Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Dr.Seenger Ervin: A budahegyvidéki „Dűlőkeresztelő˝

házban, és Táncsicsot odavitték a színpadra. Rengeteg éljenekkel fogadták. Ilyen éljeneket sem Egressy Gábor, sem Lendvay, sem Füredi Mihály, sem Schodelné, sem Hollósy Kornélia nem kapott. Vége szakadt a szín-Játéknak ... Végre a sokaság oszolni kezdett, de mintha meg lett volna babonázva ... Az egész város szokatlan diadalmámorban tolongott utcáról utcára." búslakodott, s ez a bérkocsis volt. Ugyanis a nagy tolongásban sokan akarták látni a hintóban ülő, korán megderesedett Táncsicsot, a hintóra másztak — s az a végén használhatatlan lett. A bérkocsis, akit bizonyára nem hatott meg ez az ünnep, és nem tudta ezt megbocsátani a tömegnek, a Városi Tanácshoz fordult kárpótlásért. Az ügy a tanácsülés elé került. „A folyamodó által benyújtott kér-leveléhez Sja alá csatolt bizonyítványból kiderülvén az — idézem a jegyzőkönyvet —, hogy a kérdésben forgó batárkocsi február hónap utolsó napjaiban több szakértők által megvizsgáltatott, ugyanezeknek véleménye szerint még egészen jó, és hosszabb ideig használható lett volna minden kijavítás nélkül, ha a március 15-én rajta történt megrongálások közbe nem jönnek ... Az illető tulajdonosnak az... szám alatti mellékletek pedig tanúsítják azt, miszerint a többször említett kocsin véghez vitt kiigazítások az illető kérelmezőnek 38 ft. kr-ba kerültek — ezeknél fogva e Bizottságnak véleménye oda terjed, hogy az igénybevett 38 ft. kr-nyi őszszegen kívül a folyamodott bérkocsisnak azon időre, míg a kocsi az illető mesterembernél kijavítás végett vala, általa nem használtatott, s így összesen 50 ft. kr-nak a kebelbeli házipénztárból kifizetendő." A bérkocsisnak tehát kifizették a kárt, — mi pedig az ismert nagy történeti esemény egy kis adalékával lettünk gazdagabbak. Bogyirka Emil KOSSUTH BUDAPESTÉRT hatjuk benne — „az ország szívének, Pest városának emelésére különös gondot kívánván fordítani, a pénzügyminisztériumot oda utasította, hogy a Margitszigetnek népkertté alakításáról intézkedjék, s az evégett szükséges építkezések mi módoni legcélszerűbb eszközlése iránt magát a budapesti hatóságokkal tegye érintkezésbe." A Margitsziget szép parkká vált később, de csak a jómódúak számára. Kerek száz esztendőt kellett várni, míg a drága belépőjegyek eltörlésével 1948-ban valóban néppark lett. A kormányzó-elnöknek — ahogy Kossuthot akkor hívták — másik városszépítő terve azonban meghiúsult. Erről a Közlöny a következőképp tudósít: „Az iránt is megtette az előintézkedéseket, hogy Pest városának keleti oldala egy tágas csatornával vetessék körül, mely akként legyen építve, hogy míg egy részről Pest városa erődítésének egészítő részét teendi, úgy más részről ne csak a várost a kellemetlen portól megszabadítani segítse, S ez által díszét, csínját és felvirágoztatását előmozdítsa, hanem egyszersmind Pest fontosságának kereskedelmi tekintetben is megfeleljen, amennyiben kikötők, rákhelyek, hajóműhelyek és téli biztos állomások létesítését is célba veendi. Pest ennek következtében a keleti oldalon is vetélkedni fog a dunaparttal a nagyszerű emelkedésben, s leszen igazán európai nagyváros. Csányi miniszter úr vett utasításai szerint a terv végrehajtásának nélkülözhetetlen előintézkedéseiről már erélyesen intézkedett." Ennek a tervnek a megértéséhez tudni kell: volt a Dunának egy mellékága, amely majdnem pontosan a mai Nagykörút helyét foglalta el. Régi metszeteken jól látható. A rómaiak korában elég széles mederben folyt, és komolyan akadályozta az átkelést. A későbbi századokban fokozatosan elsekélyesedett, az 1800-as évek elején már csak egy mocsaras, rossz szagú árok maradt a helyén. A fontosabb útkereszteződéseknél, a Váci, a Kerepesi (ma Rákóczi) és az Üllői útnál töltésekkel hidalták át, s így még jobban megrekedt benne a pocsolyáié. Környéke puszta volt, partján egyeden nagyobb épület állott: a lakott részektől messze kitelepített járványkórház, a ma is fennálló Rókus kórház. Ez a vizenyős, mocsaras árok természetesen nem maradhatott fenn sokáig. A városrendezők előtt két lehetőség áll: az árok betemetése, vagy kimélyítése, kitisztítása, kezdeti és torkolati zsilippel való ellátása. Kossuth az utóbbit akarta, s ez nem is igényelt sokkal több költséget, mint a betemetés. A csatorna nem szolgálta volna ugyan Pest hadászati megerősítését, de a városképet sokkal szebbé, érdekesebbé tette volna, és jobb, több levegőt biztosított volna a balparti városrészeknek. Kossuth harmadik elgondolása sem érdektelen. Budavár visszafoglalásával kapcsolatban írta: „Részemről kedvesebb kötelességet nem ismerek, mint azokról, kik e szent harcban részt vettek, vagy kik jövőre a 1849. május 21-én, a dicsőséges tavaszi hadjárat befejezéseképp a honvédek visszafoglalták Buda várát. Nagy volt az öröm, az ország kettős szeretettel gondolt felszabadított fővárosára. Osztozott ebben az érzelemben Kossuth is. Bár ezer gond terhelte, a létfontosságú honvédelmi feladatok mellett arra is szakított időt, hogy terveket készítsen Budapest fejlesztésére. Legjobb bizonyság erre a Közlönynek, a hivatalos lapnak június 2-i száma. Kossuth — olvas-Margitszigeti romok. Múlt századi fametszet Csak egy ember