Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Válasz interpellációinkra

Foto: Gink Károly Egy nagyszerű, új fotóalbumról A fővárosról szólva tudatunk tele van közhelyekkel. „A Duna ékszere", — „Szép hazánk szíve", — „A magyarság kincse" — ilyesfajta címkéket akasztunk Budapestre és ez óhatatlanul kifejeződött a városról szóló fotóalbumokban is. Ezek mindeddig alig voltak többek, mint kinagyított képeslevelezőlapok, melyeket albumba fűztek és bevezetővel láttak el. Végre most akadt egy jószemű, biztos érzékű fiatal szerkesztő, Sivó Mária, aki munkatársul kérte kitűnő tipográfusunkat, Lengyel Lajost, az ismert grafikust és fotóművészt, és e társulásból egy egészen új típusú „Budapest" album született, olyan, amellyel bátran léphetünk a nagyvilág elé. Szerkesztői és alkotói szakítottak a fényképészeti üresjáratokkal, sablonokkal, és olyan művet adtak elénk, amely bátran keresi és sikerrel meg is találja az előremutatót és időszerűt a kétmilliós főváros átalakuló arcában, sőt, a megszokott és olykor szinte már unt látnivalókat is újszerűen tálalja. A címkép klasszikus egyszerűsége, lágy színharmóniája, artisztikuma ama régi kultúrára utal, amely századok viharai közt olyannak őrizte meg e várost, amilyennek ma ismerjük, és amely — íme — világvárossá érlelte. A kötet bevezetője összhangban áll a címlap lágy és pasztellszerű színeivel, klasszicista szépségével. A képsorozat első, döntő impressziója a város lenyűgöző, kétoldalra kiterjedő „szélesvásznú" látképe. Drámai tömörítését e kép aijaak köszönheti, hogy a fotós teleobjektívvel dolgozott. Ez a sűrítés az új Budapest album legjobb képeire épp oly jellemző, mint amilyen jellemző Cartier-Bresson fotóira Moszkváról, vagy William Klein albumára New Yorkról, Mario Carrieri zseniális kötetére Milánóról. E módszer Frank Horváttól ered. ő fedezte fel, hogy a közönség növekvő vizualitása — mint minden művészetben — a fotóban is a fölfokozott tömörítést igényli. így születtek meg vagy teleobjektívekkel, vagy száznyolcvanfokos látószögű fish eye-objektívekkel ama csodálatosan sűrített fotók, melyekkel a világ nagy könyvkiadói legszebb fotósköteteikben a Champs Elysées forgalmát, a Regent Street-et, vagy a Piccadilly Circust elénk varázsolják. A megszokott látványosságot tolmácsolják ezek a fotók, tekintet nélkül az esedeges világításra, olykor tehát igen hétköznapian és szürke tónusban, de mégis újszerűen. Az új Budapest albummal nyomul be képesalbumaink közé a világszerte diadalra jutó új fotóművészet. Ennek az irányzatnak kifejezésmódja tömör, lényegre törő, sallangtalan, közlendőit őszintén tolmácsolja. De a Budapest album az első fecske abban a tekintetben is, hogy matt papíron nyomták, ofszetnyomással, mert így jobban érvényesülnek az új fotóstílus erőteljesebb tónusai. Soká sorolhatnánk az új Budapest album értékeit. Hogy a szerkesztők néha engedményeket tettek a konvenciónak ? Ez is menthető. Jobb meggyőződésük ellenére tették. Az új legyőzi a régit, a jobb a rosszabbat és egyszer talán ezek az engedmények is végleg kiszorulnak a Budapestről szóló képeskönyvek anyagából. Lelkes István BRÓDY LÁSZLÓ /"Ti • • • • I C" 1 " Torok rardo Épült Szokoli pasa idejében ezerötszázötvenhatban, Budán, hol ekkor péntek volt az úr a héten s az isten Allah, a mohamedán. Kis tömzsi tornyán félhold, mint egy állig fegyverzett morc bég görbe kardvasa. A török fürdő áll, bár fala mállik, de hol van már a budai pasa ? S a janicsárok, szpáhik ? és a boldog Gül Baba, ki a rózsák atyja volt ott? Nem nőnek égig sohasem a fák. Telik a hold, elfogy és újra éled, a föld forog és túlélnek a népek minden Dzsingisz kánt, szultánt, kalifát! ; y.*i- r • w»«r" A Király-fürdő Vargha Nándor Lajos rézkarca 45