Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - Antalffy Gyula: Pillantás Zuglóra

azonban továbbra is vadul füstölögnek a szél­ben, s a szálló porral az új vásárcsarnok meg a szabad őstermelői piac bűze árad szét nagy távolságokra. A Bosnyák tér forgalmilag is rendezetlen, noha az elmúlt években átépí­tették csomópontját. A Thököly utat foly­tató Csömöri út irányába haladó járműfor­galom körülményesen keresztezi a villamos síneket, emiatt a kerület legjelentősebb autó­buszjárata, a 7/C nem haladhat egyenes út­vonalon, szűk mellékutcákon kanyarogva tudja csak megközelíteni zuglói végállomá­sát. Vidéki kisvároshoz is méltatlan volna az a kép, melyet vakolatlan, rozoga házaival ez a tér nyújt; a templom gazzal, dudvával föl­vert oldalánál céllövölde durrog s körhinta nyikorog, hogy még töményebb legyen a falusi hangulat. I Városliget körül rJSfi SE legnagyobb parkja az utóbbi években egyre inkább összezsugorodott, mind nagyobb te­rületet kerítettek le belőle a Vásár kiállítási épületei részére. A liget sétányai közé éke­lődő, megduzzadt vásárváros az üdülőterü­let csaknem feléről kizárja immár a lakossá­got. Pedig közben erőteljesen meg is nőtt e zöld sziget jelentősége azzal, hogy itt jelöl­ték ki az új Nemzeti Színház helyét. Előbb­utóbb a Széchenyi-fürdőnek is vissza kell kapnia gyógy-idegenforgalmi szerepét, ami tovább növeli majd a Liget súlyát. Itt fa­kadnak Európa legmelegebb gyógyforrásai, a második világháború előtt ez a fürdő az északi országok reumásainak egy fő találkozó­helye volt. A Liget körüli magánszanatóriu­mokból reggelente csak úgy áradt a sok kül­földi vendég a fürdőtechnika legkorszerűbb eszközeivel fölszerelt neobarokk palota felé, a két-három hetes kúrákra Londonból még különvonatokat is küldtek a Cook és a Dean & Dawson világcégek. A Városligetnek a Széchenyi-fürdőhöz kapcsolódó része kí­nálva kínálkozik egy korszerű nagy gyógy­szálló létesítésére. A Rákos-patak menti Pascal-malomnál 1965-ben föltárt 71 fokos gyógyvíz új zuglói fürdőközpont létesítésére is lehetőséget ad. Budapest peremén különös jelentősége lenne egy gyógyfürdővel kombinált strand és uszoda megépítésének, s az Egressy útnak a Rákos-patakkal való találkozásánál rendel­kezésre is áll e célra több mint 20 holdnyi terület. A percenként 1000 liter hozadékú hőforrásra a gyógyrészlegen kívül négy nagy strandmedence s egy uszodamedence tele­píthető. Az így kialakuló — gyógyításra,' sportolásra és strandolásra egyaránt alkalmas — fürdőkombinát valóságos áldás lenne Külső-Zugló lakosságának, de a közelben megépülő 13 000 lakásos új városnegyed népének is. A zuglói hévíz ma még fölhasználhatat­lanul ömlik a Rákos-patakba, vastag gőzölgő sugárban. A patak e szakasza volt az a ló­csutakolóval, kacsaúsztatóval és kecske­itatóval egybekapcsolt proletárfürdő, mely­ről oly megrendítő életképet rajzolt a haj­dani Népszava. Zugló fejlődési tempójának ismeretében azonban nem csodálkoznánk rajta, ha néhány éven belül a főváros legmo­dernebb fürdőcentruma nőne föl ezen a gazzal benőtt grundon, a kerület utolsó nagy beépítetlen területén. A hivatalos nyelvtől eltérő, sokszor játékos alkotású, tréfás szavak összessége a faty­tyúnyelv. Ilyen szavak a századforduló táján kerültek