézkedéseket hozott idén a tiszta levegő érdekében a KÖJÁL ? — Az elmúlt évben három levegőtisztasági határozatot adtunk ki — mondja Kapós doktor —, mégpedig a Dimitrov téren működő üzemanyagtöltő állomás működésének szabályozására, két esetben pedig a zsákos szénszállítás bevezetésére. — Egyes vélemények szerint ez utóbbi megoldhatatlan. A szén szállítása és rakodása nagymértékben szennyezi a Belváros levegőjét. Véleményünk szerint legalább az V., VI. és VII. kerületben szükséges az ömlesztett szállítás megszüntetése. A műanyagzsákos tüzelőszállítást már a világ számos nagyvárosában megoldották, de ha nálunk nem lehet, akkor más módszerrel kell próbálkozni, például zárt, pneumatikus szállítókocsik forgalombaállításával. A kerületi tanácsok egészségügyi osztályai is egész sor határozatot hoztak már a levegő tisztasága érdekében. A III. kerületben például kötelezték az Óbudai Hajógyárat kéményének magasítására. A Házgyárban elszívóberendezés felszerelését írták elő. A VIII. 11 a rossz levegő