Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Hantos János: Gyermekrajz Kiállítás

6—14 éves korig az alapvető esztétikai fogalmakat már fokozatosan tudatosítjuk — a vonal, a forma, a szín, a téri-, síkszerű rendezést illetően. A saját irodalmi élményekre támaszkodó ún. tematikus rajzi és iparművészeti jellegű feladatok koncentráltan állnak az esztétikai szemlélet-formálás szolgálatában. A tanulóknak a saját munkájukhoz fűződő élményeik, alkalmat adnak az esztétikai követelmények kibontására. 14—18 éves korban az eddig feltárt esztétikai minőségek tudatosítása és differenciálása folyik a térszemléletnek és a kombinatív alakító képzeletnek a különböző ábrázolási rendszerek irányában történő továbbfejlesztése során. E korosztály küszöbén a pubertás sajátosságai lényeges törést okoznak. Az ifjabb korosztály elért eredményeit itt áttételes módon vagyunk csak képesek továbbemelni. A kezdeti érzelmi indítékú képességeket egy racionális jellegű előrelépés közömbösíti. Az egyre tudatosodó tér- és arányszemlélet, a kialakuló technikai készség azonban a vizuális esztétikai nevelésben eredményesen hasznosítható. A tanulók kialakult esztétikai érzékét, tájékozottságát igyekszünk komplex módon általánossá fejleszteni, hogy a közösségi és egyéni életben is pozitív természetes erőként hasson. A gyermek „művész" tevékenységét értékesnek tartjuk, mert minden rajzában, munkájában vallomást tesz az elébe táruló világról, amelynek izgató rejtelmei és valósága a gyermeki képzeletet tettre bírja. A gyermekrajz — gyermekalkotás, cselekvés; eszközei a legkézenfekvőbbek számára. Különösen jelentős helyet foglalnak el az iparművészeti jellegű (a kerámia, fémdomborítás, batik stb.) munkák, amelyek tanulóink differenciált alkotókedvéről tanúskodnak. Úgy véljük, ez utóbbi területet a szakköri munka keretein belül a jövőben fokozottabban kell támogatnunk. Itt ugyanis a technikai jártasság elmélyítésével az alkotó tevékenység a legszorosabban kapcsolódik a munkára nevelés feladataival és elősegíti a koncentráció kialakítását. E kiállítás festészeti, grafikai és iparművészeti munkái átfogó képet nyújtanak az esztétikai nevelést szolgáló törekvéseinkről. Híven tükrözik művészeti nevelőink irányító pedagógiai munkássága nyomán tanulóifjúságunk egyre gazdagabban kibontakozó eredményeit. * Elhangzott a kiállítás megnyitóján BUGÄZÄS. Régi pesti lopásfajta volt: a kocsiról lopás. Abból az időből való a szó, amikor még kizárólag lovas teherkocsik, az úgynevezett „stráfkocsik" vagy kézikocsik közlekedtek az utcákon. A lopás úgy történt, hogy vagy az álldogáló kocsiról, vagy a haladó járműről emelték le az árut. Divatos dolog volt, hogy az utcagyerekek az általában lépésben kocogó lovaskocsira hátul fölkapaszkodtak és egy jó darabon így utaztak. Ezt a kocsisok az ostorral való hátracsapkodással igyekeztek megakadályozni, mert gyakran előfordult, hogy az ilyen potyautasok lopási szándékkal kapaszkodtak a kocsira. A „bugázás" kétféleképpen történt, Vagy az utas fölkapott valamit (fahasáb, doboz, dinnye stb.) a kocsiról és leugorva elszaladt a zsákmánnyal. Vagy a másik módszert választották, amely nem volt annyira feltűnő, hogy a potyautas időnként lelökött valamit a kocsiról és továbbra is rajta maradt. A lesben álló cinkostársak pedig, miután a kocsi már elhaladt, feltűnés nélkül szedték fel a lopott holmit. — A szó valószínűleg vidékről került a fővárosba, mert a régi betyárnyelvben (1850) ökörlopást jelentett. — „Bugázó"-nak az ilyen kocsiról lopdosó tolvajt nevezték, később ezen értették a piaci csomagtolvajt és a kereskedőt vásárlás közben (vagy ürügyén) meglopó tolvajt is. BUGEREZÉS. Régi játék ércpénzzel. Eredete a régi ötforintos nevére nyúlik vissza, ezt „buger"nek nevezték, mégpedig azért, mert a legnagyobb volt a forgalomban levő ércpénzek között. Hiszen a régi tolvajnyelvben a „buger" otrombát, parasztot jelentett (1910), ide pedig feltehetően a német Burger és a francia bougre = paraszt jelentésű szó révén került. — A pénzdobáló játék nem- . csak az utcán játszó gyerekek, de a ráérő, dologtalan felnőttek körében is kedvelt szórakozás volt. Másnéven „snúrozás"-nak is nevezték, ez újabb