Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek. 1

brigád elveszti a szocialista brigád címet, s hogy ismét az ezüstkoszorúra gondolhasson, újabb 3 év telik el. Mi legyen K-néval ? A huszonnégy asszony egyelőre hallgat. Valaki megszólal: a múlt brigádértekezleten már elhatároztuk, hogy kizárjuk. — Nem, csak azt határoztuk, hogy közöljük vele, ha a brigád előtt nem ad magyarázatot, kizárjuk. — Közölte ezt vele valaki ? — Én is — mondja a brigádvezető, de rajta kívül többen is. — Mi volt a véleménye? — Megrántotta a vállát. — Most miért nincs itt ? Kiderül: a brigádvezetőnek megígérte K-né, hogy eljön, eltűri a bírálatot, amit kap a többi asszonytól, ha nem sikerül megindokolnia igazolatlan hiányzását. Mert nagyon ritkán előfordulhat elfogadható indok. Szerencsétlenség, baleset, hirtelen betegség, ami semmissé teheti az érvet: „Egy levelezőlapon be lehetett volna jelenteni". K-né azonban nem jött el. Arra hivatkozott, nem tud eljönni, mert a gyerekét nem őrzik a bölcsődében. A gyerek. Az asszonyok tudják, mit jelent a gyerek, mennyi gondot, törődést, azon túl, hogy ezt az éjszakai műszakot és sok-sok műszakot le kell dolgozni azért, hogy étel kerüljön a szájába, ruha a testére. Szinte mindenkinek van gyereke, éppen ezért felháborítja őket, ha valaki lelkiismeretienségét a gyerekkel fedezi. — Anyósával lakik; eljöhetett volna az anyósa érte! — Mikor szóltak neki ? — Pénteken — mondja a brigád vezető. A kérdező asszony felcsattan. — Akkor itt lehetne. Tudta, hogy itt a helye, kötelesség vár itt rá! Mi vállaltuk, hogy kiállunk érte, ha nem a felelőtlensége az oka a hiányzásnak. De így ? Nekem négy gyerekem vár a lakásba bezárva, s mégis itt vagyok. A gyerekre ne hivatkozzon. Arra szavazok, zárjuk ki. — Kizárni könnyű! K-né fiatalasszony. Még meggondolatlan. Ellökhetjük-e magunktól? — kérdezi más. — Annyira ne legyen meggondolatlan, hogy a brigádra szégyent hoz. Máris azt mondogatják a partiban: a brigádtagoknak mindent lehet. A hat igazolatlan napjáért fegyelmit még nem kapott. Ha nem lenne a brigádban, már rég kitették volna. — Nekem azt mondta, ha kizárjuk, nem maradhat a gyárban a szégyentől. Ebben a gyárban még nem zártak ki senkit. — Ha annyira szégyelli magát, miért nincs itt? Nem mi dobtuk el magunktól, ő az, aki tudatja velünk, hogy semmi köze hozzánk. — Már a múlt brigádgyűlésen is azért nem zártuk ki, mert nem volt itt. Vártunk mostanáig. Nem akartunk a háta mögött ítélkezni. Mit gondol, meddig tudja ezt velünk csinálni? A vita hosszú volt és heves. A döntés: K-nét kizárják, mégpedig azzal a dátummal, amikor az igazolatlan hiányzás történt. (Egy ismerőse autóval vidéki látogatásra vitte, s már nem volt ideje bejelenteni, hogy elutazik.) A kizárás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy kiközösítik maguk közül. A brigádvezető és a brigádban dolgozó előmunkásnő vállalta, hogy rendszeresen segítik tovább is a munkáját, s megkísérlik megértetni vele, hogy hibát követett el a brigáddal szemben. Ha leszokik a hiányzásról, késésről, s a brigád előtt kéri, hogy visszavegyék —visszaveszik. De mit tesz a vezetőség. Ez az egész brigádgyűlés, a brigád gyáron kívüli élete arra utal, hogy itt olyan közösség alakult, a fonónők és leszedők összefogása, amely úton van a sokak által elképzelt „szocialista brigád" megvalósítása felé. Sok dolog utal erre, de az is tény, hogy egy brigádtag súlyosan vétett a munkafegyelem ellen, a brigád ellen. A közösség nem ment el szótlanul emellett, de a felszólalások nemcsak azt mutatják, hogy a brigád elítéli a hiányzó magatartását, hanem azt is: fél, hogy a brigád becsületén a munkások előtt esik >rba. A gyárvezetőség