Budapest, 1966. (4. évfolyam)
8. szám november - dr. Körmendy István: Gyermekek a nagyvárosban
kozására, az elavult intézetek helyett világos, tágas, korszerű bölcsődék építésére, javítani kell a bölcsődékben folyó gondozó, nevelőmunkát is, a bölcsőde mégsem fogja teljesen pótolni a családi otthont és mentesíteni a szülőt gyermekének felnevelésével kapcsolatos kötelességei alól. A városi gyermek — akár otthon, akár bölcsődében nevelkedik — rászorul a napfényre, jó levegőre, szüksége van arra, hogy a rendkívül egészségtelen mesterséges környezetből kiszabaduljon. Bár az erősen szennyezett budapesti levegő az éltető napsugarak tekintélyes részét elnyeli, angolkórra, légúti hurutra, vérszegénységre hajlamosít, mégis fontos, hogy különösen a belső kerületekben elegendőjátszótér álljon gyermekeink rendelkezésére. Ezen a téren nagyon rossz a helyzet. A fővárosi játszóterek porosak, kopárak, kevés az árnyék s a gyermekeket a tűző napon napszúrás, leégés veszélye fenyegeti. 403 játszóterünk közül csak 35% rendelkezik ivókúttal, 27%-ukban füvesített terület sincs. Csak 34%-uk van bekerítve, ami a balesetveszélyt jelentősen fokozza. A közúti balesetek világszerte szaporodnak. Ez a gyorsan növekvő járműforgalom következménye. Budapest gyermekhalálozásának szomorú jellegzetessége, hogy a baleset az 1—4 évesek korcsoportjában a második, az 5—14 évesek korcsoportjában már az első helyet foglalja el a halálokok között. 1965-ben a fővárosban 14 098 személy sérült meg közúti baleset következtében. 100 000 lakosra a megyékben 60—70, Debrecenben 83, Pécsett 179, Szegeden 202, Budapesten 306 közúti baleset jutott. A gyermekbalesetek száma évről évre nő: 1961-ben 396, 1965-ben 545 14 évnél fiatalabb gyermek sérült meg a főváros utcáin. Legveszélyesebb jármű a személygépkocsi. 1964-ben 2902, 1965-ben 5021 balesetet okozott. A gyermekkori bal-A Duna-parton mekek számának csökkenése kétségtelenül elsősorban gazdasági okokra vezethető viszsza. Az alacsony születésszám csökkenti a gyermekek eltartásának terhét (tehát meg lehet venni a televíziót, gépkocsit stb.), de ennek ára a népesség elöregedése, melynek fenyegető előjeleit máris látjuk. Az öregek számának növekedése miatt — hiába van kevés gyermek — az eltartási teher mégis csak növekszik, s ha az alacsony létszámú évfolyamaink felnőnek majd, kevesebb keresőre több öreg eltartása fog jutni. Ez a tehertétel a nemzeti jövedelem növekedését, a társadalom fejlődését egyaránt akadályozza. A holtponton tehát sürgősen túl kell jutnunk. Tűrhetetlen az az állapot, hogy a budapesti aszszonyok terhességeinek 78%-a eredménytelen, vagyis 100 terhességből mindössze 22 élő gyermek születik. A terhességek nagy része az anya egészségére rendkívül káros módon, terhességmegszakítás útján fejeződik be. Az évi 63 000 vetélés a később születendő utódok egészségét is veszélyezteti. A kíméletesebb születésszabályozó módszerek elterjesztésén kívül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nők szülési készségét nagymértékben befolyásolják a tudati, lélektani tényezők, az, hogy a közfelfogás mennyire becsüli meg az anyaságot. A születésszám alakulásában, a helyes közhangulat kialakításában fontos szerepe van kulturális életünknek, a sajtónak. Hangoztatni kell, hogy az anyaság és gyermeknevelés a társadalom szempontjából rendkívül fontos tevékenység, s hogy a jövő társadalma érdekében áldozatot hozni nem szívesség, hanem kötelesség. Budapest gyermekegészségügyének egyik legnagyobb gondja, a koraszülött helyzet kedvezőtlen alakulása is nagyrészt az előzőkkel kapcsolatos. A csökkenő gyermeklétszámon belül egyre „selejtesebb minőségű" újszülöttállományt veszünk át szülészeinktől. Az elmúlt 20 évben koraszülési gyakoriságunk 8%-ról 12— 13%-ra emelkedett. Rendkívül magas a veleszületett fejlődési rendellenességek és a szülési sérülések száma is. Mindezek többféle szülés előtt ható ártalomra vezethetők vissza, melyek a nagyvárosban élő anya magzatát inkább fenyegetik, mint a vidékit. Budapesten 1965-ben 1000 élveszülött közül a koraszülöttekre 35,4, az érettekre mindössze 8,3 csecsemőhaláilozás esett. Újszülött-MTI fotó — Patkó Klári felvétele jeink sorsa testsúlyuk, érettségük függvénye. A korasziilöttség azonban nemcsak a csecsemőhalandóságot emeli, hanem rontja a gyermeklakosság egészségi állapotát is, mert a felnevelt koraszülöttek között igen sok a testi és szellemi fogyatékos, vagy csökkent teljesítőképességű egyed. Tehát amikor az alacsony születésszám az utánpótlás létszámát csökkenti, egyúttal több károsodott egyénnel is kell számolnunk. Mivel ezen korosztályokból adódik majd a 20—30 év múlva keresők tábora, ma minden egyes gyermek különleges érték és a legmesszebbmenő társadalmi gondoskodást igényli. A nagyvárosi élet egészségi ártalmai Gyermekeink fejlődését környezetük döntő mértékben befolyásolja. A kisgyermek számára a természetes környezetet a család jelenti, ahol zavartalan fejlődése leginkább biztosítható. Budapesten rendkívül kedvezőtlen jelenség a család stabilitásának csökkenése. Ez azt jelenti, hogy az a környezet, melyben gyermekeinket fel kell nevelni, tele van feszültséggel, bajjal. A fővárosban az utóbbi 15 évben gyorsan emelkedett a válás gyakorisága. 1950-ben 1,7, 1960-ban 3,3, 1964-ben 3,7 válás esett 1000 lakosra Vas, Zala, Szabolcs-megye 0,7—o,9H /0 0 -es válási gyakoriságával szemben. A kisgyermekes anyák gondjain a bölcsődehálózat hivatott segíteni. Bár 0—3 éves korú gyermekeink 27%-át el tudjuk bölcsődében helyezni, az utóbbi évben annyira megnövekedett az elhelyezést igénylők száma, hogy a kérések tekintélyes részét el kellett utasítani. Budapest specialitása, hogy kisdedeink 40%a közösségben nevelkedik. Ez 27%-os férőhely-e'látottság mellett egyben az intézmények nagyfokú zsúfoltságát jelenti. Bár évről évre korszerű intézetek nyílnak meg, elsősorban az új lakótelepek építésével kapcsolatban, a belső kerületek bölcsődéi között igen sok az elavult, korszerűtlen. A levegőztetési lehetőség hiánya, a zsúfoltság és más nehezen kiküszöbölhető tényezők okozzák, hogy a bölcsődében gondozott gyermekeink kétszer-háromszor olyan gyakran betegek, mint a családban nevelkedő kortársaik. Bár mindent meg kell tenni a bölcsődei fejlesztés fo-Gink Károly felvétele
