Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - A Százados úti művésztelep

A fémkeretes nagy ablak a művészélet romantikáját idézi Kurucz D. István Százados úti műteremlakása is az alföldi festő (Csontos László, a telep fiatal generációjának egyik szobrásztagja műtermében) paraszti vonzalmáról vall dott a művészek foglalkoztatásáról; ennek eredményeit a fővárosban is számos új alkotás hirdeti. A letelepült művészeket a kortársi együvé tartozás és a munkahely szüksége hozta össze — művészi felfogásra vagy alkotói elvre való tekintet nélkül. Nem indult tehát „iskolának", nem is vált azzá később sem — s ma is széles alkotói skála jellemzi. Ettől az időtől kezdve az ország és a főváros művészeti életében igen jelentős helyet foglal el. Az elmúlt több mint félévszázad alatt 90 művész talált otthont és műtermet a Százados úti művésztelepen. Legtöbbjük országosan ismert művésszé vált. Ha a hazai és a nemzetközi kiállításokon elért sikereikre tekintünk, ha csak a fővárosban látható alkotásaikat vesszük sorra, megállapíthatjuk: a művésztelep létesítése kitűnő kezdeményezés volt, sokban hozzájárult a magyar képzőművészet fejlődéséhez és nemzetközi megbecsüléséhez. A művésztelep külsejében is kivirult: fennállásának 50. évfordulójára a VIII. kerületi Tanács — a Hazafias Népfront és a Képviselőcsoport kezdeményezésére — újból rendbehozatta az idők során és a háború alatt megrongált épületeket s a környező szép parkot. B. B. Műteremlátogatás Buza Barna szobrásznál Medgyessy Ferenc élete utolsó évében (MTI Fotó — Molnár Edit felvétele) Mikus Sándor otthonában — munka után (Selmeczi Tóth János felvételei)