Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Válasz interpellációinkra

A SZERKESZTŐ POSTAJA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Szabolcsi Gábor „Emberek, nem gépek" című cikksorozatához volna néhány hozzáfűzni valóm. A Budapest és vidéke Tejipari Vállalat (XI. Thallóczy Lajos u. 6), III/z üzemében dolgozik a „Bajcsy Zsilinszky" brigád. Nem csinál ugyan világraszóló dolgokat, de: brigád, amely a termelő munkában is, a közösségi életben is iparkodik mindazt megvalósítani, amiért hazánkban megszületett a brigádmozgalom. Talán a Budapest olvasói számára nem lesz érdektelen, ha idézek egy-két lapot a brigád naplójából. Például 1966. június 2-án: ,felhívás az üzem valamennyi brigádjához: A Vállalat vezetősége az állam segítségével mindem elkövet, hogy modern, korszerű üzemben végezhessük munkánkat. Rajtunk áll, hogy ne csak korszerű, hanem szép is legyen ez az üzem. Ennek érdekében felhívjuk az üzem szocialista címért küzdő brigádjait: indítsunk mozgalmat «A mi üzemünk» címmel. Legyen a brigádok feladata, hogy munkahelyüket széppé, otthonossá tegyék. El kell érnünk, hogy ne kampány, ne hirtelen felbuzdulás legyen ez a mozgalom, hanem minden brigádtag részéről állandó és természetes törekvés. Az üzem második otthonunk. Tegyük széppé! . .." Tovább lapozva a naplót, a termelési adatok között színes beszámolókat találunk kirándulásokról, állatkerti, múzeumi látogatásokról. Majd 1966. decemberében ismét egy felhívást, amely talán az Önök lapját is érinti: „Felhívás A BVTV IIII2. üzem Bajcsy Zsilinszky brigádja felhívással fordul a kelenföldi telep valamennyi brigádjához: Üzemünk a főváros szívében fekszik. A budapesti dolgozók jelentős részét mi látjuk el tejjel, tejtermékkel; munkánk szorosan kapcsolódik a főváros mindennapi, lüktető életéhez. Vannak közöttünk vidékről bejárók, föltelepültek és «gyökeres pestiek ». Számolnunk kell azzal a szomorú ténnyel, hogy sokan közülünk nem ismerik eléggé — vagy egyáltalán nem ismerik — fővárosunkat, a közel kétezer éves Budapestet. Célunk: megismerni — és megismertetni — Budapest történetét, jelenkorát és fejlesztési tervét. Munkaprogramunk: a.) Havonta egyszer — kb. IS perces — ismertetés a fővárosról. b.) Ugyancsak havonta egyszer városnéző séta, illetve valamelyik fővárosi intézmény, múzeum stb. meglátogatása. A résztvevőbrigádoknak — kérjük: résztvételi szándékukat közöljék Szőnyi Péter művezetővel — időben megküldjük a havi programot. Becsüljük meg értékeinket. Budapest Európa egyik legszebb városa. Ismerjük meg közelebbről a várost — szűkebb hazánkat —, ahol élünk, ahol dolgozunk. Csatlakozzctok az «1967. Budapest év* mozgalomhoz!" Ez a mozgalom nem kis részben az Önök folyóiratára épül; a Budapestben megjelenő cikkek adják a beszélgetések anyagát. (Például a januári program: Dr. Dobos Ödön „Pest-Buda gyógyfürdői" című cikke alapján beszélgetés, majd látogatás a Gellért-fürdőbe.) Elvtársi üdvözlettel: BODNÁR EDE Ifj. Németh Lajos Budapest, XIX. — „Megjelenése óta szorgalmas olvasója vagyok a Budapest-nek. Hiszen — amint egy régebbi levelemben is megírtam — alig vártam már, hogy fővárosunknak folyóirata legyen. Most én is fölvetek egy gondolatot: sportoló nemzet vagyunk, és a magyar sport bölcsője a főváros. Talán az egész magyar sportéletre jó hatással lenne, ha ismertetnék a régi Budapest sportéletét. Nem rendszeres sportrovatra gondolok, hanem időnként egy-egy cikkre, melyet bizonyára sokan szívesen olvasnánk . .." — Amint februári számunkban láthatta, találkoztak a gondolataink. Igaz, a budapesti olimpia lehetőségét mérlegelő cikkünk nem a sportélet