Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Nagy Lajos: Közellenségünk — a rossz levegő

kerületben összesen 19 esetben adtak ki ha­tározatot a helyes tüzeléstechnika betartá­sára. A VII. kerületben a többi között a Magtermelő Vállalatot kötelezték a műtrá­gya pormentes zsákolására. A IX. kerületben 15 határozatot hoztak a levegő szennyeződé­sének megakadályozására. A XXI. kerület­ben az Út- és Vasútépítő Vállalatnál füst­szűrő- és pernyeleválasztó felszerelését írták elő. Mindezek ellenére még napjainkban is kö­rülbelül 330 szennyező forrást tartanak nyil­ván. Legtöbbet a IX. kerületben, amely egy­maga 75 szennyezőforrással szerepel Buda­pest levegőtérképén! Az V. kerületben 26, a VI. kerületben pedig húsz szennyező forrást tartanak nyüván. Legkedvezőbb az I. kerü­letben a helyzet, ahol mindössze egy szeny­nyező forrás rontja a levegőt. A levegő nagy szennyezői közé tartoznak a járművek. A benzin és a Diesel-olaj elége­tésével számos mérgező vegyületet ontanak az utcákra. Amerikai kutatók a járművekből távozó égéstermékek között már körülbelül kétszázféle káros vegyületet mutattak ki. Ezek közül egyes kutatók különösen a ben­zinpirént tartják veszélyesnek, amelyről be­bizonyították, hogy igen nagy a rákkeltő ha­tása. Az USA 131 városában és körzetében végeztek vizsgálatokat, s ezek azt mutatták, hogy a gépkocsigázok e káros vegyülete mindenütt megtalálható, a városokban álta­lában kétszázszor nagyobb koncentrációban, mint vidéken. Ezzel magyarázzák azt is, hogy a városokban sokkal magasabb a rákos halálesetek száma. Harc a tiszta levegőért — külföldön és nálunk A levegőszennyeződés elleni küzdelemre külföldön is igen nagy összegeket áldoznak. Az USA-ban például 3 év alatt 95 millió dol­lárt költenek kutatásokra és védelmi intéz­kedésekre. 1968-tól a motorokból távozó égéstermékekre igen szigorú előírásokat ve­zetnek be. Gondoljunk csak arra, hogy pél­dául a Los Angelesben közlekedő három­millió gépkocsi naponta 24 millió liter ben­zint és Dieselt fogyaszt, és csupán a benzin elégése következtébn 9 600 tonna CO kerül a levegőbe. A bevezetés alatt álló különböző rendszabályok révén Los Angelesben a jelen­legi 225 mg/l szénhidrogén szennyeződést 1970-ig 180 mg-ra, majd pedig 100 mg alá kívánják csökkenteni. A General Motors ezért hamarosan olyan új motortípusok gyár­tását vezeti be, amelyeknek kipufogó gázai csak ötszörös szűrés után távoznak a leve­gőbe. A Ruhr-vidéken a következő években ha­talmas összeget — 420 millió DM-et — kell fordítani különböző berendezések felszerelé­sére, hogy egyáltalán elviselhetővé tegyék a levegőt. Berlinben egy új, 15 ezer lakosú vá­rosrészt teljesen távfűtéssel terveztek, eleve kizárva így a levegőszennyező forrásokat. Chicagóban életrehívták a Department of Air Colluption Controll, amelynek több mint száz alkalmazottja van. E szervezetnek jogában áll lepecsételni és megtiltani külön­böző berendezések üzemelését, sőt gyárak működését is leállíthatják, ha megsértik a le­vegőtörvényt. Megállapodtak a hatalmas vá­ros öt nagy acélművével — évente 13 millió tonna acélt állítanak elő —, hogy a levegő­szennyezettség csökkentése érdekében éven­te körülbelül 60 ezer tonna port választanak le üzemeikben. Az öt vállalat nem kevesebb mint ötven millió dollárt áldoz e célra, és 1970-re megteremtik a pormentes acélipart Chicagóban. Mit teszünk mi? A már említett intézkedések mellett számos újabb beruházásra és rendelkezésre kerül sor Budapest levegőjének tisztasága érdekében. Az első és legjelentősebb a távfűtés tervezett elterjesztése: a program szerint 1970-ig kö­rülbelül újabb húszezer lakást kapcsolnak be e higiénikus fűtési rendszerbe. Ez azonban Budapest energia-mérlegében még mindig csak 6 százalékot jelent. A harmadik ötéves tervben várhatóan négy új fűtőerőművet, hat fűtőművet létesítenek, s további kilenc meg­lévő erőművet bővítenek. Öt év alatt 544 ton­na/óra teljesítményű kazánrekonstrukciót hajtanak végre, vagyis a főváros kazánpark­jának körülbelül 17 százalékát felújítják, kor­szerűsítik. Jelentős előrehaladást tesz lehe­tővé a gázfűtés bevezetése: nagyüzemeink jórésze folyamatosan áttér a földgázfűtésre. Ezenkívül 1970-ig 55—65 000 budapesti la­kásba vezetik be a gázfűtést. Fontos lépés­nek számít, hogy a harmadik ötéves terv ide­jén több mint száz üzemet telepítenek ki a fővárosból, vagy szüntetnek