Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Válaszok interpellációinkra

D. Lászlóné, Bp. XI. - Az Alba Regia vendéglő zajos tetőteraszára panaszkodik, ahol : „. . . szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap du. 5 —io-ig engedéllyel üvölt a hangerősítővel felszerelt zenekar kíséretében egy bitlesz számokat éneklő ifjú! A többi napokon viszont délelőtt és délután hangerősítővel próbát tartanak ! Szóval egyetlenegy nyugodt percünk sincs!!! — Mi nem vitatjuk és természetesnek tartjuk, hogy a KISZ-eseknek szórakozni kell, csak éppen nem értjük azokat a vezetőket, akik ezt ilyen formában, a munkából hazatérő emberek nyugalmának a rovására, oldják meg. Aki nem lakik itt, az nem tudja elképzelni, hogy ezek az előregyártott elemekből készült falak hogyan adják vissza ezt a borzalmas, idegtépő üvöltést! Könnyű annak megállapítani, aki fél óráig hallgatja őket, hogy nem is olyan borzalmas ez a zaj, de hallgatná csak naponta ezt a szörnyű dobolást! Még a bűnözőket sem gyötrik ilyen kegyetlenül — ez valóságos szadizmus! Zárt ablakok mögött, idegnyugtatóval sem lehet sokáig bírni. Pokollá tették az otthonunkat — nagyon elkeseredett a hangulat a környékünkön!. . ." — Nem idézzük tovább levelét, hiszen az ügy — némi huzavona után — szerencsésen lezárult azóta: a környékbeliektől a tanácshoz és a kerületi pártbizottsághoz áradó panaszok végül is a Fővárosi Főügyészség közbelépésére eredménnyel jártak, s a Beatles zenekar lekerült a műsorról. Viszont maga a probléma még belátható ideig megoldatlan marad: hogyan lehet egy kétmilliós városban a szórakozni vágyók jogos igényeit úgy kielégíteni, hogy a csendre, pihenésre, nyugalomra vágyók jogain se essék csorba? — Teljesen egyetértünk önnel: nem így. S mi nem rangsoroljuk: melyik fontosabb, a pihenés vagy a szórakozás, hiszen az ilyen rangsor nem a kérdés lényegére felel. A társadalmi együttélés normáira tesszük inkább a hangsúlyt: a legjogosabb igény is jogtalanná válik, ha rendszeresen a közösség kárára, rovására, veszélyére akarják kielégíteni. Pihenni a nyugágyban: joga van mindenkinek, de természetesen nem a nagykörút közepén. Dolgozni még kötelesség is: de a túlságosan zajos üzemeket azért — igen helyesen — kitelepítjük a sűrűn lakott negyedekből. Szórakozni a közösség életének a zavarása árán — legalább ennyire nem kívánatos. Ezer fajta szórakozás közül csak néhány olyan van, amely fokozza a nagyvárosi zajszintet; nos, milyen alapon mentenénk fel éppen eme zajos szórakozások kedvelőit a társadalmi együttélés mindenki másra kötelező normái alól? — Idejében szólunk: mielőtt elkészülnek a jövő nyári évad tervei. Nem mindegy, hová irányozunk elő zajártalmat; Budapest területén van olyan négyzetkilométer, amelyen legföljebb 5 — 10 és van olyan, amelyen hatvanezer ember él. Cím nélkül. — Kifogásolják 5. számunk címlapját, amelyen Pallas Athéné szobrának „ilyen erőltetett ábrázolása nem jól szolgálja műemlékeink ismertetését." Tiltakoznak ezen kívül a pályadíj-nyertes Madách szoborterv kivitelezése ellen. — Ami a címlapot illeti: nyilván félreértették. Meg sem fordult a fejünkben az a szándék, hogy a „Városvédő" szobrát, mint műemléket, dokumentatív érvényű fotóval ábrázoljuk a címlapon — ezzel is szolgálván az ismeretterjesztést. (Mellesleg: egy korábbi számunkban megtettük, bár az igaz: nem a címlapon.) — Ami a Madách szobor pályadíj nyertes tervét illeti: művészi alkotások értékelésénél kétségkívül jelen van egy „bizonytalansági koefficiens", és ezt nem küszöbölheti ki sem subler, sem patikamérleg — sem népszavazás. A zsűrizés sem küszöböli ki, de ez mégis — a tapasztalatok szerint — messze a legjobb megoldás. Vagy tudnak jobbat? — Ami végül a levélírókat illeti: ha már elspórolták a feladó címét a levélről, miért írtak alá hat nevet — kétféle kézírással? Hiszen az igazság nyilvánvalóan nem mennyiségi fogalom ! Nincs ebben az öntermékenyülö szaporaságban szintén valamilyen „bizonytalansági koefficiens" ? Urbán György, Zseliz, tSSR. — örülünk, hogy tetszik a lap. Mint irja: „Nagyon izgalmasak a főváros távlati terveivel foglalkozó cikkek. Ez idő szerint a pesti oldal kissé monoton, de nincs ok az aggodalomra, ha a Fórum rovatukban közölt tervek megvalósulnak. A fontos az, hogy minél hamarább realizálódjanak az elképzelések! . . . Nos — szabad álmodoznom ? — én még a következőket kívánnám Budapestnek: 1. Egy monumentális építészeti alkotást a Gellérthegyre. . . 