Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - dr. Major Máté: A pesti Duna-part szivének városrendezési problémái

«Inrk uriukópr AiuúM von IV»111 /4z Alsódunasor városképe a Redoute tértől a Belvárosi templomig a 19. század első felében — például — szebb és egészségesebb is itt sétányt kialakítani, mint még egy házsort bezsúfolni az Aldunasor és a Duna közé. Táncsics Mihálynak — mint annyi mindenben — ebben is igaza volt, s, persze, ebben sem törődtek véleményével. A telekértékek gyosuló emelkedése miatt, és a telekspekuláció kialakulása következtében nagyon is érthető a Tanács állásfoglalása. A „szépítészeti" szempontra hivatkozást pedig az magyarázza, hogy abban az időben már szegényesnek, kissé szégyellnivalónak, és „korszerűtlen"-nek tartották a klasszicizmus puritán egyszerűségét, formai szűkszavúságát, sürgősen el kellett tehát takarni a régi pesti városképet „igazi", reprezentatív „paloták"-nak a székesfővároshoz „méltóbb" új városképi együttesével. A továbbiakban — úgy érzem — felesleges, hogy foglalkozzam e fontos pesti Duna-partszakasz (beleértve a Kirakodó téri részt is) városképi alakulásának teljes ezutáni történetével, csupán a második világháború előtti és utáni állapotát szeretném felvázolni, mint szükségeset az ez után mondandókhoz. Az 1864. évi tanácsi határozat alapján fokozatosan beépül az Aldunasor és a Duna közötti partsáv, és létrejön a Mária Valéria (Apáczai Csere János) utca, illetőleg a Duna-korzó. Nagyjából párhuzamosan megkezdődik a Kirakodó tér átformálása is Ferencz József (Roosevelt) térré. Előbb beszéljünk a térről. Északi oldalán, a Dunára merőleges főhomlokzattal, 1862 és 1865 között, megépül a Magyar Tudományos Akadémia újreneszánsz palotája — A. F. Stülpr műve. A Hild-tervezte Wieser- és Ullmann-ház egyesítésével alakítóit Európa Szálló — később Főkapitányság — klasszicista épülete, a tér keleti falának északi végén, a második világháború utolsó esztendejéig épen marad, aztán tönkrebombázzák. A tér Dunára merőleges tengelyében álló, ugyancsak Hild-tervezte Nákó-palotát (1902-ben) lebontják, hogy helyébe építsék a hivalkodó Gresham-,,palotá"-t — Quittner Zsigmond szecessziós művét. A déli vég összeépült két Hild-alkotását, a Libasinszky-Coburg palotát és a Diana-fürdő épületét is ez idő tájt rombolják le, hogy helyébe emeljék a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank — ma Belügyminisztérium — valamivel szolidabb szecessziós „palotá"-ját, ugyancsak Quittner művét. A teret délről a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székháza — a később Lloyd-palotának nevezett épület — Hild, s a magyar klasszicizmus egyik remeke zárta le, mely ugyancsak kitartott a második világháború végéig. Sőt rom állapotban is olyan volt, hogy a műemlékvédelem tudományos szempontjainak minden sérelme nélkül, eredeti állapotában lehetett volna helyreállítani. Amint a felsorolásból is látható, a tér stílusegysége erősen megbontódott az idők folyamán. Ma egy újreneszánsz és két szecessziós épület határozza meg városképi jellegét, „holnap" — pedig — talán négy öt év múlva — az utoljára elpusztított két klasszicista épület helyére, két modern épület fog kerülni. A Főkapitányságéra a Tervhivatal székháza, a Lloyd-palotáéra pedig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. E kettő, a modern építészet sajátos formai mértéktartásával, a többivel közel azonos magasságban-tömegben, építőművészeti, városképi értékei szerint legalább olyan jól fog illeszkedni a Roosevelt tér arculatába, mint a két klasszicista elődépület. Megépültük előtt, lehetséges, hogy a közvélemény még hallathatja — s még hallatni fogja — szavát, de túl nagy lehetőség jó ideig már nincs arra, hogy a tér megjelenése a városképben más legyen, mint amilyenné történelmileg lett. Más a helyzet a Duna-partnak innen az Erzsébet-hídig terjedő szakaszán. Ennek adottságai és megoldatlanságai komoly problémát jelentenek nemcsak a közvélemény, hanem a városrendezők, -építők számára is.