Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - A címlapon: A Köztársaság téri munkásmozgalmi emlékmű Ifj. Soproni Béla felvétele

IV. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1966 NOVEMBER I) FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZ! LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918, Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60,— Ft egy év re... 120,— Ft 66.3070 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25151 A TARTALOMBÓL dr. Körmendy István: Gyermekek a nagyvárosban ... 4 Szekeres József: A budapesti villamosvasutak dolgozóinak első általános sztrájkja 8 Dömök Sándor: Három ház — harminc év .... 12 Várszegi Ödön: A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról 17 dr. Gábori Miklós: Neandervölgy Budapest határában 22 FÓRUM Móra Gábor — Csőregh Éva: Hol sírjaik domborulnak — Temetői séta 26 dr. Markos Béla: Budapest fürdőváros ? 31 Vörös Károly: Törökvilág Pest-Budán 34 Mesterházi Lajos: Levél a Várból 88 Csurka István: A szurkolók és fogadók városa . 40 Válaszok interpellációinkra .... 42 Tabi László, László Anna tárcái . 44 Tamási Lajos, Fodor András, Kónya Lajos, Zimonyi Tibor versei Ferenczy Béni: Rajzok a Halászbástyáról A címlapon: A Köztársaság téri munkásmozgalmi emlékmű Ifj. Soproni Béla felvétele A hátsó borítón: Részlet Velasquez Étkező parasztok c. festményéből (Szépművészeti Múzeum) Schiller Alfréd felvétele Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR. az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő: HANTOS jANOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese: NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács város rendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója. Venéczi János SZAMADAS Egy lüktető nagyváros életét felmérni szép — de nem könnyű feladat. Különösen nem könnyű azoknak, akiket elfogulatlanságra kötelez az a tény, hogy ez a nagyváros szülővárosuk, kenyéradó gazdájuk - és gyermekeik bölcsője. A IX. Kongresszus küszöbén a budapesti kommunisták pártértekezletének résztvevőit éppen erre az elfogulatlanságra kötelezi az a felelősségtudat, amellyel nemcsak a legutóbbi VIII. Kongresszus óta, hanem a magyar munkásmozgalom történetében mindig is részt vettek a főváros jelenének és jövőjének kialakításában. A pártértekezlet feladata most az, hogy az elmúlt négy esztendő gondjairól, eredményeiről készítsen számvetést, vonja le a tanulságokat, mérje fel: mit tettünk jól, mit tehetnénk jobban? Mozgalmas négy esztendőre tekinthetünk vissza. Eredményei, csatái, megcorpanásai és kezdeményezései vitathatatlan tényt bizonyítanak. Az első, hogy minden nagy gondunk leküzdésében, minden anyagi és hangulati eredményünkben továbbra is sziklaszilárdan támaszkodhatunk arra a fővárosi munkásságra, amely nemcsak számarányában ipari munkásságunk fele Budapesten él — hanem öntudatában is fejlődésünk záloga. Ez a munkásság az, amelynek mindennapi tevékenységét a legjobban áthatja a kommunista lendület — függetlenül attól, párttagokról vagy pártonkívüliekről beszélünk-e. A másik vitathatatlan tény, hogy Budapest kommunistái legalább olyan figyelemmel mérlegelik a hétköznapjainkban minden területen jelentkező hibákat, akadályokat, tévedéseket, mint amilyen gondosan mérik fel az elmúlt évek gazdasági, társadalmi és politikai vívmányait. Közelebbről szemügyre véve ezeket a vívmányokat igen figyelemre méltó például, hogy a budapesti ipar öt esztendő alatt harmincöt százalékkal növelte termelését. Voltak iparágak, ahol a tervteljesítés kiugró volt, mint például a műszeriparban vagy a vegyi iparban. S ami a számadatokban a legbiztatóbb, hogy a termelés növekedése a fővárosban főként a termelékenység emelkedéséből származott. A költségszint csökkentéssel azonban még baj van; a budapesti ipar még mindig nem tudja a tíz százalékos előirányzatot elérni. A főváros termelési életében bizony ez igen súlyos hiba. Megoldása pedig nem lehetetlen, hiszen a Csepel Vasmű, az Ikarus vagy az Egyesült Gyógyszergyár példája bizonyítja, hogy körültekintéssel, vállalkozó kedvvel a költségszint csökkentés megoldható. Ha életviszonyainkon változtatni akarunk, akkor elsősorban ezt a vállalkozó szellemet kell általánossá tenni. Az elmúlt esztendőben fellángoló kollektív és egyéni versenyformák kezdeményezői a kommunista munkások voltak, — nem véletlen, hogy Budapesten a szocialista brigádmozgalom keretében tízezer brigád százezer tagja végzi jelenleg is igen alaposan és gondosan munkáját. Az ipar fejlődésének mérlegelése után általában a kereskedelmi hálózat, a lakosság vásárló ereje s a közlekedés szokott sorrendben napirendre kerülni. Ettől a hagyománytól való eltérés azonban bizonyára megengedhető, ha most, megelőzve a felsorolt szektorokat, a küldött-értekezlet egyik legfontosabb témájáról, a lakáskérdésről ejtünk szót. Az elmúlt négy esztendőben új középületek, szállodák, irodaházak és más nagy létesítmények mellett természetesen új lakásokat is építettünk. A világszerte mindenütt jelentkező lakáshiány azonban nálunk is megmaradt változatlanul súlyos gondunknak, s amellett, hogy örömmel regisztrálhattuk az Üllői úti, a Bécsi úti, a Hévízi úti, a Lágymányosi s más nagy lakótelepi építkezéseinket — azt is meg kellett állapítanunk, hogy mindez kevés. Tanácsainknál csaknem százezer lakásigény vár kielégítésre, s ez mindaddig gondunk marad — bár a múlt esztendőben épült Budapesti Házgyár évente 1800 lakás építését teszi lehetővé —, amíg a következő ötéves tervben gazdasági lehetőségeink nem adnak módot nagyobb ütemű építkezésre. Minden illetékes feladata, hogy támogassa azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a többletforrások megteremtése, a társadalmi erők nagyobb igénybevétele s az 1