Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Kővágó László: A Matica Szrpszka

Ussae (Birgés Árpád felvételei) A voll Tökölyanum-Tekelijanum Veres Pálné utcai épületének kapuja s homlokzatán a három dombormű műve, Voltaire Zádig-jának szerb fordítása, Vitkovics Mihály munkái, stb. A Matica irodalompártoló működése nem merült ki a folyóirat és önálló kéziratok kiadásában és terjesztésében. Pályázatokat írt ki a szerb nemzeti fejlődés szükségleteként jelentkező témák feldolgozására, s ezzel jelentős serkentő hatást gyakorolt a szerb irodalmi és tudományos életre. Az első pályázat kiírását a Matica elnöksége 1831. március 23.-i ülésén határozta el. Később, amikor gazdag szerb nemesek és kereskedők irodalmi alapítványokat bíztak a Matica gondozására, a pályázatok kiírása rendszeres gyakorlattá vált. 1844-ben a Matica az első — Nagyszentmiklósi Nákó Jován szerb nemes által létesített 5000 ezüst forintos — irodalmi alapítvány teljes jogú gondozójává lett, s ebben az évben egyszerre öt pályázatot írt ki. A legjobb pályaműveket 40—100 aranydukáttal jutalmazó pályázatok témái a szerb társadalom nemzeti fejlődésének aktuális szükségleteit fejezték ki: két pályázat a szerbek nemzeti történelmének feldolgozását szorgalmazta, egy a szerb történelem eseményeiből vett hősköltemény megírására, egy másik szerb nyelvtan kidolgozására serkentett, egy pályázat pedig a magyarországi szerb-pravoszláv papok kulturális működését volt hivatva elősegíteni. A Szerb Matica működésének talán legjelentősebb esztendeje 1838. Ebben az évben kiterjesztette tevékenységét, és az irodalompártolás mellett megkezdte a szerb értelmiség kialakításának ösztöndíjakkal való elősegítését. A Maticának már 1833. óta tagja volt Száva Tekelija (Vizesi és Kevermesi Tököly Sebők) gazdag aradi szerb nemes, aki az 1790. évi temesvári szerb nemzeti kongresszuson a magyarbarát szerb nemesek csoportjának vezérszónokaként tűnt fel. Tekelija, akit a Matica 1838-ban elnökévé választott, ugyanebben az évben megvette Pesten a Kreuz-Gasseban (ma Veres Pálné utca) a 276. számú házat, s abban Tökölyanum-Tekelijanum néven intézetet létesített szerb egyetemisták támogatására. Tekelija az intézet fenntartásának céljaira 20 000 forintos alapítványt létesített, végrendeletében még két pesti és kilenc aradi házat, több mint negyven lánc földet, ékszereket stb. hagyott rá, és kezelésével a Maticát bízta meg. (A Matica a Tökölyanumban saját helyiségekhez is jutott; 1838-ig ugyanis a pesti szerb iskolában tartotta üléseit.) Tekelija gazdag alapítványából az alapítást követő négy évtized alatt százhetvenkilenc tehetséges szerb ifjút taníttattak. Ekkor — a múlt század hetvenes éveinek közepén — a nemzetiségi intézmények ellen drasztikus intézkedésekkel fellépő Tisza Kálmán kormánya elvette a Tökölyanum kezelését a Maticától, s a pesti szerb-pravoszláv hitközség felügyelete alá helyezte. Az alapítvány elvétele nagy csapást jelentett ugyan a Maticára, de értelmiségnevelő tevékenységét nem állíthatta meg. Tekelija példája nyomán jómódú szerb nemesek és polgárok még 12 ösztöndíjas alapítvány kezelésével bízták meg a Maticát, amelyek az első világháborúig 314 szerb ifjú taníttatásának költségeit fedezték. Ugyanakkor a Tökölyanum is folytatta az alapítója által megszabott tevékenységet, s 1878—1914-ig további 167 szerb ifjút taníttatott. A számok önmagukban nyilván nem érzékeltethetik kellően, hogy mit jelentett a szerb értelmiségi utánpótlásnak ilyen viszonylag nagyméretű, tervszerű nevelése. Különösen nem érzékeltethetik azt, hogy a Matica és a Tökölyanum ösztöndíjasai akkor állottak a szerb művelődésügy és nemzeti fejlődés szolgálatába, amikor annak a legnagyobb szüksége volt jól képzett értelmiségiekre. Ismert szerb irodalmárok, belgrádi egyetemi tanárok, szerbiai és crnagorai miniszterek, folyóiratszerkesztők, kiváló szobrászok, festőművészek kerültek ki közülük és váltak a szerb művelődésügy, a szerb nemzeti öntudat fejlesztőivé. Illusztrációként egyetlen példát: 1844-től négy éven át a Tökölyanum ösztöndíjasaként Pesten tanult a zentai születésű Jován Gyorgyevics, későbbi szerb kultuszminiszter, a szerb Nemzeti Színház és Színművészeti Főiskola alapítója, a szerb Himnusz szerzője. (A Tökölyanumnak a XX. század elején emelt új négyemeletes épülete a Veres Pálné u. 17/19. szám alatt, a Szerb utca sarkán levő, 1688-ban épült szerb-pravoszláv templom szomszédságában áll. Egyik szárnyában jelenleg két vállalat irodái vannak elhelyezve, másik szárnya lakóépület. Homlokzatán három dombormű emlékeztet egykori rendeltetésére. Az első Száva Tekelija 1790. évi nevezetes temesvári kongresszusi beszédének, a második a Tökölyanum 1838. évi megalapításának, a harmadik a Tökölyanum új otthona felavatásának állít emléket.) 1848—49 forradalmi eseményei és a harcok nem használtak a Matica pesti működésének. A cenzúra megszüntetését és a sajtószabadság kivívását a Matica vezetősége még lelkesen üdvözölte. Régi sérelme volt ugyanis, hogy a Helytartótanács nem engedélyezte saját nyomdájának felállítását, s ezért már 1848. április 9-én határozatot hozott egy nyomdafelszerelés haladéktalan beszerzéséről. A bekövetkezett események azonban meghiúsították a nyomda megszervezését. A szerb—magyar ellenségeskedések kitörése után a Matica vezetői elhagyták a magyar fővárost s csak a szabadságharc után tértek vissza. 1849 után a pesti szerb értelmiség nagy része a Szerb Vajdaságba költözött. A szerbek kulturális életének központja mindinkább Újvidékre helyeződött át, ezért újból felvetődött a már 1846-ban egyszer felmerült, de akkor elvetett gondolat: áttenni a Matica székhelyét Újvidékre. Az 1853-ban elhatározott költözés megvalósulása azonban a bécsi hatóságok akadékoskodása miatt több mint tíz esztendőt váratott magára. A Szerb Matica harmincnyolc esztendei pesti működés után 1864. áprilisában költözött Újvidékre. A Tökölyanum az első világháborúig maradt Pesten és nevelt kiváló szakképzettségű értelmiségieket a szerb nemzet számára. Történelmi küldetése a jugoszláv állam megalakulásával ért véget. Ma már csak a Veres Pálné utca 17/19. sz. ház homlokzatán levő domborművek és a ház bejárata feletti szecessziós felirat: „Tökölyanum-Tekelijanum" emlékeztet arra, hogy évtizedekig itt működött a szerbség egyik legjelentősebb művelődési intézménye. 27