múltjával foglalkozik, hanem sokkal inkább a jelenével és a jövőjével, de — úgy gondoljuk — ezt is szívesen olvasta, ha érdekli a sport. Közelebbi kívánságának is eleget tehetünk rövidesen : terveink között szerepel, hogy egy-egy budapesti sportegyesület múltjáról összefoglaló képes riportokat közlünk. Következő számunkban a Vasasról. .. Kucsera Pál, Budapest II. — írja, mennyire örül minden új létesítményünknek, s szívből örült az „Emke-aluljáró" megnyitásának is. Dea művet, sajnos, nem találom azóta sem befejezettnek, nekem — az aluljáróból feljőve a felszínre — nagyon hiányzik valami, valami, ami ehhez a térhez (Blaha Lujza tér!), e tér levegőjéhez nagyon is hozzátartozik. Ez pedig a lebontott Nemzeti Színház épületének — s egyben a magyar színjátszás hagyományának — szívünkben élő emléke. Azt javaslom, hogy a tér megfelelő helyén — a Népszabadság épületével szemben — állíttassék fel a lebontott Nemzeti Színház egy eredeti darabja (oszlopa, jellegzetes ornamentikája) megfelelő szövegű emléktáblával együtt. .. Kérem a szerkesztőséget, biztosítson helyet a folyóiratban a javaslat közlésének". — Készséggel biztosítjuk a helyet, és az illetékesekre bízzuk az állásfoglalást. Legfeljebb annyit fűzünk hozzá : bizony jó az ilyesmire már a bontáskor gondolni. Nem is csak olyan reprezentatív épület bontásánál, amilyen a Nemzeti Színház volt, és nem is csupán olyan kivételesen kedvező esetben, amikor a lebontott épület helyén parkosított térség marad, mint a Blaha Lujza téren, ahol igazán elfért volna bármelyik új telepítésű fa árnyékában a Nemzeti Színház épületének egy — eredeti helyén meghagyott — darabja. De például elöregedett utcasorok, szanálásra ítélt városnegyedek bontásánál is; csak gazdagíthatná az új, modern városrész hangulatát, ha parkjában, sétányain megőrizné egy-egy jellegzetes, eredeti darabját a múltnak. Vajda Béla, Budapest, XVIII. — Kifogásolja, hogy túl sokat foglalkozunk a főváros történelmével. „Ez nem lehet cél, mert nem volna okos dolog egyoldalúvá tenni az igen széles látókörrel, nagy tervekkel induló, szép és nívós folyóiratukat. Javaslom és kérem, hogy újra gondolják át a szerkesztés irányvonalát, és a tématervet igazítsák a mai Budapest igényeihez és életéhez. Ne feledkezzünk meg a múltról sem, természetesen, de foglalkozzunk sokkal többet a főváros mai életével, gondjaival, terveivel, és mutassuk be mindazt, amire büszkék vagyunk, sőt, azt is, amin változtatni szeretnénk . . . Sok kiváló szakember jutott szóhoz folyóiratukban az elmúlt esztendőben; tiszta szívből kívánom, hogy még sokkal több juthasson szóhoz, és mutassa be saját munkaterületét, eredményeit, terveit — így ismerheti meg az olvasó legjobban szeretett fővárosunk mindennapi életét. Tehát legyen a Budapest a mai főváros hű tükre, mely azt mutatja: látjátok, ilyenek vagyunk és ilyenek szeretnénk lenni. így mindenki magáénak fogja majd érezni a folyóiratot. .." — Kívánságai világosak és nagyon rokonszenvesek. De — mielőtt érdemben válaszolnánk — kérjük, olvassa el az alábbi két üzenetet. N.J. Budapest, V. — Kifogásolja, hogy aránytalanul sokat foglalkozunk a főváros jelenével, városrendezési, statisztikai problémákkal, végső soron túl sok a szakmai jellegű írás. Majd így folytatja: „Természetesen, ezek is érdeklik az olvasókat, a város fejlődése, épülése és az ezzel kapcsolatos problémák, tehát helyénvaló erről írni, képeket közölni, de ezeken kívül még sok érdekes dolog van! (Nem mintha egyéb témájú cikkek nem volnának az Önök lapjában, de valahogy azok háttérbe szorulnak az említett témák mellett!) Több történelmi, kultúrhistóriai, képzőművészeti