2. Még egy kábelhidat ! Ez lenne a párját ritkító hídsor záró szimfóniája. A Margitszigetet ívelné át — érintés nélkül? — a Kolossy tér és a Dózsa György út között. . . (Fesztávolság ? — Az álomba éppen belefér. . .) 3. A város belső területéről kitelepíteni az összes vasutakat, pályaudvarokat. . . 4. A város levegőjét szennyező gócokat fokozatosan megszűntetni, átköltöztetni. . . (Olvasom: Chicagóban — a világ egyik legnagyobb ipari centrumában — télen tiszta a hó, mint falun, és fehér inget is bosszúság nélkül viselhet az ember.) — Elnézést kérek a túlságos hévért, de érzem, nagyon belemelegedtem. . ." — Nem baj. Sőt: szeretnénk hinni, hogy a lapnak is része van a szívmelegítő álmok felidézésében. Jókívánságait köszönjük. K. Edit, Bp. XVI. - „Lehetetlen állapot — írja —, hogy némely kivételes, szerencsés emberek évtizedekig majdnem ingyen laknak (havi 20—30 forintért!), ráadásul olyanok rovására, akik elég gyakran lényegesen rosszabb anyagi körülmények között élnek, mint ők. Persze, aki havonta fél kg hús áráért lakik más házában, eszébe sem jut egy téglát is gyűjteni vagy más lakás után nézni. . ." — Nem foglalkozhatunk itt érdemben a levelében fölvetett kérdéssel, annál is inkább, mert szinte az áttekinthetetlenségig bonyolult, sok embert izgató s igen érzékenyen érintő ügy ez. Amellett nem is csak fővárosi probléma, országos szintű megoldást kíván. Egyetértünk: ideje volna most már napirendre tűzni, s alapos körültekintéssel, az érdekeltek meghallgatásával s szocialista elveinknek megfelelően hozzálátni a komplexum általános és végleges rendezéséhez. Részben amire ön is hivatkozik: a szociális igazságérzet sürgeti ezt a rendezést. Részben szorongató gazdasági okok: országszerte sok tízezer lakás állapota romlik gyorsuló ütemben, mert a javítási-fenntartási költségeket senki sem vállalja a jelenlegi körülmények között: sem a lakó, sem az állam, sem a tulajdonos. F. András, Bp. VI. - Interpolációs kérdését inkább tekinthetjük javaslatnak, s itt adunk neki helyet. „Szép fővárosunkról igen SOK képes levelezőlap készül — írja —, s ezek eljutnak a világ minden tájára. Szívesen látnánk fővárosunk címerét is egy levelezőlapon — megvalósítható ez?" — Ami egyéb, a szerkesztéssel kapcsolatos javaslatait illeti: folytatásos regény közlése nem szerepel a tervünkben; mi úgy látjuk, nem is kívánkozik ilyen jellegű — elsősorban: várospolitikai — képes, havi folyóiratba folytatásos regény. Történeti tárgyú cikksorozatot viszont készséggel közlünk, feltéve, ha többet adhatunk benne olvasóinknak a pusztán időtöltő szórakozásnál, vagy a már sokszor megírtat recitáló, kivonatoló ismeretterjesztésnél. — Műemlékekkel, új feltárásokkal rendszeresen foglalkozunk. Színes reprodukciónak a hátsó borítót szánjuk; egyelőre nem adhatunk erre a célra több helyet — és pénzt. Székely István, Haifa. — Major Máté „Térbeli Budapest" című tanulmányához hozzászólva néhány korszerű magyar kifejezésre teszi meg észrevételeit. Idézzük levelét: „I. Népesedési robbanás" — a néhány évvel ezelőtt divatba jött „population explosion" angol kifejezés többé-kevésbé korrekt magyar fordítása. Csak többékevésbé, mert — véleményem szerint — a „népesség-robbanás", bár nem hangzik olyan jól, mégis helyesebb lenne. A „népesedés" ugyanis lassúbb, fokozatos folyamatot érzékeltet, ami logikailag nem egyeztethető a „robbanás" spontán, kitörő erejével. — 2. „Fejletlen országok". — Kétségtelenül szabatos, de a volt gyarmati államok sértőnek találják a „fejletlen" jelzőt, miért is a nyugati nyelveken „fejlődő" nemzetként utalnak rájuk. Ez nyilván udvariasabb megjelölés, és annál is inkább megszívlelendő, mert a valóságban is fedi a tényeket. — 3. ,,Bolygó városok". Az angol satellite town (city) magyar változata — elfogadott és jól hangzó magyar kifejezés, de, azt hiszem, az Országh szótárban használt „peremváros" szabatosabb. A „ bolygó" ugyanis mozgást, forgást sejtet. — 4. De legfőként az „alvóváros" zavar. Ha a szó valóban a város nappali élettelenségét kívánja kifejezni, akkor bocsánat. Ha nem, akkor a „hálóváros" szabatosabb lenne, mint ahogy a nyelv is inkább a „hálószobát" használja, az ugyancsak helyes, de elavult „alvószoba" helyett. Mindezt nem bírálatként, csak hozzászólásként." — Köszönjük. Min csodálkozna egy múltszázadbeli polgár ma Budapesten Reklamáció \ C^T. . . . és ami azelőtt mű volt, az most valódi .. . Sajdik rajza . . . Hogy ami azelőtt valódi volt. az most műanyag . . .