Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Várszegi Ödön: A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról

A csökkent munkaképességííek foglalkoztatásáról A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása fővárosunkban mintegy 15 éves múltra tekinthet vissza. A probléma megoldására való törekvés szinte egyidős a tanácsrendszer kialakulásával. A kérdés társadalmi jelentőségét érzékelteti, hogy fővárosunkban, valamennyi foglalkoztatási lehetőséget figyelembevéve — beleértve a szövetkezeti ipart is —, mintegy 30 ezer ember él szociális foglalkoztatásból, bedolgozói munkából. Ezen felül — a kerületi szociálpolitikai szervek jelzései szerint — még nagyon sokan várnak koruknak, egészségi állapotuknak, különleges családi körülményeiknek megfelelő otthoni foglalkoztatásra. A foglalkoztatás iránti igény kielégítése a megélhetés biztosítása, valamint az egyén és a társadalom harmonikus viszonyának kialakulása szempontjából egyaránt fontos. A probléma sokakat érint: az egészségügyi okokból csökkent munkaképességűeket (vakok, csökkentíátók, rehabilitált tüdőbetegek, mozgásszervi fogyatékosok, más szervi megbetegedés miatt részlegesen csökkent munkaképességűek), a kereset és nyugellátás nélküli idős embereket, az alacsony nyugellátásban, szociális segélyben részesülőket, valamint, egészségi állapotuktól függetlenül, az időlegesen csökkent munkaképességűeknek minősülő kisgyermekes anyákat, az állandó fekvőbetegek otthoni gondozását ellátó, üzemi munkát vállalni nem tudó személyeket stb. A Fővárosi Tanács közel 20 millió forintot fordít évente a kereset és nyugellátás nélküli emberek segélyezésére. A foglalkoztatás problémáinak megoldása révén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a teljesen munkaképtelen és a jövedelem nélküli személyek magasabb öszszegű segélyezésére lehetne fordítani. Fontos szempont az is, hogy lehetőleg minél kevesebb ember érezze magát a társadalom eltartottjának. Ez az aggály nemcsak a kereset és nyugellátás nélküli embereknél merül fel, hanem lépten-nyomon tapasztalható a dolgozók nyugdíjbamenetelekor is. A jövedelem-csökkenés mellett zavaróan ható lelki válságot okoz, hogy a nyugdíjazott személy társadalmilag feleslegesnek érzi magát — különösen az első, átmeneti időszakban. Az idősek körében végzett orvos-lélektani megfigyelések arra utalnak, hogy ezekben az átmeneti években különösen fontos fenntartani a nyugdíjasok aktív tevékenységét. A különféle társadalmi és politikai szervezetekben végzett munka csak részben elégíti ki őket — az átmenet biztosításához a produktív munkában való részvételük is szükséges. Az eddig elért eredmények A csökkent munkaképességűek foglalkoztatására az 1949—1955 közötti időszakban részben benti, üzemi foglalkoztatást, részben bedolgozós munkát biztosító célvállalatok alakultak. E vállalatok irányítását a Fővárosi Tanács Ipari Osztálya végzi. 1955—1960 között tovább bővültek a lehetőségek: 13 kerületünkben, az illetékes tanács irányítása alatt, költségvetési intézményként működő szociális foglalkoztató alakult. Az elmúlt 10 esztendő során e vállalatok és intézmények sokat fejlődtek; erről tanúskodik az alábbi grafikon is. Foglalkoztatott csökkent munkaképességűek létszáma Szociális foglalkoztatóknál és tanácsi vállalatoknál együtt Tanácsi vállalatoknál Szociális foglalkoztatóknál 4600 1955 1960 1965 1955 1960 1965 1955 1965 1960 cikk-szükségleteinek kielégítését szolgálják. Emellett ügyelni kell a gazdaságosságra, hogy a foglalkoztatottak számának növelése ne terhelje az állami költségvetést. Tapasztalataink szerint az erre legalkalmasabb munkakörök a következők: kefe- és seprűgyártás, egyszerűbb szövési munkafolyamatok, műszerkészítés, kisebb elektrotechnikai berendezések alkatrészeinek