Budapest, 1966. (4. évfolyam)
9. szám december - Kővágó László: A Matica Szrpszka
Kővágó László A MATIC A SZRPS2KA „A Matica Szrpszka, Jugoszlávia legrégibb, ma is működő, irodalmi-tudományos és közművelődési egyesülete, az első világháború előtt a (Monarchia-beli) szerbek legjelentősebb művelődési intézménye." így kezdi az Enciklopedija Jugoszlavije nemrég megjelent 6. kötete az Újvidéken (Novi Szádon) működő — az idén 140 éves — egyesület ismertetését. S nemcsak a jószomszéd iránti figyelmesség megnyilvánulása, amikor megemlékezünk a költői nevű (nevének magyar jelentése: szerb anyácska) művelődési intézményről. A Szerb Matica ugyanis 1826-ban Pesten született, itt ringatták bölcsőjét, itt cseperedett fel és vált a szerb művelődésügy igazi „anyácskájává". Városunkban élt 38 esztendős koráig... * A XIX. század harmincas éveinek elején Pestnek mintegy hatszázötven, Budának ezerszáz szerb lakosa volt; amint azonban neves statisztikusunk, Fényes Elek, 1837-ben megjelent könyvében megjegyzi: „bizonyos, hogy a törökök kiűzése után többen maradtak itt, de az óhitűek legnagyobb része csakugyan 1690-ben vándorolt be, s ekkor többen lehettek mint most, mert 1752-ben számosan kiköltöztek Oroszországba". Annak ellenére, hogy a magyar fővárosnak nem sok szerb lakosa volt, a történeti fejlődés során kialakult helyzetben — amikor horvátok, románok, szerbek, magyarok, szlovákok nemzeti fejlődése egymás mellett, egymással kölcsönhatásban, jórészt azonos, kevert lakosságú területen folyt — alkalmas volt arra, hogy a szerbek kulturális fejlődésében is jelentős szerepet töltsön be. Az évszázadokig tartó török hódoltság és a felszabadító háborúk szétszórták és összekeverték Délkelet-Európa népeit. Köztük talán a szerbeket leginkább. Legnagyobb részük még a XIX. században is a török igát nyögte. A szerb fejedelemség az 1804—1815-as felkelések után még csak a jövő szerb államának csírájaként létezett, s gazdasági és kulturális viszonyai a török hódoltsági területekhez hasonlóan igen elmaradottak voltak. A Horvátországba és Magyarország déli vidékeire áttelepült szerbekből a bécsi kormányzat a Duna és Száva mentén Határőrvidéket alakított ki, amelynek lakosságát szigorú katonai előírások, szüntelen hadi készenlét akadályozta gazdasági és kulturális fejlődésében. Ilyen körülmények között a XVIII. század folyamán, s a XIX. század elején a magyarországi városokban és vármegyékben megtelepedett szerbek voltak viszonylag a legkedvezőbb helyzetben. Az 1820— 30-as években itt élő mintegy négyszázezer szerb nemesei nagy földbirtokokat mondhattak magukéinak; a szerb parasztok ügyes hajósok, jó kocsisok voltak, s jószág- és gabonakereskedelemből sokan meggazdagodtak. A Duna mentén, fel egészen Komáromig, szinte minden községben meg lehetett találni a gazdag rác kereskedők telepeit. A szerb kereskedők központja az egész XVIII. század folyamán Pest volt, s a század vége felé a szerb művelődésügy központja is itt kezdett kialakulni. Ez jórészt annak a következménye volt, hogy a nagyszombati egyetem 1777-ben Budára, majd innen rövid idő múlva, 1784-ben Pestre költözött. A kereskedelemből meggazdagodott szerb polgároknak így kedvező lehetőségük nyílt fiaik iskoláztatására. Az egyetem Budára költözésével kapcsolatos egy másik tényező is, amely elősegítette Pestnek szerb művelődési központtá válását. Az egyetemmel együtt Budára került annak nyomdája is. Az Egyetemi Nyomda 1795-ben megvásárolta Sztefán Novákovics bécsi szerb nyomdáját. Novákovics császári privilégiummal rendelkezett, amely Ausztria (s ezen belül Magyarország) egész területén csak az ő nyomdájának engedélyezte szerb könyvek nyomtatását. Ezt a privilégiumot a császár az új tulajdonosra, az Egyetemi Nyomdára ruházta át, s ezzel Buda a szerb irodalom jelentős állomáshelye lett. 1813-ban Pesten szerb színjátszó társulat is megkezdte működését Joakim Vujics író vezetésével. Előadásait a pesti magisztrátus engedélyezte, a Helytartótanács azonban néhány előadás megtartása után lehetetlenné tette további munkáját. A Helytartótanács közbelépése azon az 1808. évi császári rendelkezésen alapult, amely megszigorította a szerb irodalmi művek cenzúráját. Ez az intézkedés az 1804-ben kezdődött szerbiai felkelés sikereinek lelkesítő nemzeti hatását kívánta a Habsburg uralom alatt élő szerbek körében fékezni. A Szerb Matica megalakulásának közvetlen előzményéhez tartozik, hogy a cenzori hivatal 1824-ben engedélyezte Györgye Magarásevics