ugyanis — a brigád érdekében — eddig eltekintett a szokásos fegyelmi eszközök használatától, hiszen azok elsősorban a brigádot sújtanák. És a brigád, viszolyogva ugyan, de elfogadta a „protekciót", hiszen méltatlan hátrányba kerülne, ha nem fogadná el. Most tehát — antedatálva — kizárta a bűnöst, a vezetőség pedig lehunyja a fél szemét. Érdemes-e egy ilyen kitűnő mozgalom hitelét ilyen apró formalista hibákkal veszélyeztetni? Az értekezlet után néhányan még ittmaradtak. Beszélgettünk. Az a kérdésem: mi tartja össze a brigádot? Az a többletkereset, ami azzal jár, hogy egymást kisegítve jobban megy a munka ? — A ioo%-ot brigádon kívül is el lehet érni — mondja Bódisné. — De a brigádban mindenki eléri, mert segítünk egymásnak. — Hogyan segítenek ? — Lényegében egy csapat a brigád. De ha csak csapatban vagyunk, a fonók és a leszedők önmaguknak dolgoznak. Mióta brigád vagyunk, a fonónő is segít a leszedésben, segít a gépsöprésben, s a leszedők is segítenek, ha nagyon szakad a szál, vagy hurkás a cséve. Összefogunk, hogy több legyen a termelés. Volt olyan időszak, például, mikor olyan létszámhiányunk volt, hogy egy fonónőnek két oldal helyett négyet kellett vinni,, s csak egy leszedőnk volt a négy helyett. Ezzel a kevesebb létszámmal is teljesítettük a tervet, s váltáskor tisztán adtuk át a gépeket. Előkerül a vállalási jegyzőkönyv is. A százalékos teljesítés, a minőségi vállalások, a hulladéktakarékosság mellett a munkán kívüli közös megmozdulások tervei. Mozilátogatás, színházlátogatás, üzemlátogatások; minderről a brigádnapló is tanúskodik. Van-e szerepe a brigádnaplónak a közösségi tudat, az együvétartozás kialakításában ? A közös munka, az együtt, egymást segítve végzett munka, az önként vállalt munkafegyelem — nem lebecsülendő dolog. Ha 20—24 brigádtag közül éveken át senki sem késik, nem mulaszt igazolatlanul, mindennap pontosan, minőségre, hulladékra, tisztaságra s sok minden egyébre gondolva dolgozik — ez mindenki számára állandó készenlét, több teher. A többet egy közösség érdekében vállalták, ez kényszeríti mindegyiküket önmaga alakítására, kis, apró kényelmetlenségek vállalására, önfegyelemre, végül is: a közösség szolgálatára. Az apró tetteket megörökítő brigádnapló a brigád naponta születő közös múltját el nem felejtetté teszi. A kis közösség életének történelmét jelzi. Ez a kis történelem elsősorban a munka története. A szocialista brigádmozgalom azonban többet akar: az ember egész életét, művelődését, világnézetét alakítani: a teljes emberre kíván hatni. Mennyiben tölti be a termelő munkára épült mozgalom ezt a teljesebb hivatását? (Folytatása következik) Hegedűs László Az otthon helyén Szonettek Leendő házunk helyén buja gaz. Nyárra e hely bozóttá teljesül. Négy-öt gyümölcsfája görcsös panasz. Majd várnak zölden, gyümölcstelenül. Falak nem nőnek még a nyárra itt, kisded dzsungel vár egy-egy ünnepen. Nézhetjük e fák ritkás lombjait. Ám árnyat adnak. S ha fü, dús legyen. Ide zarándokolunk majd meleg vasárnapokon. S átmerengenek fákkal, villákkal az ormok. Nekünk. Az úri fertály kellős közepén, jövő otthonunk elvadult helyén egy héten egyszer elheverhetünk. Csendélet egy italboltban Tűnődve szivárog, méláz a csap és testes kávéfőző szortyog lassan, mosolyával a kövér nő lecsap s pókháló úszik szennyszínű magasban. Tócsában áll pulton a sör s a hab, méri egy féfi mogorván, unottan, füst felhőz, a poros égő a nap, gyors pincér előtt az ajtó kipattan. Ottbenn a szenny: asztal vár és zene, ez itt egyszerűbb lelkek édene, topoghatsz sör és bor nyálkás sarában. Érdes szitok, fölcsattanó beszéd hirdeti az ünnep dicséretét s gyengén dülöng egy részeg egymagában. 17