Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - Balogh András: Budapesti fák

Balogh András •Ravasszal, amikor a Gellérthegy déli oldalában kivirágzanak a mandulafák, látogatóba indulok. Sorra járom a város régi fáit: nem érte-e őket bántódás a télen ? Iieginkább azokért a fákért aggódom, melyek gazdátlanul nőttek fel valami lépcső mellett, egyegy rézsűben, üres telkeken, vagy udvarokon. Volt, amelyiknek sorsát diákkorom óta figyelemmel kísértem, aztán egyszer csak megjelent három paplankabátos ember és volt fa, nincs fa. Van, amelyiket kettévágnak egy betonkerítés kedvéért, van amelyiknek helyére transzformátorház kerül, van, amelyiknek azért törik le a koronáját, hogy egy teherautónak a fedelét előrerukkolás nélkül le lehessen csapni. Mikor az úttesteket felbontják, törzsüket néha koronáig betemetik földdel. Mindent a fánál kezdenek, a fához raknak. Téglát, maltert, meszet, követ. Koronájába hatalmas üregeket vágnak a távbeszélő huzaloknak. A múltkor az utcánkban odaállították az aszfaltozó kocsit, ahol egy helyben nőtt, szépnövésű fával lehetett a kazánt begyújtani. üurcsák vagyunk mi pestiek. Szeretjük parkjainkat, nagy pénzeket költünk rájuk. De ha egy fa ingyen nyújtja árnyékát, virágait, és ad szállást a madaraknak, akkor semmibe vesszük. Pedig ezek a vadon nőtt növények gyakran érdekesebb szórakozást nyújtanak az embernek, mint a gondozottak. Tíz év előtt, a Moszkva térről kivezető villamossín mellett arra lettem figyelmes, hogy a bevágás rác-eperfa a Fő utca 18-ban rézsűjében egy szikla repedéséből nyárfacsemete bújik elő. Nap mint nap figyeltem, mint növekedik a fácska, szétfeszítve a sziklát, míg kettétörve, valósággal kiforgatta azt a talajból. De van a Moszkva téren más fa is. A tér annakidején egy téglagyár patkó alakú gödre volt a Vár aljában. Meredek rézsűjével ma kiváló helyet nyújt egy gyönyörű kőrisfának. Ágai messze ívelnek a villamosvezeték fölé, s ha nem fogják bántani, egyszer olyan faóriás válhat belőle, amilyen ma a köröndi platán. A köröndi platán védelmében a millennium idején Vágó Pál festőművész emelt szót. Mikor az építkezések miatt az akkor még mintegy 25 éves fát ki akarták vágni, Vágó Pál így érvelt: „Egy házat néhány év alatt fel lehet építeni, de egy ilyen fának a kialakulásához negyedszázadra van szükség." A közel 100 éves fa ma Budapest egyik ékessége. "p rdekes a története annak a török kori eperfának is, mely a Fő utca egyik kis házának udvarán áll az Ilona eszpresszó szomszédságában. Eredetileg egy kisebb ház végében állt ez a fa s mikor a házat megtoldották, sajtnálták kivágni. Körülépítették törzsét s most a mosókonyhából nő ki, a ház falán e célra nyitott résen keresztül. Kb. egyidős lehet azzal az egykor híressé vált török kori eperfával, melyre Ramocsaházy Ramocsa Endrét Buda 1686. szeptember 2-án történt visszavételekor a törökök felkötötték. Az ostromló magyar sereg alhadnagya nagyon előrenyomult a Vár vívásakor. Az ellenség kezébe került és az a legközelebbi eperfára akasztotta. Szerencsére a fa ágai meghajlottak és a magyar vitéz lába földet ért, amit az ostromlott törökök nem vettek észre. így menthették meg pár órával utóbb a benyomult győztes magyarok. Az eperfa irgalmasságából a 45 éves férfiú még 61 esztendőt élt. A Vár helyreállításakor nézetem szerint nem mindegy, hogy milyen fákat ültetünk. Jelzett helyen emlékeztetőül én újra eperfát ültetnék (Morus Nigra). Arra a nézetre válaszolva, hogy úgysem tudná senki, miért áll a Fehérvári kapunál éppen eperfa, szerintem ez a helyes válasz: tudja meg! Hasonló módon újra kellene ültetni azt a Károlyi-kerti fát is, amely alatt Batthyány kivégzését hagyták jóvá. Az ilyen fák újraültetésének nemzeti kultúránkban nevelő hatása van. Van, amit újra is ültettek. A budai hegyekben állott a Norma-fa, mely alatt a márciusi ifjúság tartotta összejöveteleit az elnyomatás éveiben. Laborfalvi Róza feljegyzéseiből olvashatjuk, hogy a Norma-fának az alatta elhangzott Norma operaáriáról nevezték el egy ilyen összejövetel alkalmával. A fát emlékezetem szerint a 30-as évek elején vágták Sziklából kinőtt jegenye-nyár a moszkva téren ki és a margitszigeti hőforrás vízzuhatagába helyezték, azzal a szándékkal, hogy a fát elkövesítve konzerválják. Azóta egybemosódott a sziklával. Tx""evesen ismerik a mai Gorkij-fasor történetét is. A pesti homoktengeren keresztül a mai Lövölde térről a Városligetig négysoros vadgesztenyefasor vezetett ki, melynek végpontjánál a Ligetet tervező Nebbien Henrik a rundot létesítette. E gesztenye-fasor mellett a kerítések mentén óriási nyárfasor húzódott, mely az út fásítása idején védelmet nyújtott a szárazságot és homokot nehezen viselő vadgesztenyéknek. Mikor azonban az Aesculusok már oly mértékben megerősödtek, hogy a nyárfákra nem volt többé szükség, József nádor a közvélemény legnagyobb megdöbbenésére ezt a A Norma-fa maradványai a margitszigeti vízesés falában (Harsányt József felv.} 36