elnevezés. A földre vonalat karcoltak és 6 — 8 méter távolságból sorra dobáltak a játékosok (3 — 5 pénzdarabot) a vonalra. Akinek a pénze a vonalra esett, vagy ahhoz legközelebb, az nyerte el az ösz•szes pénzdarabot. BUHWALD NÉNI. A régi pesti parkokban és sétahelyeken, de elsősorban a Duna-parti korzón, vaskeretes karosszékeket raktak ki és aki leült, attól a közelben cirkáló, kis táskával felszerelt nénike beszedte a használati díjat, a 20 fillért és jegyet adott. A jegy addig volt érvényes, amíg a tulajdonosa ott üldögélt. Ha megunta és elment, más ült a helyére, és ismét jegyet váltott. A székeket egy Buhwald nevű cég szállította és a cég neve kis öntöttvas táblácskán jól olvashatóan min-Vonat Sárkics Gyuri 5 és fél éves gyermek rajza (Bem téri óvoda) Szelényi Károly felvételei den széken látható volt. így terjedt el az „üljünk ki egy Buhwald székre" mondás és ettől kapta a jegykezelő nénike is a nevét. „Buhwald tata" néven emlegették ennek a bérelhető széknek a kitalálóját és a székeket szállító cég tulajdonosát. BUNGI. A IX. ker. Llszlö-kórház mögötti terület neve. Valószínűleg az idegenlégiós regényekben szereplő egzotikus nevek hatására keresztelték így el. — BURGUNDIA. A X. kerület, Kőbánya régi elnevezése volt (i860), eredete a kőbányai borpincék ismert burgundi borfajtájára utal. Schmall Lajos: Buda-Pest utczái és terei című könyvében érdekes adatokkal szolgál: egy 1703. évből származó városi irat szerint ott két igazgatási hely volt: az egyik Szent László nevét viselte, a másik pedig Burgundia volt. BÚVÁR. A fővárosi strandélet fellendülésével (1925) született a szó és két értelme is van. Az egyik a folyami rendőrt jelentette, nyilván azért, mert a búvárhoz hasonlóan ő is csónakban tevékenykedik. — A másik jelentése: strandtolvaj. Azért kapta ezt a nevet, mert ha a strandon meglopott áldozat túlságosan nagy botrányt rendezett a tolvajlás felfedezésekor, akkor a strandtolvaj zsineggel, kis nehezékkel a vízbe eresztette a zsákmányt és így elkerülte, hogy a kutatásnál megtalálják a holmit. Tegyük hozzá, hogy az akkor nyíló kezdetleges strandokon legföljebb egy tucat kabin és öltözőszekrény állt rendelkezésre, ahol kutatásnál esetleg rajtakaphatták volná a tolvajt. CÉLZÓ. A VII. ker. Lövölde tér beceneve. CÉRNAKORZÓ. Régi sétahely volt a József körúton, de csakis a Baross utca és Üllői út közötti szakaszon, a belső, Duna felé eső köríven (1906). A nevét onnan kapta, hogy a belvárosi varrószalonokban dolgozó józsefvárosi és ferencvárosi varrólányok este, munkából jövet itt sétálgattak és randevúztak. CIDIBUMM. Ez a kiáltás, vagy másképpen „szidibumm!" már 1848-ban hangzott a pesti utcákon. Ezzel a kiáltással verték be a forradalmi érzésű pesti jurátusok a németes viseletű polgárok kürtőkalapját. A „cidi" szó külön is használatban volt, később is ismert szó: kürtőkalapot jelentett (1900). Eredete a bécsi német fattyúnyelvi „Eiersieder" = tojásfőző — keménykalapot jelentő rövidítése. CINKOTA. A régi csibésznyelven pofont jelentett (1910). Eredete bizonytalan, de feltehető, hogy a nagyon sok változatban használt régi „cink" szó úgynevezett népetimológiai változata. A kártya hamis jelölésétől a pofozásig, jeladásig sokféle kifejezésben szerepelt, „cinkel", „cinkol", „cinket ad" stb. és így válhatott a hasonló hangzású „cinkotává". CITROMPOFOZÓ. Az utcaseprők régi-régi gúnyneve volt, amikor még lovaskocsik közlekedtek és bizony a lovakat nem lehet „utcatiszta" modorra nevelni. Az elnevezés az ismert „lócitrom" szóra utal, amit a söprűvel terelgettek, igazgattak egy kupacba. — Persze a mai ember el sem tudja képzelni, hogy milyen problémát jelentett mindez. Elég itt utalnunk a közelmúltban rendezett fényképkiállításra, amikor Escher Károly kiváló fotóművészünk gyűjteményes kiállításán láthattuk a „Várakozó állásponton" című nagyszerű humorú képet, ahol egy „citrompofozó" söprűvel és hosszú nyeles lapátjával szinte ugrásra készen áll egy lovasrendőr mögött, hogy kéznél legyen, ha a ló illetlenkedik. Miért kellett ez ? Hát a mögötte lépkedőket kellett megkímélni, hogy sakk lóugrásokkal kerülgessék az eléjük potyogó akadályokat. . . 35 ZOLNAY VILMOS — GEDÉNYI MIHÁLY