Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Mesterházi Lajos: Levél a Várból - Fotó-pályázat

Az új divai D 'ivarba jött, lám, a szecesszió, a Jugendstil, a Modern' Style, a Style 1900 . . . Divatba hozta alighanem elsősorban maga a divat. A laza kötésű, bő szabású plebejus pulóverek után, íme, itt van a keménygallér, a mandzsetta, sőt, a kamásni, a kobak és a sétapálca. Megjelentek a lakásokban is a nippek, a chinoiserie. Betört ez a régi-új a tipográfiába, a grafikába, az iparművészetbe. Ki tudja, hol áll meg ? A divat, az újjászülető szecesszió, úgy gondolom, mindenekelőtt megfogalmazása valaminek, ami tulajdonképpen már megvolt, csak még nem mondtuk ki: hogy ami fiatalkorunkban olyan megvetendő ócskaság volt, az valamiképpen tiszteletreméltóanpatinás lett azóta. Magamon is érzem: mintha csak megváltozott volna a szemem. Hogy utáltam az Eiffel tornyot, jóságos ég, olyan Párizst elcsúfító szörnyűségnek láttam: már csaknem két éve éltem ott, de nem tudtam elszánni magam, hogy megmásszam. Végül egy külföldi (egy budapesti) kedvéért mégis megmásztam. És akkor föntről utáltam. Két éve, hogy arra jártam, mondtam is a feleségemnek: „Most pedig nézd meg a világ legmasszívabb rondaságát!" Fölnéztünk, és a feleségem értetlenül kérdezte: „Miért rondaság? "Akkor megnéztem jobban, és nekem is egyszerre holmi,,olvasmány-emléknekifjúkori sznobságnak látszott5 hogy utáltam az Eiffel tornyot. Tekintélyét óvó és bölcs ember módjára tehát azt mondtam: „Hát, ugye ,. . . ahogy vesszük Az Erzsébet híd avatásán jöttem rá, hogy a Klotild palota sem olyan ronda. És az utóbbi időben, ha arra járok, már az Iparművészeti Múzeumot sem cukros ételnek látom, hanem épületnek. Sőt, a renoválás óta (félve és nagyon halkan) már azt is kimondtam, hogy a Körút — amelyről odáig azt vallottam, hogy legyen csak Körút röviden, és kerüljünk mindenfajta esztétikai minősítést vele kapcsolatban — a Körút is .. . szép. Vagy hogy is nevezzem azt az érzést, amit kelt. És egyszer azon kaptam ma-Beardsley könyvboríró rajza gam, hogy szeretem a Martinelli teret, a szecessziós oldalát is, úgy ahogy van, az egeszet. És a külső Andrássy út villáit, meg a Fasort. Olyan divat, vagy szemtengelyváltozás persze azért soha nem jöhet, hogy az Anker palotát ne robbantanám föl, mihelyt egy kis dinamithoz — és e célra engedélyezett előzetes amnesztiához — jutok. Az Anker: a maga nemében is ronda. Nem kollektive építették vajon ? No, azt persze, már régebben is tudtam, hogy a szecessziós grafika és festészet nem éppen utolsó dolog. Akár Toulouse-Lautrec meghökkentő skurcai, akár Beardsley különös fanyar eleganciája: veretes mű, hiteles tanúság, nem tagadhattam . . . Vagyis darabokban, egy-egy találkozásban és újratalálkozásban, rájöttünk már mindannyian, hogy a „szecessziós" ugyanúgy ideiglenesen és átmenetileg kapott pejoratív értelmet a szótárunkban, ahogy egy időben a rosszat, ízléstelent, csúfat jelentette az a szó is: „barokk". Tehát megfogalmaz és szentesít a megfogalmazással valamit, ami a lelkekben már tulajdonképpen végbement. Kiállítja egy korszak nemesi oklevelét, helyére teszi a művészetek történetében. Lehet, hogy természetes dolog ez az emlékezés módszertanában ? . . . Fotopályázat A „Budapest" szerkesztősége a Magyar Fotóművészek Szövetségével és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatával közösen 1966. második negyedévétől kezdődően fotopályázatot hirdet BUDAPESTTÉMÁJÚ MŰVÉSZI FÉNYKÉPEKRE A pályázat során az alkalmas pályaműveket folyóiratunk közli, ill. a Képzőművészeti Alap levelezőlapokként hozza forgalomba. A 52 oldalas, színes borítóval, mélynyomásos technikával megjelenő folyóiratunk tág lehetőséget ad fővárosunk életét riportszerű elevenséggel, sokrétűen megragadó művészi felvételek közlésére. Fotósaink éppen ezért elsősorban olyan művekkel pályázzanak, amelyek Budapest ismert és rejtett szépségeit, városrészeit, nevezetes épületeit, fővárosunk jellegzetes életét mutatják be. A levelezőlapok vonatkozásában — funkciójuknak megfelelően — panorámaképeket, a mai és történelmi városrészekről, építészeti együttesekről készült eddig még sehol nem szerepelt, eleven, sablontól eltérő felvételeket várunk. Pályázni lehet fekete-fehér és színes egyedi képekkel és képsorokkal. A pályázat folyamatos. A képek negyedévenként kerülnek elbírálásra és a legjobb műveket nívódíjjal jutalmazzuk. Az év végén pedig a negyedéves nívódíjas képekből a legjobbakat a zsűri külön évdíjjal jutalmazza. A levelező lapok céljára átvett képeket a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata szokásos felvételek mellett honorálja, de ezeket a zsűri külön bírálja el abból a szempontból, hogy művészi színvonaluknak megfelelően mennyiben érdemelnek magasabb honoráriumot. A zsűrinek joga van ezt a tiszteletdíj többletet képenként 200—500 Ft. között megállapítani. A beérkezett pályaműveket lapunk szerkesztő bizottsága, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által delegált zsűri bírálja el. A képek minden negyedév utolsó napjáig küldhetők be a következő címre: „Budapest" szerkesztősége, Budapest, I. Országház u. 20. A pályázat jeligés. Kérjük pályázóinkat, hogy minden alkalommal más jeligét válasszanak. A jeligés borítéknak tartalmaznia kell a szerző nevét és lakcímét, a képek mérete 18x 24 cm. A képek hátlapján feltüntetendő a kép címe és a beküldő jeligéje.* A negyedévenként kiosztásra kerülő esetenként változó számú nívódíj egyedi, fekete-fehér képeknél 500,—, képsorozatnál 1000,— Ft egyedi színes képeknél 1000,—, képsorozatnál 2000,— Ft A nívódíjakban a fotóknak a lapban való közlési díja is beleértendő. ÉVDÍJAK 2 db első díj á 2000,—, képsornál 3000,— Ft 2 db II. díj ä 1500,—, képsornál 2000,— Ft 3 db III. díj ä 1000,-, képsornál 1500,— Ft ,, Budapest" szerkesztősége Magyar Fotóművészek Szövetsége Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata * A fekete-fehér fotók szükség esetén bekért negatfvja 6x6, vagy 6 x 9 cm-nél kisebb nem lehet. A színes felvételek lehetőleg 6x6 vagy 9x12 cm-es fordítós diapozitívek legyenek, de a zsűri elfogad offset-reprodukálásra alkalmas 6x6, vagy 9x12 cm-es méretű színes negatívról készült papírkópiát is. 42