Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - Veres Péter: Húsz esztendő Budapesten

vannak „négerjeik" és külföldi bevándorlóik, amellett fejlett az építészetük és a gépiparuk a folyamatos életkönnyítéshez, még nagyon sokáig nem lesz súlyos ez a probléma. Közben továbbfejlődik a már megindult „csináld magad" ezermester-mozgalom is. Mindezeknél azonban sokszorta nagyobb jelentőségű, hogy ahol a vagyonkülönbségek fennállanak és sokáig megmaradnak, ahol tehát nemcsak munkából, hanem jövedelemből is meg lehet élni, ott a szegényebbek és az iskolázatlanok kénytelenek az alacsonyabbrendűnek minősülő munkákat is vállalni. De meddig lesznek — lehetnek — még az uraskodó és úrhatnám embereknek „négerjeik" ? Nem sokáig. Még néhány évtized és termelő- dolgozó társadalommá alakul át az egész emberiség, amelyben „urak", még vagyonuk vagy funkciójuk szerint nagyurak is lesznek, de „szolgáik" a szó régi értelmében már nemigen lesznek. Legfeljebb a szó szolgáltatási értelmében maradnak meg némelyek, (pincérek, sofőrök, pilóták stb.). Vagyis a szocializmus és a demokratizmus lényegében még ott is győz, ahol deklarative és államszervezeti értelemben nem valósult meg. A szocialista államok fővárosaiban és nagyvárosaiban azonban, ahol mind kevesebben lesznek az úgynevezett „szegény emberek", már most, azonnal gondolkozni kell a jövőbeni városi élet mikénti szervezéséről. Mert igaz, nem lesz majd régi értelemben vett gazdag ember, de a régi értelemben vett „szegény emberek" is eltűnnek. Meg se születnek. Meghalnak még az anyjuk méhében. S ha lesz is még valami elnök cipőjét, nem is mondott olyan sült marhaságot. (Mint miniszter, én már uzováltam is. Egész jól ment.) Egyáltalán a szocialista jövő urbanistáinak már nemcsak városrendezési és városszépítési, vagy általában civüizatórikus, hanem társadalomszerkezeti és társadalomélettani kérdésekről is gondolkozniuk kell, mert itt már nemcsak a növekedés és a fejlesztés, hanem az önfenntartás gondjai is megjelennek. (Csak úgy mellesleg szólva, a gyermekeket, de különösen a leányokat igencsak újra rá kell szoktatni a szorgosságra, mert különben hipercivilizált disznóólakká válnak a lakások. A korom és a por behatol mindenhová és a pókok jól bírják a legerősebb ülatszerek szagát is. Még a porszívók is csak úgy működnek, ha valaki fogja a nyelüket.) Befejezésül: én csak egyetlen járható utat sejtek: a város belső részét igazi várossá átalakítani, az erőszakosan, sőt némi nagyzási mániával hozzácsatolt falvakat és önálló kisvárosokat pedig igazi ellátó övezetté kellene fejleszteni. Abban az értelemben is, hogy aki akar és szeret gyermeket nevelni, az kertes családi házban vagy hasonló előnyökkel rendelkező társasházakban, komplex épülettömbökben kaphasson otthont. Ehhez persze olyan iskola és óvodarendszert kell kialakítani, hogy a munkába menő apáknak-anyáknak ne kelljen minden hajnalon és minden estén-alkonyaton becipelni-kicipelni a szegény gyermekeket a város közepén vagy a túlsó szélén levő munkahelyi napközibe, bölcsődébe, mert ezt nem lehet bírni. Primőr termesztés egyik budapesti mezőgazdasági nagyüzem, a Sasad termelőszövetkezet üvegházában Az alábbi képünk nem gyár, hanem egy másik budapesti mezőgazdasági nagyüzem, a Rozmaring termelőszövetkezet pesthidegkúti üvegháza népszaporulat, azt — most csak magunkról szólva — nem Budapestre, hanem az országban szerte most létesülő új ipartelepekre és a mezőgazdaság életkérdésnek tekinthető fejlesztéséhez kell adni, sőt, a Dunántúl néptelenedő falvaiba és jó termőföldjeire kell telepíteni. Úgy lesz hát akkor, hogy szobalány, bejárónő, viceházmester, hóhányó napszámos és egyebek híján az atomtudós, a sebészprofesszor, a zeneszerző, az énekesnő, a minisztériumi főelőadó, a vállalati igazgató és a feltaláló mérnök, meg a többi kénytelen lesz havat hányni, az autót nemcsak vezetni (ez már most is megy!), hanem mosni, tisztítani és minden ? Étkezni pedig csak a magunk keze után, vagy táplálkozási vállalatoknál lehet ? És így tovább: ezer és ezer személyes szükséglet kénytelen lesz új formát keresni? Igen, valahogy így lesz. Végül még ki fog derülni, hogy az Eugen Richter nevű német kincstári professzor — a Dühring fajtából — aki vagy 80—90 esztendővel ezelőtt úgy bizonyította — egyebek között — a szocializmus képtelenségét, hogy ki fogja majd tisztítani a miniszter-