Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - Képes Géza verse

Egészen a múlt század derekáig jellegzetes színfoltjai voltak a pest-budai utcáknak a cifra cégérek. Hatalmas kulcs jelölte a lakatos, réztányér a borbély, kanna a bádogos műhelyét, nevük és cégérük volt nemcsak a kocsmáknak és fogadóknak, de tudunk a Hollandi hajóhoz címzett csemegeboltról, a Fekete elefánthoz nevet és jelvényt viselő vászonkereskedésről, és a Vaddisznóról keresztelt kefeüzletről is. A cégér szerény csalogató volt, a frappáns nevet pedig könnyen megjegyezték a vásárlók. Olykor utcanévvé is formálták. A Fehérhajó utca névadója a hasonló nevű fogadó volt, a Kígyó utcáé patika, az Aranykéz és Kékgolyó utca pedig egy-egy vendéglőtől, illetve annak jellegzetes cégérétől kapta a nevét. Míg a faragott, kovácsolt, vagy öntött cégérek mestereit ma már nem tudjuk megnevezni, a festett cégtábla nemcsak a finom süteményt, vagy az elnyűhetetlen vásznat népszerűsítette, de a festőjét is. 1830 és 40 körül még az olyan neves festő is szívesen vállalkozott cégtábla festésére, mint Barabás Miklós. Nem is kapott érte kevesebbet, mint egyegy arcképért. A műfaj gyakorlati követelményei megszabták az ábrázolásmód jellegét: az aprólékos részleteket lehetőleg távolról is jól kivehető, nagyvonalú egységbe kellen összefoglalni, és messzelátszó, barátságosan hívogató színekkel megfesteni. Jellemző ilyen szempontból Barabás Miklósnak az a Zrínyi cégére, amelyet egy Váci utcai d hánytőzsdének festett : a heves mozdulatú hős vörös nadrágot, élénk meggyszínű atillát és világos mentét visel, mögötte romantikus füstfelhőbe burkolva a felvonóhíd és a várfal részlete. Barabás Miklós: A Zöldfa cégér tulajdonos J. N. névbetűi. A kép művészettörténeti szempontból is becses, mert Barabás tájképet általában vízfestékkel készített. Az egyik legkeresettebb cégérfestő a budai születésű Warschág Jakab volt. A kortársak szerint: „Általában neki köszönheti Pest a legszebb cégéreit". Várostörténeti érdekessége van annak a cégérnek, amelyet 1836-ban festett Kölber Jakab nyerges és kocsigyáros részére. * kevéssel korábban lebontott Haivani kaput láthatjuk rajta, barokk kori formájában. A Hatvani kapu a Tanács körút — Múzeum körút vonalán húzódott városfalat a mai Kossuth Lajos utca torkolatában szakította meg. A képen jobbra láthatjuk Kölber úr üzletét, a kétnyelvű felirattal jelölt Magyar utcza, Ungar Gasse sarkán. A sétálók feje fölött cégérek, egy nyereg és egy kocsikat mutató tábla. (Nyilván ezt váltotta fel Warschág Jakab műve.) Hogy a néző a műhely gyártmányait is jól tanulmányozhassa, az utcán két Kölber-féle hintó; egy elölről, egy hátulról. A kapun kilátás nyílik a poros országútra, távolban a Rókus kápolna és részlet a kórházból. A Múzeumban őrzött Warschágféle cégtáblák közül kedvesen naiv bája révén kitűnik az egykori budai Juno illatszerbolt jelvénye. Két hatásosan tarka páva vontatja az istennő aranyozott diadalszekerét, aki szőke bodor hajjal, cseresznyepiros szájjal, biedermeier szépségeszménnyé stilizáltán népszerűsíti a bolt szépítőszereit. Cifka Péterné Barabás Miklós: A Zrínyi dohánytőzsde cégére (Fotó: Harsányi József) a K i see 11 i Múzeumban Warschág Jakab: Kölber Jakab kocsigyáros cégére Barabás legsikerültebb cégérét 1838-ban festette Nagy József Zöld fához címzett posztókereskedése ajtajába. ötletesen népesítette be azt a kényelmetlenül magas és keskeny formát, amire bizonyára a portál felépítése kényszerítette: hangulatos tájkép előterében emelkedik a névadó dúslombú bükkfa, a háttérben is a kereskedéssel kapcsolatos jelenet zajlik — ponyvával letakart kocsi hozza messzi földről a finom posztót, rajta a Warschág Jakab: A Juno illatszerbolt cégére