Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Vihar Béla: Az én utcám

VIHAR BÉLA ÍRÁSA FEJES LÁSZLÓ FOTÓI polgári Csikágót és a villasorokkal ékes Gorkij fasorral nyitó negyedet választja el, illetőleg határolja. A Damjanich utca arculatán mindkettő nyomaival találkozunk. A csikágói harsányság itt valamelyest leszelídül, a fasori nemes tónus pedig némi vidékies jelleget ölt. Valaha zömmel tisztviselők lakták, s ez mindmáig befolyásolja karakterét. Nyilván a Városliget közelsége vonzotta ide az értelmiségi-kispolgári réteget, majd később a Pestre települő munkásokat. Most is több művész, tudós, pedagógus lakik itt. Jellemzésül anynyit, hogy havonta — csupán az egyik újságárusnál — 40-50 Nagyvilág példányt vásárol a Damjanich utca és környéke. A 7-es számú házban volt Tímár József színművész lakása, a 27-es számú házban született Karinthy Frigyes (miért nem jelzi emléktábla?). A 28/a számúban Gyóni Géza költő, a 28/b-ben Laczkó Géza író, a 32-es számú házban Beck Ö. Fülöp szobrászművész, a 38-asban Sebők Zsigmond író, a 44-es épületben Xantus János természettudós, az 52-es számú házban Salamon Ferenc történész lakott. A 18-as számú házban élt Reményi Béla költő. A negyvennyolcas szabadságharc nagy hadvezéréről elnevezett utca helyén 150-200 évvel ezelőtt a várossáncon túl elterülő, homokbuckás szabad telek volt. A 83 éves hajdani jogásztól, Rudi bácsitól hallottam, hogy a jelenlegi trolibusz-remiz helyén valaha lóvasút állomás működött. A sárga műhelyiroda apró ablakaival csakugyan múltszázadi hangulatot áraszt, mint valaminő Dickens regény illusztrációja. Az utca elejét egyébként is ez a múltszázadiság jellemzi, vagy méginkább a századvégi kültelki városkép. A Bajza utca betorkolásánál már egy másik hangulat lesz uralkodó, a kedvesebb, stilizáltabb elemek érvényesülnek a házak párkányzatának ornamentikájában. A háború előtt seregnyi boltot, több mint egy tucat cipészt, borbélyt tartott el ez az utca, sőt még három kávéházat is. Kétes értékű nevezetessége volt a német birodalmi iskola, a Volksbundisták egyik hangos központja. Most technikumi fokon gépipari ismereteket oktatnak itt. A háború során feltűnően sok épületet döntött romba a légitámadás. Ekkor semmisült meg a 43-as számú ház, benne a tanítónőképzővel. Az amerikai bombázók nyilván a villamos kocsiszín elpusztítására AZ ÉN UTCÁM A Damjanich utca Nem tudom, hogy csakugyan szép-e a Damjanich utca ? Amikor közel harminc esztendővel ezelőtt ideköltöztem, bizony elég jellegtelennek tűnt. Tavaly azonban, amidőn súlyos betegség után hazatérve, kitekintettem ablakomon, egyszerre csak varázslatosan szépnek láttam szecessziós bérházainak füzérét, a Csemege bolt körül zsibongó tarka forgalmat, a csokoládébarna troli játékos siklását, a Patyolat tövében^ meglapuló virágárus bódét, s mindenekelőtt a ringó fák hullámzó lombkoronáját, hogy szinte magamhoz öleltem volna valamennyit. Sorsom szorosan hozzákapcsolódott ehhez az utcához: szerelem, barátság, gyermekeim első sétáltatása, s megannyi öröm, fájdalom fűz össze vele, mint életem jelentős részének 42 színhelyével. Számomra napról-napra a Damjanich- és Nefelejts utca-könyök a külvilág előszobája, nekem itt kezdődik Budapest, Magyarország, Európa, a Föld, a Mindenség. Ide nyúlt utánam a történelem vaskeze, innen indultam 1942 tavaszán, hátizsákkal vállamon, a Keleti pályaudvar felé, pokolra szálló utamra; a fronton álmaimban ez az utca hívott vissza, és egy téli reggelen erre fordultan; be fáradt, de boldog hazatérőként, a béke mámoros örömével. Már régóta a Damjanich utca fiának vallom magam. Egyre inkább szeretem őt, s e vonzalommal — jól tudom — az élethez ragaszkodom. A topográfiai meghatározás szerint ez a VII. kerületi útvonal kelet—nyugat irányban húzódik a Városliget és a Rottenbiller utca között. Két városrészt, a plebejus múltú, kis-Az utca építéstörténete . . .