Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: „Török temető" a Vár oldalában. Gál Imre felvétele

Gink Károly felvételei teszik szebbé és vidámabbá az épületeket. S az utolsó „rétegben" már megjelennek a magasházak, vagy lezárandó, vagy súlypontot adandó egy épületcsoportnak. Szóval: fejlődik az építés, nemcsak minőségileg, hanem külső megjelenését, a városkép formálását illetően is.) Abelváros rekonstrukciójának elsőnagy lépése a Kalinyin sugárút átépítése. Ez az utca a KGST, fényképről immár világszerte ismert, nagyon impozáns felhőkarcolójával kezdődik, és meghoszszabbításában bevezet egyenesen a Kreml egyik bástyájához. A jobb oldalon négy darab 24 szintes, enyhén hajlított profilú magasház, amelyeket alul az egész utca hosszúságában üzlethelyiségek kötnek össze. A bal oldalon hat, ugyancsak 24 szintes pontház. Az építkezés teljes erővel folyik — mikor e sorokat írom: —20 fokos hidegben is! —, s a régi épületek, amelyek nem zavarják a munkát, még ott „guggolnak" a magasházak tövében, persze, várva a nem távoli jövőben végrehajtandó halálos ítéletükre: a szanálásra. (Ez is eredeti, s megszokott moszkvai látvány: az új ház, vagy mikrorajon mellett, vagy inkább abban, annak hegyén-hátán, a régi, gyakran egy- vagy kétszintes faház. A további intézkedésig lakás ul szolgál, s a modern szomszédságból esetleg még azt a hasznot is húzza, hogy távvezetékéről központi fűtést meg melegvizet kap ...) Különben éppen a Kalinyin sugárúton, a Vorovszkij utca sarkán látható, hogyan keresik és találják meg a helyét a műemlék jellegű épületeknek a modern környezetben. Egy kis templomocska áll ott, a növekvő felhőkarcoló árnyékában valóban játékszernek tetszik. Útban is van, egy közlekedést akadályozó szöglet levágását tartja vissza. Mégsem bontják. Ellenkezőleg: restaurálják. Hogy hogyan szokik majd bele az új módiba, még nem tudom megmondani. (Az építészet olyan boszorkányos dolog, hogy csak teljesen elkészülve árulja el, mit alkotott. A környék pedig még teljes felfordulásban leledzik.) De az elvet úgy mondhatnám: hagymakupolát vasbetonnal keverni már kipróbálták Moszkvában, méghozzá sikerrel. A Kremlről, pontosabban, az oda épített Kongresszusi Palotáról van szó. Ellenzőinek tábora elég jelentős volt. Szakemberek és egyszerű moszkvaiak tiltakoztak a stíluskeverés, a Kreml hangulatának állítólagos megbontása miatt. (Arról persze megfeledkeztek, hogy a Kremlben addig is több század építészeti stílusa fért meg békében egymással: az Uszpenszkij és az Archangelszkij meg a többi templom hagymatornyai mellett barokk, empire, klasszicizáló épületek.) Semmi hangulatrontás nem történt. A nemesvonalú vasbeton üvegpalota úgy belesimul a történelmi környezetbe, s a moszkvaiak ízlésébe-szemléletébe, hogy ma már hiányozna nekik, ha estenként, mikor előadást tartanak benne, nem ragyogna le rájuk a Kremlből. De, úgy látszik, az egyszeri példa még nem olvasztja fel a megjegecesedett előítéleteket. A Kongresszusi Palota körüli vita megismétlődött a Rosszija szálloda építésénél. A hotel a A 6000 személyes újonnan épült Rosszija szálló, előtte egy 13. századi műemlék-templom