Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Zolnay László: A régi budai vízművek

A középkori vízvezeték cserépcső-szakasza az Istenhegyi útról A budavári Szentháromság téren Mátyás kútjának töredéke Ólomcső, bronzcsappal, a királyi palotából (XV. sz.) rajnai aranyat utaltatott ki Hartmann mester nürnbergi hengerl.ovácsnak. A „Rohrschmidt" ugyanis „vor Zeiten das Wasser in Ofen auf den Berg geleitet hat" — vagyis: Budán a vizet felvezette a hegyre. Ez a szűkszavú számadáskönyvi tétel Budapestnek — s egyben a középkori Magyarországnak — legrégebbi, vízművekre utaló írott adata. Még Európában is rangos dátum ez. Hiszen Lipcse vízvezetékéről 1412-ben, Augsburgéról 1450-ben olvasunk először. Nálunk Bártfán 1426-ból, Körmöcbányán 1422-ből őrzik a városi számadáskönyvek az ottani—gravitációs rendszerű — vízvezetékeknek első emlékét. Pozsony vízművét ugyancsak Zsigmond építtette meg; 1434-ben kerek hatszáz forintot fordított a pozsonyi vízmű megalkotására. A XV. század derekára azután már Eperjes, Kassa, Újbánya, Lőcse s rendre minden számottevő városunk birtokába került e — közegészségügyi és járványvédelmi szempontból is — döntő fontosságú közműnek. A budai Várhegy Zsigmond-építtette vízművének megalkotása — az 1410-zel kezdődő évtized — egybe esik azokkal a hatalmas palotaépítkezésekkel, amelyekkel Zsigmond Európa egyik legnagyobb királyi palotájává építi át az Anjouk — lényegében igen szerény méretű — budai várkastélyát. Ekkor válik „Buda regia" „Buda caesarea"-vá! Ekkoriban — 1410 körül — már éppen ezer esztendeje hevernek romokban a rómaiak Aquincumának pompás aquaeductus-maradványai — hiszen Pannóniát 410 körül ürítik ki a rómaiak s adják át a hunoknak. S mintha csak az évszámok különös játéka lenne! Pontosan ebbe a — 410 és 1410 közt eltelt — ezer esztendőbe telik, mire a népvándorláskori népek ivadékai elérik a civilizációnak azt a hajdani fokát, amelyet elődeik, a rómaiak anyagi műveltségének megsemmisítésével, elpusztítottak. Ám, mire a középkor embere — ezer esztendeig tartó kereséssel — utoléri a hajdani antik civilizáció szintjét, már meg is haladja azt! Mert látni fogjuk—a budai példázatban is —: Zsigmond, majd Mátyás budai vízvezetékei már nem egyszerűen gravitációs vízművek voltak (mint a római aquaeductusok), hanem azoknál technikailag sokkal fejlettebb szivattyúk, illetve a közlekedőedények törvénye alapján szerkesztett vízszolgáltató berendezések. Ám lássuk Buda középkori vízműveinek néhány írott, néhány régészeti emlékét s azt, milyenek voltak is ezek a félezer év előtti vízművek? 1424-ben olvassuk: Zsigmond meghagyja Kassa városának, fizessen évi adójából negyven forintot Péter mesternek, a király víz vezetőjének (aquaeductori nostro). Zsigmond, I. Ulászló és V. László idején Budán dolgozik Paolo Santini di Duccio olasz építész; feltehető, hogy a nürnbergi Hartmann művét Péter mester és di Duccio fejlesztették tovább. Hunyadi Mátyás budai vízépíttető munkájáról Bonfini emlékezik meg; úgy írja, hogy Mátyás király Buda várába nyolc stádiumnyi távolságból ólom és szurkos facsöveken át vezetett forrásvizet. Említi Bonfini a budai palota hideg- és melegvizes fürdőszobáit is s a palota belső udvarának — Pallas Athéné szobrával ékes — hatalmas díszkútját. Mátyás korában — Bonfini szerint — a visegrádi, tatai s utóbb a bécsi palotában is fürdőszobák, szökőkutak épültek. A XV. század derekára Pozsonytól le — az akkor Nándorfehérvárnak mondott — Belgrádig a Duna menti várakat már mindenütt mesterséges vezetékek láttákéi ivóvízzel. Az itáliai Chimenti Camicia személyében Mátyás — majd Estei Hyppolit esztergomi érsek — főépítészét is névszerint ismerjük. Camiciáról Giorgio Vasari, a renaissanceművészet nagy krónikása jegyzi fel, hogy Magyarországon — Budán s Esztergomban — szökőkutakat, fürdőket, kastélyokat, hívesházakat, vízvezetékeket épített e varázs-kezű építőmester. A XVI. század eleji Budán három vízmű működött. A királyi palotát s a mai Várszínház helyén állt ferences kolostort egy-egy — Duna-vizet szivattyúzó — vízemelő látta el ivóvízzel. A polgárváros főterére, annak a Mátyás-templom előtt álló központi díszkútjába pedig a budai hegyek friss forrásvizét vezették a Mátyás király által építettetett hegyi vezetékek. 12