Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Jécsai Andor: A „magyar Skansen" kalandos története

Jécsai Andor A „magyar Skansen" kalandos története 'i Majdnem 100 éves huzavona után még ebben az évben el­kezdik a szabadtéri néprajzi múzeum építését Július i-én megállapodást írtak alá a Művelődésügyi Miniszté­rium, a Pestmegyei Tanács és a Néprajzi Múzeum képviselői a magyar szabadtéri néprajzi múzeu mmunkálatainak a meg­kezdéséről. Ez az okmány, amelyet eredetileg a Művelődésügyi Minisztérium kollégiuma hagyott jóvá pontot tesz egy majdnem száz éve húzódó terv végére. Megszületik a „magyar Skansen", a szabadtéri néprajzi múzeum. Mi is az a Skansen tulajdonképpen? Dr. Haselius Artúr svéd nép­rajz-kutató 1885-ben vásárolta meg az első parasztházat, hogy azután pontos felmérések és helyszínrajzok után szétszedetve, a stockholmi állatkert melletti területen újra felépíttesse. Ebből az első faházból fejlődött ki és nyitotta meg kapuit 1891-ben a svéd nemzeti park, a Skansen, amely szó szerint azt jelenti: falköz. S ahogyan ez történni szokott, a helynévből fogalomnév lett. Ha csak most valósítjuk is meg a szervezett szabadtéri néprajzi mú­zeumot, nem kell szégyenkeznünk a világ előtt. Haselius Artúr 1891-ben hat építménnyel nyitotta meg a svéd nemzeti parkot. Ismert ter­mészettudósunk, dr. Hermann Ottó ebben is megelőzte a világot. 1868-ban ugyancsak hat, majd az 1885-ös országos kiállításra tizenöt élethű parasztszobát rendezett be. Néprajzi Falu Ilyen előzmények után született meg az 1896. évi ezredéves kiállítás Néprajzi Faluja 24 házzal és egy cigánysátorral. Ezek a házak az akkori Magyarország minden jellegzetes tájegységének parasztházát, portáját bemutatták összes tartozékával, berendezésével együtt. Ma, 70 évvel a kiállítás után csak érdekességnek hat, hogy a korabeli tudósítások szerint a Néprajzi Falunak igen nagy sikere volt, s itt for­dult meg a legtöbb látogató. Érdemes felidézni, hogy mit is mond erről dr. Jankó János, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának akkori vezetője, a kiállítás szervezője. Hiszen tulajdonképpen itt kezdődik a „magyar Skansen" kalandos útja. Megbízást kapott dr. Herrmann Antal a délerdélyi, Vikár Béla a dunántúli magyar megyék építési típusainak megállapítására s dr. Jan­kó Jánost a Bihar hegység területének néprajzi felkutatásával bízták meg. Vikár Béla még elindulása előtt súlyos beteg lett, dr. Herrmann Antal már munka közben betegedett meg s így az egész munka dr. Jan­kó Jánosra maradt. Külön bizottság alakult, amely felszólította a me­gyéket a Néprajzi Falu megvalósításának támogatására. De 9 megye, köztük Hajdú, Sopron, Szilágy, Baranya, nem vállakozott arra, hogy házat épít. Végül is 24 ház terve látszott megvalósíthatónak. S ehhez József főherceg egy cigánysátor felállítását ajánlotta fel. Dr. Jankó János megkezdte a gyűjtőutat, de a melléadott építész­mérnök az első néhány út után szintén megbetegedett. Jankó János egyedül maradt. Hogy a munkát elvégezte, s olyan nagy közönség- és tudományos sikerrel, arról mind a korabeli lapok, mind Matlekovits Sándor 9 kötetes gyűjteményének 5. kötete beszámol. „Nem ritkán kellett megküzdeni a megye hiúságával is — írja Jankó János — a kéménytelen házat egyik sem akarta magára vállalni." (Ma, a szabadtéri néprajzi múzeum anyagának összegyűjtésekor ennek in­kább az ellenkezőjével találkozunk. Egyik-másik megye, város nem akarja átengedni néprajzi érdekességű építményét a múzeum részére.) A magyarság házait 12 falu képviselte: Csököly, Zebeczk, Szentgál, Kishartyán, Mezőkövesd, Jászapáti, Büdszentmihály, Szegvár, Kalo­taszeg, Torockó, Csíkszentdomonkos és egy hétfalusi csángó ház. A többi nemzetiségi ház volt: „handlovai krickerhäuer ház, mecenzéfi német ház, szebenmegyei szász ház, nagyjécsai sváb ház, sárosmegyei szlovák ház, beregmegyei ukrán ház, vingai bolgár ház, czrepájai szerb ház, bácsbodrogmegyei sokác ház, perestói vend ház, tornyarévai román ház, felsőszálláspataki román ház és végül a cigány putri és sátor." A kiállítás bezárásakor az egy év alatt épült és csak fél évig mutogatott házakat lebontották, belső berendezésüket a Nemzeti Múzeumnak ad­ták, ebből alakult meg később a mai Néprajzi Múzeum. Szétszórt kezdeményezések Ezután hosszú évekig, évtizedekig alig gondolt valaki a szabadtéri néprajzi múzeumra. Az ezerév görögtüzes ünneplése után egyre vilá­gosabban látszott, hogy a soknemzetiségű Habsburg-állam, a monar­chia nem tartható fenn. Ki gondolt akkor néprajzi múzeumra ? Amíg más országokban egymásután alakultak a svéd Skansen nyomán a szabadtéri néprajzi múzeumok, addig nálunk csak szétszórt kezdemé­nyezések születtek. így 1932—35 között a balassagyarmati, akkori nevén Nagy Iván Múzeum udvarán egy palócporta és melléképületei, Az 1896. évi ezredéves kiállítás helyszínrajza. A körben volt a Néprajzi Falu A Néprajzi Falu nemzetiségi utcája 14

Next

/
Thumbnails
Contents