Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - A címlapon: A Köztársaság téri munkásmozgalmi emlékmű Ifj. Soproni Béla felvétele

A Gyáli úton épülő új házgyár (MTI fotó — Mező Sándor felvétele) Budapest társadalmi, gazdasági, politikai élete sok ágazatú. A fejlesztés távlatairól, részletes ismertetéséről nem feladatunk most szólni. A budapestiek általában amúgyis érdeklődéssel figyelik városuk fejlődését, ismerik távlatait, adatait. A napilapok rendszeresen beszámolnak gazdasági életünk eredményeiről és fonákságairól, a városkép fejlődése a szemünk előtt történik, azok a hanyagságok, hibák, amelyek munkánk közben előfordulnak: nap mint nap érintik a pesti embert. Nagyon szeretjük Budapestet, szülővárosunkat, s ezért szívből tudunk örülni minden gyarapodásának, s szívből tudunk haragudni minden fejlődést akadályozó közömbösségért, felelőtlenségért. Minden pesti nagyon odafigyel, ha arról van szó: Budapest valami újat kap, vagy Budapestnek valami gondja van. Sok a gondunk. Semmivel sem több, mint évekkel ezelőtt volt — csak más. Egy sok harcot megvívott, erejéről, küzdőképességéről igen nagy tanúbizonyságot tett, munkás életű főváros igényeiből és igényességéből adódnak ezek a gondok. A budapesti kommunisták pártértekezlete azért tárhatja fel józan, elemző tárgyilagossággal az eddigi út eredményeit és a reánk váró lelkesítő, de nagyon fáradságos elvégzendőket, mert ebben a fővárosban élnek, dolgoznak a munkásosztály történelmileg legfelelősebb — és ezt a felelősséget öntudatosan vállaló — tagjai, a kommunisták. 1919-es veteránok adják át szakmai és politikai tapasztalataikat az utánuk jövő nemzedéknek, a II. világháború utáni újjáépítésben, s az elmúlt húsz esztendő gazdasági, politikai harcaiban edződött pesti kommunisták állanak szilárdan kétmilliós fővárosunk jövőjének alapozásánál. S egy olyan munkásosztály felel tettekkel, együttérzéssel, hűséggel ezeknek a kommunistáknak hívó szavára, amelynek a keze nyomán húsz esztendő alatt egy új Budapest épült. Nem a tervek, nem az ábrándok, nem is csupán az igényeink — ez a munkásosztály, a legfőbb biztosíték, hogy ezek a ma még nagy gondnak neve-.ett feladataink holnap már mint eredmények néznek vissza ránk. 3