Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Vörös Károly: Törökvilág Pest-Budán

Császári követ érkezése (Színes rajz a XVII. század elejéről) Török katonák Budánál (W. P. Zimmerman rajza, 1603) ról a magyar borárusok hajdan oly sűrűn visszhangzó „Hárum, hárum" kiáltása sem, mely azt jelezte, hogy három dénárért árulják a bort. Bort különben seholsem mérnek, csak a Magdolna-templom mellett. Ám tévednénk, ha azt hinnők, hogy az öreg Dernschwam leírásában csak az eltűnt ifjúság iránti nosztalgia láttatja ilyen sivárnak a várost. Az 1553-ban ugyanazzal a követséggel átutazó németalföldi Ghislain Busbecq — s utánuk a XVI—XVII. század ittjáró külföldi utasainak hosszú sora fogja ugyanezt a képet vinni magával Mátyás hajdan oly pompás fővárosából. „A házak már vagy összeomlottak, vagy gyakran gerendákkal vannak megtámasztva, hogy össze ne dőljenek — írja Busbecq —, hiszen majdnem mindent török katonák laknak, akiknek a napi zsold az életük, s nem jutnak hozzá, hogy ilyen nagyszabású épületek tatarozásával, cserepezésével törődjenek. így azután nem is nagyon bánják, hogy becsorog az eső a tetőn, vagy lyukas a ház oldala —csak legyen, ahol száraz helyre vihetik lovukat s maguknak fekvőhelyet készíthetnek. Azt vallják, hogy az ami a fejük fölött van, már nem tartozik hozzájuk, és így az épületek felső tagozatait, az emeletet és a padlást a patkányoknak és az egereknek engedik át." S ugyanez a kép áll előttünk a húsz év múlva, 1573-ban ott járó német Stephan Gerlach, s a század végén, 1591-ben átutazó előkelő cseh ifjú, Wratislav Vencel visszaemlékezései nyomán is. „Disznóóllá és kutyaóllá vált a város, a pompás épületeknek már csak külső falai léteznek, belsejük ronda és dísztelen, a gyönyörű erkélyek és ablakok vagy lerontva, vagy sárral betapasztva éktelenkednek" — írja Gerlach 1573-ban. Már csak néhány díszesebb egykori városi palota őrzi hajdani szépségét. így látja még 1566-ban Antonio Pigafetta olasz hadmérnök Estei Hyppolit érseknek a királyi palota közelében álló, az Esté-k címerével díszített palotáját, vagy az óbudai prépost házát, — s minte;;y szimbólumként néznek le Gerlachra 1573-ban az omladozó reneszánsz paloták halványuló feliratai: „Senki se bízzék nagyon a szerencséjében" — s egy másikon „Sic transit gloria mundi": így múlik el a világ dicsősége. De nem jobb a helyzet a Duna túlsó partján fekvő testvérvárosban sem. Gerlach a két várost összekötő hosszú hajóhídon Pestre is átmegy: „ez egykor hatalmas kereskedőváros lehetett — írja (érdekes, hogy Pest Pigafetta szerint is nagyobb volt Budánál) — mert számtalan benne az egyébként sötét és kellemetlen kalmársikátor." A pompás kőépületeknek azonban itt csak maradványait láthatják: nagy, rostélyos ablakaikat agyaggal tapasztották be a törökök. A Gerlach után négy évvel, 1577-ben átutazó Schweiger Salamon megemlékezik Pest vastag falairól is; a város házai szerinte is rosszak, gyalázatosak és csúnyán építettek, az utcák pedig szűkek és sárosak. AZ általános romlás és pusztítás utoléri a királyi palotát, Zsigmond és Mátyás hajdani pompás székhelyét is. A török az épületet elsősorban katonai célokra használja — a pasa nem is ott, hanem a Vízivárosban lakik —, és (mint a budaiak Dernschwamnak elmesélik) a pompás termek most ott is apró szobákra vannak osztva, bennük janicsárok ta-A „Császár" fürdő (Fischer von Erlach építészeti rajza egy budai török fürdőről) váltságai ? —• a bírót és a polgárokat a törökök úgy kezelik, mint egy falusi elöljáróságot. A házak így egyre inkább disznóólhoz lesznek hasonlók, a régi nagy bejárókat sok helyütt már nem is lehet észrevenni. A házakhoz ugyanis a falak mentén fészerféléket és szatócsbódékat tapasztottak, s azokban dolgoznak a kézművesek, török szokás szerint félig az utcán. A Szent György-templom hosszú gótikus ablakait feléig felfalazták, s magát az épületet úgy körülépítették bódékkal, hogy körül sem lehet járni. A Fugger házban most a török kincstartó lakik, s a háztól a városházig végig az utcán egy fábóí épiút lóistállót emeltek. Bódék állnak az úgynevezett Hosszú utcában is egészen a Miasszonyunk templomáig, szorosan hozzátapadva a házakhoz. A Magdolna-templom mellett pedig, ahol hajdan a mészárszékek állottak, egy bég sok házat (így a Sárkány család házát, s a mészárosok házát stb.) összevont s iskolává és mecsetté alakított, — persze csak amúgy hanyag, paraszti módon építve át a hajdani szilárd kőházakat. A Szent Miklós kolostorból fegyverraktár lett, s nem hallatszik fel többé az utcák-35