meg. A pálya­udvarokról, a füst és por legnagyobb „híd­főállásairól" 1970-ig nagyrészt kiszorulnak a gőzmozdonyok, hiszen öt év alatt több mint 430 új Diesel és villamosmozdonyt állít for­galomba a MÁV. Az Illatos úti bű?forrás felszámolása 1969-re várható, amikor az Állami Takar­mányerő Gyárat vidékre, minden lakott kör­zettől távolra telepítik. Az Egyesült Vegyi­művek e környéken működő csontenyv üze­mét szintén vidékre költöztetik. A járművek fokozottabb ellenőrzése hamarosan Buda­pesten is várható. Az Autóközlekedési Tu­dományos Intézet munkatársai ugyanis ha­zai tervezésű hordozható mérőkészüléket konstruáltak, amelynek a sorozatgyártása rö­videsen megindul. Az az elképzelés, hogy elsősorban a nagyobb garázsokat látják el e hasznos berendezéssel, és a számítások sze­rint a „füsttermelés" csökkentésével arányo­san mérsékelni lehet majd a gépkocsik üzem­anyag költségét is. A tervezett intézkedések e tömör felsoro­lása mögött hatalmas összegek kiadása húzó­dik meg, a feladatok elvégzése pedig hosszú éveket, évtizedeket igényel. A bemutatott néhány külföldi példa arról is meggyőzhetett bennünket, hogy még a legnagyobb anyagi erőfeszítések mellett sem lehet egyik napról a másikra látványos eredményeket elérni. Hosszú, sokoldalú és gyakran nagyon költ­séges akciósorozatról van szó, és ebből fővá­rosunk minden lakójának részt kell vállalnia, hiszen valamennyien egy levegőt szívunk! Munkahelyünkön, a gépkocsi volánja mel­lett, az utca seprésekor, a törülgetőrongy rá­zásakor, vagy a kályha begyújtásakor jusson eszünkbe, hogy a hibánkból, felületességünk­ből levegőbe távozó gáz, füst, korom és por mindannyiunk ellenségévé válik. A levegő tisztasága érdekében hozott ösz­szes rendelet, határozat és műszaki intézke­dés csak akkor válik hatékonnyá, ha megért­jük, hogy közellenségünk, a rossz levegő el­leni küzdelem egyaránt közügy és magánügy. Nagy Lajos A hátsó borítón levő reprodukcióhoz Ámos Imre: Az Apokalipszis lovasa — a Tetű (1944, 46x59, tempera, tus, papír) A mártírhalált halt fiatal festőnek nem sokkal Nyugatra hurcolása előtt készült képe a háború alatt festett színes grafikai sorozatának egyik leg­drámaibb erejű lapja. A doni áttörést követő hetekben a flekktífusz ezrével szedte áldozatait a hazafelé igyekvő magyar katonák és munkaszolgálatosok közül. Amos a pusz­tító lázat egy ukrán parasztház emberséges légkö­rében vészelte át. Hazatérése után sokáig foglalko­zott a gondolattal, hogy a háborút, mint a lázas ví­ziók látomásait/ kifejezze. Az irodalomban ehhez hasonlókat János apostolnak Jelenések könyvében talált. Hozzáfogott tehát a könyv illusztrálásához. Tizenkét nagyméretű rajz el is készült, és a ködös misztikus bibliai víziók nyelvén Ámos a fasizmus által a világra szabadított háborút, a bűn és a go­noszság apokaliptikus tombolását, önmaga és az emberiség sorsa feletti aggodalmát fejezte ki. Ezek­nek a rajzoknak alapján jött létre Ámos apokalip­tikus lovasa — a Tetű. A szürrealisztikus ábrázolás minden részletében mélységes művészi igazságot, a háború szörnyűsé­gének hű és hiteles kifejezését fedezhetjük fel. A lovas alakjában a flekktífuszt terjesztő undok féreg ölt testet vérszívó szájával, potrohával és mikroszkopikusan felnagyított szőrös-karmos lá­baival. A sűrű, apró ecsetfoltokkal telepöttyöge­tett háttér is azt az érzést kelti a szemlélőben, mintha a sötét felhőkből férgek peregnének a véráztatta földre. Külön figyelmet érdemel a ló megformálása. Ámos számos rajzán festményén idézte fel a háború ösvényein látott döglött vagy döglődő lovat, mint az ártatlan áldozatok megsze­mélyesítőjét, a mérhetetlen és oktalan emberi szen­vedés kifejezőjét. A szörny alatt roskadozó ló szem­gödréből is vér folyik. Megtört szemét leírhatatlan kifejezéssel emeli gazdájára. A vigasztalan kép egyet­len motívuma, amely reményt és várakozást fejez ki: a felhőkön vörösen áttűző Nap. amely Ámos festészetében ugyancsak sűrűn visszatérő motívum, úgy mint amikor napfogyatkozás idején fényét egy másik kozmikus égitest elfogja előlünk. Ő hitt ab­ban, hogy ez csak időleges. A fény végül is felszívja a ködöt és az emberiség felett ismét felvirrad a bé­ke napja. Ámos ezt már nem érhette meg. Ügy mondják, hogy a szászországi Ohrdruf kőbányájá­ban pusztult el, nem sokkal a felszabadulás előtt. Ez évben lenne hatvan éves. Péter Imre 12

Next

/
Thumbnails
Contents