Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Preisich Gábor: Városrendezők vitája 180 évvel ezelőtt

Schihon javadata a Lipótváros rendezésére a mai Engels térnél jóval nagyobb piactérrel. (Hülff Móric Bálint városbíró 1787. dec. 15-én a Helytartótanácshoz küldött levelének melléklete) sor ház is építhető a sóraktár és a piactér közé, mégis megmaradhat a dohányraktár, csak a gyapotraktárt kell lebontani, de ezt is csak a telkek beépítésekor. Ma úgy mondanánk, hogy a javaslat így ütemezhetőbb és a városkép is előnyösebb. A városi tanácsnak Hülff Móric városbíró által szignált felirata elismeri, hogy Schilson tervének főutcái „szép egyenes vonalban a nagy honvédelmi épület (Újépület) bástyáira vezetnek", de mi haszna ennek, „ha a bejáratokra nem lehet rálátni", nem úgy, mint a magisztrátus elgondolása szerint, amelynél egyenesen az Újépület kapuira néznek az utcák. Hibáztatja a felirat, hogy Schilson nem tud mit kezdeni a városfalak mellett kimaradt trapéz alakú területtel, ezért ezt raktárnak szánja, szemben a város elgondolásával, mely nem fél attól, hogy a városfalakhoz egy sor telket ragasszon. A Váci országút mellett kimaradt kis telekmaradványok, „cviklik" (Zwickel) létesítése „az egész hosszú út szép egyenletességét megzavarja" („der die lange Strasse aus seiner schönen Gleiche bringet".) A városi tanács terve a Fő utca egyenes vonalának megtartását figyelembe veszi — állapítja meg a felirat, emellett mindenütt használható telkeket alakít ki. A legnagyobb hiba a főtér túlméretezett volta (a mai Engels tér területének mintegy kétszerese) „2000—2500 vásárbódé nem lenne képes megtölteni ezt a hatalmas térséget", írják, „ma mindössze 350 ilyen bódénk van és ha bécsi méretű fejlődés következik be, akkor is évszázadoknak kell eltelniök" ahhoz, hogy 1000 ilyen bódé elhelyezésével kelljen számolnunk. Az ilyen nagy teret, legalább is részben, burkolni kellene, ez rengeteg pénzbe kerül, emellett a tér a házhelyektől veszi el a területet, így a város bevételét csökkenti. Ha nincs véletlenül piac, mindig néptelen és sivár lenne a tér. A városi tanács terve szerinti tér A városi tanács javaslata a Lipótváros rendezésére, Schilson tervénél kisebb, kb. a mai Engels térnek megfelelő piactérrel. A teret a Duna felöl is telektömb szegélyezi. {Hülff Móric Bálint 1787. dec. 15-i levelének melléklete) 6500 négyszögöl, még 1000 bódé is elfér rajta, kisebb a létesítési költség, több a telekparcella és a tér — szép széles, egyenes út révén — közvetlen összeköttetésben áll a Duna-parttal, ezért „ha nincs piac, akkor is számíthatunk itt sétáló publikumra". Beadványa befejezéséül, frappáns módon, mindkét tervvel látszólag ellentétben „alázatosan esedezik" a városi magisztrátus, hogy bármelyik tervet is választják az illetékesek (mármint a Helytartótanács), mindenképpen teljesítsék az egész polgárság hő kérését: engedjék meg, hogy — piactér ide — piactér oda a kereskedők bódéikat továbbra is a belvárosban helyezhessék el. A Kecskeméti utcától a Szervita térig és a Hatvani kaputól az Egyetem térig erre mindig bőségesen marad lehetőség. Szinte látjuk magunk előtt Schüson bárót, ahogy mindinkább fellobbanó dühvel olvassa a Helytartótanács által neki hozzászólásra megküldött feliratot. A beadványra energikus és egyben gúnyos hangon válaszol. „Látnivaló" — kezdi — „hogy a városi magisztrátus meg sem érdemli a kormányzat atyai gondoskodását, hiszen feliratából nyilvánvaló, hogy az a célja, miszerint a vásárbódék továbbra is a belvárosban maradjanak, nem kétséges tehát, hogy minden lehetőt el fognak követni, hogy a piac kitelepítése vagy teljesen elmaradjon, vagy mennél későbbre halasztódjék". „Ami már most magát a város szépítését illeti," — veti közbe — „alávetem magam a Helytartótanács bölcs ítéletének, állapítsa meg, a beadott tervek közül melyik a szabályosabb, a célszerűbb, ennélfogva a kiválasztásra alkalmasabb. Nekem egészen mindegy" — írja — „hogy az énáltalam készített, vagy a pesti Tanács által elfuserált (verpfuschte) 35