Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - dr. Seenger Ervin: A Danubius kút

Dr. Seenger Ervin A DANUBIUS KÚT A Kálvin tér a Danubius kút felállításának idejében (Klösz Gy. felvétele a Kiscelli Múzeum fotóarchívumából) Fővárosunk díszkútjai között mind időrendben, mind művészi kvalitásainál fogva is a Danubius kutat illeti az elsőség. Három év híján egy évszázada, hogy a kút felállításának gondolata konkrét formát öltött. Bár Ybl Miklós építőművészt már előzőleg foglalkoztatta Buda­pest díszkutakkal való díszítése, a Danubius-kút a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Cal­vin-téri fiókja megnyitásának köszönhette meg­valósulását. A bankfiók 1869. június 15-én nyílt meg és ezt követőleg Steiger Gyula választmányi tag — feltehetően Ybl Miklós javaslatára — in­dítványozta a kút felállítását, de nem a Calvin-, hanem a Ferenciek-terén, ahol ekkor még Uhrl Ferenc „Nereidák kútja" állott. Ez a kút 1835 — 1899 között állott a Ferences templom előtt, ahon­nan 1899-ben a Népligetbe helyezték át. Nyilván forgalmi okokból döntöttek később a Danubius kút esetében a Calvin-tér, közelebbről e tér ke­leti része mellett, ahol a kutat a Takarékpénztár Egyesület ugyancsak Ybl Miklós tervezte bér­palotája előtt akarták felállítani. A kút felállítása előtt szükségessé vált a Calvin tér részbeni átrendezése. Ennek költségeit a Fő­város vállalta az Egyesület rendelkezésére bocsá­tott 250 000 forintos kölcsönnel. A rendezési munkálatok és a kút működéséhez szükséges víz biztosítása késleltette a kút építését. Tíz év telt el a gondolat felvetése óta, amikor a Takarék­pénztár Egyesület 1879. február 24-i ülésén az igazgatóság elnöke, Hajós József, előterjesztette a kút felállítására alakított szakbizottság javasla­tát. E szerint a kút szerkezeti része kőből, a figu­rális és ornamentális tagok pedig bronzból ké­szültek volna. Nyilvános pályázatot írtak ki, ame­lyen csak magyar állampolgárok vehettek részt. A legjobb pályaműre 60, a másodikra 40 arany jutalmat túztck ki. Ez alTt valószínűleg arany­dukátokat kell értenünk. (Dr. Huszár Lajos szí­ves közlése.) A pályázat határideje 1879. május 1. Az igazgatóság elfogadta a javaslatot és a pályázat kiírására a Mérnök és Építész Egyletet kérte fel, kikötve, hogy a kút felállításának költségei a 40 000 forintot nem léphetik túl. Megalakult a bírálóbizottság, amelyben az Egyesület részéről delegált három tag mellett olyan kiváló neveket találunk mint Ybl Miklós, Hauszmann Alajos, Steindl Imre és Weber Antal építőművészekét. Tizenhat pályamű futott be, de ebből csak öt felelt meg a pályázati feltételek­nek. A zsűri 1879. május 20-án kelt jegyzőkönyve alapján az első díjat a „Triton", második díjat az „A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál" jeligés pályamű nyerte el. Az első díjjal jutalma­zott építész Czigler Győző, a másodikkal Ben­czúr Béla építész, a festőművész öccse volt. A ki­vitellel még sem Cziglert vagy Benczúrt bízták meg. Az Egyesület igazgatósága ugyanis 1879. július 26-án ülést tartott, amelyen a kút létesí­tésével megbízott Bizottmány javasolja, hogy a kivitelezés előtt Ybl Miklóst bízzák meg egy új terv elkészítésével, minthogy a „Triton" pálya­mű arányait nem tartja megfelelőnek. Schicke­danz Albert figyelemreméltó pályaművéről is le­mondtak, mivel az előirányzott összegből nem lehet megvalósítani. Ybl Miklós jelentős építő­művészi tevékenységére való tekintettel a Bizott­mány javasolta, hogy tervezői munkásságát 200 forinttal honorálják. Ybl Miklós megbízatása igen szerencsés gondolat volt. Kapcsolata a Taka­rékpénztár Egyesülettel már az 1870-es évek ele­jén keletkezett, amikoris az Egyesület őt bízta meg a Múzeum körút 18. sz. telken építendő bér­ház tervezésével. Ez a hatalmas bérpalota, amely­ben egyúttal az Egyesület józsef- és ferencvárosi fiókja is volt, 1872 — 1874 folyamán készült el. Ugyancsak Ybl müve volt a tíz evvel korábbi Geist-ház (Kecskeméti u. 14. sz.) Mindkét bér­ház — a Danubius kúttal együtt — a 2. világhá­borúban annyira megsérült, hogy le kellett bon­tani. E három alkotás egységes hatású városkép­elem volt. Ybl a kúthoz négy alternatív tervet készített, mindegyik az úgynevezett csészéskutak (Scha­lenbrunnen) típuscsoportba tartozik. Ha roko­nait keressük, talán a trentoi Neptun-kútban ta­lálhatnánk meg. Ez az 1768-ban épült kút ugyan­csak kétcsészés megoldású, tetején Neptunus alakjával, akitől Danubiusunk csak abban külön­bözik, hogy valamivel nyugalmasabb testhely­zetben a háromágú szigony helyett a szelídebb evezőt tartja. A mellékalakok mind elhelyezésük, mind funkciójuk tekintetében már egészen eltérők. 1879. október 29-én mutatja be Ybl Miklós a kút kismintáját és költségvetését. A kút formai és műszaki elgondolása Ybl Miklósé volt, az ala­kok kismintáit Fessler Leó készítette és Bres­tyánszky Béla faragta kőbe, a dekorációt Mar­chenke Vilmos faragta. 1880. április 19-én Ybl be­mutatja modelljét; Hauszmann, Steindl és Weber építészek a vízműtervet minden szempontból ki­fogástalannak találták. Május 28-án jelölik ki véglegesen a kút helyét, most már a Takarékpénztár Egyesület képvise­lőin kívül a Főváros és a Közmunkatanács ki­küldöttjeinek jelenlétében. A kivitelezést Kauser Jánosra, a kőfaragómunkálatokat Ney Ede és Társára bízták azzal a kikötéssel, hogy magyar munkaerőket kell foglalkoztatniok. Ybl Miklós terve szerint a kút teljesen kőből készült. A követ Budakalászon bányászták; külön probléma volt a kb. száztonnás medencekőrészek szállítása. A kalászi hegyről az országútig való­színűleg görgették, onnan Pestre külön erre a célra épített kocsin hozták a köveket. A nehézsé-

Next

/
Thumbnails
Contents