gyártása, bőrdíszműipari termelés, textilkonfekció, divatárukészítés, iparművészeti termékek, csomagolástechnikai cikkek előállítása, egyszerűbb elektromos szerelési műveletek (pl. csatlakozó kábelvégszerelés) elvégzése, továbbá különféle vegyi anyagok, vastömegcikk ipari termékek, kötőelemek, csavarok csomagolása. Lehetőségek kínálkoznak a hulladékanyagok feldolgozásában, vas-, fém- és műanyagipari tömegcikkek egyes részműveleteinek (sorjázás) elvégzésében stb. Úgyszólván kizárólag a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alkalmas terület a hulladékfonalak mentése, a különféle papíráruk, zacskófélék készítése. A céljellegű vállalatok fejlődése 1949-ben megalakult a Kefe- és Seprügyártó Vállalat a vakok és csökkentlátók foglalkoztatására. A műhelyekben 186 egészséges munkás közreműködésével 379 vak és csökkentlátó dolgozik. A vidékiek bedolgozós jellegű munkaellátását most szervezik. Kielégítő a kereseti színvonal: a jó kézügyességűek havi jövedelme eléri az 1500—1800 forintot; a kevésbé ügyes dolgozók havi keresetét a vállalatnál érvényes bérezési szabályoknak megfelelően, havi 150 munkaóra ledolgozása után, egységesen 800 forintra egészítik ki. 1958-ban 8 millió forintos beruházással elkészült a központi üzemház, ami lehetővé tette a foglalkoztatás további bővítését. Építésénél messzemenően figyelembe vették a vakok és csökkentlátók ipari foglalkoztatási követelményeit (széles folyosók, biztonságos, tágas helyiségek, magasfokú munkavédelmi biztonsággal szerkesztett gépi berendezések). Hasonló céljelleggel alakult 1954-ben a Fővárosi Műszerkészítő Vállalat, ahol 105 egészséges dolgozó közreműködésével benti, üzemi munkahelyeken 309 rehabilitált tüdőbeteget foglalkoztatnak. Említésre érdemes, hogy a vállalat csak az alapítást követő ötödik esztendőben találta meg az alkalmas termelési területet. A többéves útkeresés rossz gazdasági eredményeket hozott. Krónikus munkaellátatlansággal küzdöttek. A megfelelő tevékenységi terület megtalálása és az ennek megfelelő új termelés-szervezési intézkedések fellendítették a vállalatot: évről évre javuló eredményeiért és az 1965. év kiemelkedő munkájáért „Élüzem" kitüntetésben részesült. A Bőrdíszműipari Vállalat a mozgásszervi testi fogyatékosok munkába állítását teszi lehetővé. Az alapítás óta eltelt 15 év alatt kialakultak a megfelelő munkaszervezési formák. A vállalat jelenleg 202 csökkent munkaképességű számára biztosít kereseti lehetőséget. A célvállalatok fejlődését az alábbi táblázat mutatja: Foglalkoztatottak száma A termelés volumenének növekedése az alapítási évhez viszonyítva % Vállalat Munkaképesség csökkentség oka alapítás éve 1965. A termelés volumenének növekedése az alapítási évhez viszonyítva % Munkaképesség csökkentség oka egészséges csökkent munkakép. egészséges csökkent munkakép. A termelés volumenének növekedése az alapítási évhez viszonyítva % Kefe-Seprű Műszerkészítő Bőrdíszműip. V. vakok és csökk. látók tüdőbetegek testi fogyatékosok 72 50 83 280 ' 90 175 186 1 105 j 407 379 309 202 740,0 1186,6 222,2 Összesen: 205 545 698 890 365.6 A foglalkoztatás megszervezésekor alapvető az a követelmény, hogy a csökkent munkaképességűeket a termelés hasznos területén foglalkoztassuk, olyan ágazatokban, amelyek elsődlegesen a lakosság ipar-Gazdag lehetőségek az otthoni foglalkoztatásban A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának másik jelentős területe a fővárosi kézműipar. A kézműipari kerületi vállalatokat a kerületi tanácsok alapították 1952—54 között. A szervezés alapvető célja volt: az állami nagyiparban nem koncentrálható termelőeszközök, a magánkisipar csökkenése következtében felszabaduló üzemhelyiségek összefogása, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása, közszükségleti cikkek előállítása. 17