újvidéki gimnáziumi tanár Szerbszka Letopisz' (Szerb Évkönyv) című periodikus kiadványának megjelenését. Az Évkönyvnek 1826-ig három száma jelent meg, amikor a kiadó, Kaulitzi újvidéki könyvkereskedő bejelentette, hogy a negyedik füzet megjelenése anyagi nehézségek miatt halasztást szenved. Kaulitzi bejelentése cselekvésre ösztönzött több pesti szerb kereskedőt. Ezek a reformkori Magyarország nemzeti mozgalmainak közvetlen szemlélői voltak, s már régebben tervezgették, hogy tenni kellene valamit a szerb művelődésügy előmozdítása érdekében. Különösen mély hatást tett rájuk az 1825. évi pozsonyi országgyűlés küldötteinek az a gesztusa, hogy összesen mintegy 250 000 forintnyi anyagi támogatást ajánlottak fel a Magyar Tudós Társaság megalakítására. Most, a Szerbszka Letopisz' anyagi nehézségeinek láttán hasonló lépésre szánta el magát hat jómódú pesti szerb kereskedő és Jován Hadzsics fiatal jogász. Ők heten 1826. január 27-én (a régi naptár szerint január 14., a szerb-pravoszlávok népművelő szentjének, Szent Szávának napja) megalakították Pesten a Matica Szrpszkát. Az egyesület céljaként az alapító levélben az irodalom terjesztését és a szerb nép művelését jelölték meg („namjerenije jeszt raszprosztranénije Knyizsesztva i proszvestenija naroda Szrbszkog"). A magyar országgyűlési küldöttek példájára — persze szerényebb anyagi lehetőségeikhez mérten — fejenként 100-100 forintot adtak a Letopisz' kiadási költségeinek fedezésére és egyesületük céljainak előmozdítására. így történt, hogy a szláv népek művelődésügyének és nemzeti öntudatának fejlesztésében jelentős szerepet játszó maticák közül az első Pesten alakult meg. (1862-ben Zágrábban jött létre a Matica Ilirska, amely 1874-ben Matica Hrvatska-ra változtatta nevét, 1864-ben Ljubljanában a Matica Slovenska, 1862-ben a Szlovák Matica alakult meg, amelyet azonban Tisza Kálmán kormánya már 1875-ben betiltott, s csak 1918-ban a Csehszlovák Köztársaságban folytathatta működését. A pesti Szerb Matica a szerbiai irodalmi centrum kialakulását is megelőzte: a belgrádi Drustvo Szrpszke Szlovesznoszti — Szerb Irodalmi Társaság — 1842-ben alakult, s ebből fejlődött ki 1886-ban a Szerb Királyi Tudományos és Művészeti Akadémia). A Magyar Tudós Társasággal ellentétben, amely tényleges működését a bécsi udvar gáncsoskodásai miatt csak öt évvel a jelentős anyagi alap megajánlása után, 1830-ban kezdhette el, a pesti Szerb Matica azonnal megkezdte tevékenységét. A gyakorlatias kereskedők ugyanis egyszerűen nem kérték az udvar, illetve a Helytartótanács jóváhagyását, be sem jelentették a hatóságoknak a Matica megalakulását. Ebből később majdnem baj lett, mert 1834-ben illegális szervezkedés címén feljelentették őket. A Matica vezetői azzal védekeztek, hogy I. Ferenc császár egy 1812-ben kelt leiratában engedélyezte, hogy a szerb nép alapot létesítsen művelődésügyének előmozdítására, szerb nyelven írt jó és erkölcsös könyvek kéziratának megvásárlására, kinyomtatására és terjesztésére, s ők 1826-ban a legfelsőbb császári akaratnak megfelelően ilyen alapot hoztak létre. Két éves huzavona után V. Ferdinánd császár 1836-ban jóváhagyta a Matica alapszabályait, s működését a pesti magisztrátus felügyelete alatt engedélyezte. A kezdetben kizárólag irodalompártolással foglalkozó egyesület nyolcéves engedélynélküli működését alapjában a jóindulatú budai szerb cenzornak köszönhette. 1827 elején nevezték ki Vitkovics János budai plébánost a szerb könyvek cenzorává. Az új cenzor testvére volt Vitkovics Mihálynak, a szerb és magyar irodalom egyaránt kiemelkedő személyének, aki a többi között a Szerbszka Letopisz' munkatársa is volt. 1834-ig tehát a Matica zavartalanul működött. Megalakulásának híre gyorsan terjedt. Magyarország minden részéből irodalompártoló szerb kereskedők, nemesek, papok, értelmiségiek jelentkeztek, hogy belépjenek a Matica tagjai sorába. De a határokon túlról is jelentkeztek támogatók. így Milos Obrenovics szerb fejedelem és testvére, Jevrem már az alapítás évében a Matica tagja lett. A 100 forintos beiratkozási díjak és a felülfizetések megnövelték az irodalmi alap tőkéjét. A Szerbszka Letopisz' évenként négyszer rendszeresen megjelenhetett, most már Pesten. Szerkesztője évi 500 forint fizetést kapott. A folyóirat kiadása mellett a Matica már 1827-től önálló szerb nyelvű irodalmi műveket is kiadott. Az első évek kiadványai között szerepel Jován Szterija Popovics és Doszitej Obrádovics ismert szerb írók több
