Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - A címlapon: A Köztársaság téri munkásmozgalmi emlékmű Ifj. Soproni Béla felvétele

üzemek bekapcsolódása útján, a budapesti lakásépítés üteme az előirányzatnál jobban növekedjék. Érvényesíteni kell azt, hogy az eddigieknél nagyobb mértékben részesüljenek állami lakásban alacsony jövedelmű, nagycsaládos munkások. Visszatérve a budapestiek általános életkörülményeire, az értekezlet megállapíthatja, hogy bár a különböző társadalmi rétegek életkörülményei kezdenek kiegyenlítődni — s ez a háztartási gépek, általában a tartós fogyasztási cikkek fogyasztásában mérhető le —, bizonyos kategóriák között megengedhetetíenül nagy eltérések mutatkoznak. Igen sokan, főként a sokgyermekes családok, élnek még szűkös anyagi körülmények között. A fejlődésről — amely bár viszonylag lassú, mégis egyenletesnek mondható — a kereskedelmi statisztikák adnak érzékletes képet. Az elmúlt öt esztendő alatt a fővárosiak például, száztizenegyezer hűtőszekrényt, százhatvanötezer mosógépet, kettőszáznegyvennyolc ezer televíziókészüléket vásároltak. A négy esztendővel ezelőtt még hiánycikknek számító bútorból pedig 1965-ben 700 millió forint ára fogyott. Elsősorban az új lakótelepeken és a peremkerületekben új boltok százai nyíltak. A kiszolgálással, az áru elosztással még elég gyakoriak a döccenők, viszont az a tény, hogy 1965 végén már 1331 önkiszolgáló bolt gyorsította a háziasszonyok munkáját, — mégiscsak sejteti, hogy kereskedelmi kultúránk felfelé ível. A tanácsi ipar és a kisipari termelőszövetkezetek munkája nyomán huszonkét százalékkal nőtt a fővárosban a szolgáltató tevékenység. Ez a szám nem mondható ideálisnak, a lakosság üyen irányú ellátottsága még nagyon sok jogos igényt támaszt. A tendencia azonban javuló. Abudapestiek költségvetésében jelentős helyet foglal el a kulturálódásra szánt összeg. Figyelemre méltó jelenség, hogy az egyre jobban elterjedő televízió mellett — 1960-ban Budapesten 64 000 készüléket tartottak nyilván, ma már az előfizetők száma 248 000 — a színházak, könyvtárak iránti érdeklődés csak elenyészően csökkent. Minden kultúra alapja azonban a közoktatás, s ebben a vonatkozásban a pártértekezlet megállapíthatja, hogy mind az iskolareform, mind a tanterem építkezés az elmúlt években sokat lendített a fővárosi közoktatás helyzetén. Huszonöt új általános iskola épült fővárosszerte — elsősorban a peremkerületekben és az új lakótelepeken — s tizenöt iskolát jelentősen bővítettek. Budapest hazánk legnagyobb egyetemi városa is. Huszonnyolc különböző felsőfokú intézményben tanul most már évente 47 000 hallgató, az öt évvel ezelőtti 30 ooo-rel szemben. A Műszaki Egyetem nagyszabású bővítése mellett más tanintézményeink bővítésére, felújításá/a is jelentős összegeket költöttünk a múlt esztendőkben. A számok biztató volta mellett azonban fel kdl figyelnünk arra is, — és ez a közoktatás egyéb területeire is vonatkozik —, hogy a munkásgyerekek tanulmányi felkészítése és ambicionálása az utóbbi években nem mutatott kedvező képet. Ez nagy gondunk. A magyar munkásosztály fellegvárában, Budapesten, nem nyugodhatunk bele, hogy a jövendőt építő legáldozatosabb dolgozó réteg gyermekei a műveltség megszerzésében hátrányos helyzetbe jussanak. Az általános műveltség fejlődő tendenciájára utal, hogy a dolgozók szervezett alsó-, közép- és felsőfokú oktatásán kívül a népművelés különböző ágazataiban örvendetes érdeklődés tapasztalható a felnőtt lakosság részéről. Néhány esztendő alatt, például, a munkásakadémiák hallgatóinak száma megduplázódott. Fővárosunk egészségügyének fejlődése lemaradt a lakosság igényének növekedése mögött. Kórházi ágyaink száma aránylag kisebb mint öt évvel ezelőtt volt, s ez a belgyógyászati kezelésben jelentős gondot okoz. A rendelőintézetek munkájával kapcsolatban már biztatóbb a helyzet. Az orvosi ellátottsággal sem kell szégyenkeznünk: Budapesten 1965-ben 10 000 lakosra 39,5 orvos jutott, míg például Zürichben csak 24, Bécsben csak 32,8. A főváros egyik állandó jellegű gondja a közlekedés. A túlzsúfoltságot, sajnos, nem tudjuk addig csökkenteni, amíg a földalatti el nem készül. A különböző aluljárók, felüljárók építése, úi villamosok, autóbuszok százainak üzembe állítása sokat könnyített, igazi és észrevehető változást azonban csak 1970-re várhatunk, amikor a földalatti Fehér út— Deák téri szakasza elkészül. 2