írás láthatna napvilágot; reprodukciók — ha nem is színesen — festményekről, költők és írók művei — természetesen, a fővárossal kapcsolatosan! A régebbi — 1946 —47-es — „Budapest" lapfején még a következő alcím szerepelt: „művészeti, történeti és társadalmi képes folyóirat". Az olvasóközönséget igyekeztek kielégíteni majdnem minden témával. A mostani „Budapest"-ben viszont a szakmai, „prózai" írások és képek némileg háttérbe szorítják a történeti, irodalmi,, művészeti — tehát: „lírai" — témákat . . . Természetesen nem könnyű az olvasók minden igényét kielégíteni, hiszen sokféle az érdeklődés, az ízlés, de kissé még szélesíteni a témakört talán lehetne! Egyébként külsőre igen ízléses, szép, jók a fotók benne, s a képek és a cikkek a város mai arculatát, fejlődését híven tükrözik ..." — Kívánságai világosak és nagyon rokonszenvesek. De — mielőtt érdemben válaszolnánk — kérjük olvassa el az eztmegelőző és az alább következő üzenetünket. H. Vilmosné, Székesfehérvár. — „Be kell vallanom — írja —, hogy a statisztikát nem szeretem. Több irodalom kellene, aktuális pesti esemény, színesen, vonzóan. A képek szépek, de ez nem elég. Higgyék el, az emberek annyi oktatásban részesülnek — Rádió, TV, újságok — hogy már borzalmasan unják. Szeretnének kikapcsolódni. És ez a vágy nem alaptalan . . ." * — Talán nem szükséges túlságosan részletezni a fentebb idézett három levélrészletre a választ, minthogy javarészben egymásnak is válaszolnak a levelek. A legfontosabbat mindenesetre külön magyarázat nélkül is bizonyítják: igen sokrétű az olvasók igénye, ízlése, érdeklődési köre. És talán az sem kielégítő megoldás, amit a harmadik levélíró — más helyen — így fogalmaz meg: „Mit lehet itt tenni? Elő kell venni az algebrát, és meg kell keresni a közös nevezőt..." Mi úgy véljük, hogy a közös nevezők és a számtani középarányosok a különböző igényű emberek között éppen ellenkező eredménnyel járnak, mint a matematikában: senkit sem elégítenek ki. Minden szerkesztésnek — még a százezres és milliós tömegek igényeit összehangolni próbáló szerkesztésnek is — éppen az az első számú s legfontosabb gondja: melyik irányba térjen el — meddig és hogyan — a jellegtelen statisztikai átlagtól. Folyóiratszinten ez még sokkal szigorúbb követelmény: az átlagostól élesen elütő, határozott, specifikus programmal elérni a lehetséges, és megszerezni a kívánatos olvasótábort. Meggyőződésünk például, hogy a szerkesztéstnemalapozhatjukazoknak az igényeire, akik elsősorban a kikapcsolódást keresik. Inkább szeretnénk a bekapcsolódásra alapozni; azokra, akiket érzelmeikben, emlékeikben, munkájukban, hivatásukban, közösségi szerepükben, érdeklődési körükben erős szálak kötnek Budapesthez, egyszóval: akik inkább a bekapcsolódást keresik a közösség ügyeibe-gondjaiba, amikor a kezükbe veszik a lapot. Más kérdés a „prózai" és a „lírai"; a szakmai és az olvasmányos; a jelenkori és a történelmi; a tájékoztató és az üdítő; a tudományos és a művészeti stb. témák aránya. Biztos, hogy mások ma a követelmények, mint húsz évvel ezelőtt, amikor nem szakosodott még ennyire a sajtó. Ma — példa rá az első levél — a mi speciális érdeklődésű olvasóink közül elég sokan a jó szakmai cikkekben keresik az olvasmányt, a jelen problémáiról szóló tájékoztatásban az üdülést. Viszont az is igaz: az irodalmat s a művészeteket egy-egy számunkban kissé elhanyagoltuk — talán túlzottan is objektívek akartak lenni az író-szerkesztők ? Köszönjük az észrevételeket. Szívesen vennénk konkrétabb megjegyzéseket is olvasóinktól: melyik cikk vagy kép tetszett különösen — melyik nem tetszett ? 46