Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Vörös Károly: Törökvilág Pest-Budán

Vörös Károly TÖRÖKVILÁG PEST-BUDÁN nyugati uta\ók szemével A moháCSi CSalaveSZtéS híre másnap későn este, vecsernye után már megérkezett Budára. Mária, a váratlanul megözvegyült ifjú királyné udvartartása még aznap éjjel, fáklyafényné! pánikszerű rémülettel csak a legszükségesebbeket csomagolva össze, hajnalban már el is hagyta a fővárost, hogy oda soha többé ne térjen vissza. A török sereg néhány nap múlva megszállta a várost. Szolimán szultán maga is végigjárta a királyi palota üresen maradt pompás termeit. Bár nyugaton az akkori idők kezdetleges újságlapjai már nagyban hirdették a város elpusztítását és lakóinak lemészárlását, a török — alaposan kifosztva ugyan, de különben érintetlenül hagyva — nemsokára kiürítette a várost és viszszavonult. Ettől kezdve 15 esztendőre a főváros hol Zápolya Jánost, hol Habsburg Ferdinándot, hol átmenetileg a törököt vallja urának: 1527—29 között Ferdinánd uralja, akitől ismét a török veszi vissza, hogy most már formálisan Zápolyának adja át. S ugyancsak a török védi meg Ferdinánd 1530. évi és Zápolya halála után 1541-ben az özvegy Izabella királyné és csecsemő fia ellen intézett ostromától. De ez utóbbi alkalomkor már nem vonul vissza. Pontosan a mohácsi csata másfélévtizedes fordulóján, 1541. augusztus 29-én a szultánnak az ostromló császári sereget döntően megverő csapatai véglegesen megszállják a fővárost s a Duna túloldalán Pestet is. Izabella királynét és a kis János Zsigmondot Erdélybe küldi a szultán. A főváros palotái, tornyai, házai — és lakosai felett e nappal kezdetét veszi a török közel másfélszázados uralma. A török uralom óriási változást jelent egész Magyarország életében, — a legnagyobbat talán éppen a kettős fővároséban. Ez természetes is, hiszen a török uralma legjobban az ország e legfejlettebb városait sújtotta, s az ő romlásukon észlelhető legjobban az a folyamat, mely másfél évszázad alatt teljesen átalakította a megszállott Magyarország gazdasági életét, politikai fejlődését, teljesen megváltoztatta kultúráját, romba döntötte műemlékeit. S mivel ettől kezdve a szultánhoz igyekvő császári követek vagy a Balkán felé utazó nyugati kereskedők, kíváncsi utazók legkényelmesebb (mert jórészt vízen megtehető) útja Budán át vezet, a körültekintő külföldiek egyikének-másikának fennmaradt leírásai a két város életének ezt az egész Magyarország romlását is szimbolizáló hanyatlását és pusztulását igen szemléletesen érzékeltetik. Ü2 Életnek a török uralommal csakhamar megkezdődő óriási változását elsőnek, s talán mindvégig a legérzékletesebben, a délnémet Hans Dernschwam leírása mutatja be, aki pedig alig 12 évvel a város végleges elfoglalása után, 1553-ban majd 1555-ben járt Budán. Igaz, ő még jól ismerte a régi, Lajos király alatti Budát is, ahol, mint a hazai pénzügyeket kezében tartó augsburgi Fugger-bankház magyarországi megbízottja ifjú emberként közel három évtizeddel azelőtt hosszú időt töltött el. Leírása éppen ezért, az állandó összehasonlításnál fogva is különös érdekességű számunkra. Budának, ifjúsága városának megpillantása 30 év után is megdobogtatja a már öregedő férfi szívét. A Magdolna-templom tornyában — az első, amit Kelenföld felől a város felé közeledve észrevesz — még mindig úgy zeng az óraütés, mint ifjúsága napjaiban. Ismerősek neki az utcák és a házak is, melyek között még most is, sőt — egy 1563-ban írott, már öregesen locsogó és kissé zavaros emlékiratának tanúbizonysága szerint — még évekkel később is oly elevenen látja feltűnni a Mohács előtti évek Budája jellegzetes alakjainak: a nép által vargapüspöknak hívott, igénytelen apró, de nagy természetű esztergomi érseknek, Szálkái Lászlónak, vagy a fiatal feleségétől egy daliás franciskánus baráttal felszarvazott öreg Werbőczi Istvánnak árnyait. Éppen ezért különösen fájdalmas számára a törökké vált város most kibontakozó látványa. „Minden máskép van, mint volt azelőtt" — sóhajt fel keserűen, belépve a városkapun. Mert a város máris omladozni kezd. Mindenhol megrokkan a tető. A házak egymásután mennek tönkre, mert a török mitsem épít, s ahol azelőtt a régi házakban nagy, széles szobák és termek voltak, ott most kőből vagy fából épült falak osztják több részre a helyiséget, hogy minél több embert lehessen elhelyezni. Üresek, vagy szeméttel telvék a hajdani híres budai pincék. S hova lettek a fővárosi polgár büszke ki-34