egyre nagyobb számban forga­lomba, a millennium utáni időkben már divatossá váltak. Egyre több elnevezéssel illették: pesti beszéd, külváro, i szleng, kültelki argó, jassz­nyelv, csibésznyelv stb. Vagy 200 ilyen elnevezést gyűjtöttünk össze és éppen ideje volt, hogy megszülessen a fattyúnyelv gyűjtőnév. Nos, ezen a fattyúnyelven sokféle budapesti vonatkozású fogalom kapott új nevet. Utcákat, tereket, városrészeket, épületeket, hidakat, kávéházakat, kocsmákat neveztek fattyúnyelven, és ezek éppen olyan ismertek és népszerűek lettek, mint a városi élet sok sok más mozzanatára adott újfajta szavak (köziekedéfoglalkozások, intézmények, stb.). Ebből a tengernyi szóból válogattuk össze a véleményünk szerint legérdekeseb­beket, olyanokat, amelyek ma is élnek, de olyanokat is, amelyekre már csak a legöre­gebbek emlékezhetnek vissza. Abbáziái Part. Ezt a nevet kapta a régi Andrássy út páratlan oldala, a Liszt Ferenc tértől indulva, befordulva a volt Oktogon té­ren, végig a Nagykörúton a Dob utcáig, mert egymást érték itt a kávéházak. A névadó a leg­nagyobb kávéház, a ma is működő Abbázia után kapta és az Adriai tengert idéző szó és az ott hullámzó sok jövő-menő ember miatt lett „part" ezekből az útvonalakból.'(1910) Alföldi Hotel. A régi hajléktalanok men­helye volt a VIII. ker. Alföldi utcában. Nádas Sándor írja egyik riportjában (1910): „Hát éjjel hova megyünk? ... az Alföldi hotelbe". Agáci utca. A VII. Akácfa utca tréfás el­nevezése. A pesti ember szófacsaró kedvének egyik darabja, a sok közül. (1920) Agadir. Az V. ker. Dimitrov téri vásár­csarnok és környékének újabb elnevezése. A nagy forgalom, a vegyes összetételű jövő­menő emberek miatt adhatták ezt az idegen­légiós regényekből ismert helynevet a kör­nyéknek. Amfiteátrum. Az óbudai egykori katona­város arénáját nevezték így a múlt század vé­gén, de különleges hangsúllyal: a fi szótagot emelték ki, ami németül Vieh—állatot jelent. Thallóczy Lajos írja (1910) a Gyepün innen, gyepün túl c. könyvében, hogy „az óbudai sváb az am-Vieh Theatrumot csak akkor tud­ná megbecsülni, ha bort mérhetnének ottan". András. A régi rendőrök ismert pesti gúny­neve volt. (1910) „Mihaszna András", a ko­rabeli élclapokban is gyakran szerepeltek ezen a néven, a Borsszem Jankó vicclap állandó ro­vata volt. De nevezték „András"-nak is, „Andris bácsi" is volt. Az 1930-as évek vé­gén pedig az első női rendőr megjelenésekor született az „Andrea" elnevezés is. Andrássy út hatvan. A Népköztársaság útja 60. sz. házban volt a negyvenes években a nyilas pártház. Rettegett híre volt és röviden „Andrássy út"-nak emlegették. (Az Andrássy útra került", mondogatták). Később — már az új politikai rendőrség idejében — röviden csak „hatvan"-ná zsugorodott. Ekkor írta a Szabad Száj élclap (1946): „Az emberek nagyrésze szívesebben megy Miskolcra, mint Hatvanba". Angyalföldi Szeretetház. A VI. ker elmegyógyintézet kapta ezt a nevet (1920). Vajda Albert: „Meglestem Pestet" című köny­vében az egyik esett alakot a2 „angyalföldi szeretetház vendégének" nevezi. Zolnay Vilmos és Gadányi Mihály Apácák tere. A IX. ker Bakáts tér viselte ezt a nevet 1930 körül, mert a közeli Knézits utcai intézmények tanulóit, nap mint nap, ezen a téren sétáltatták az apácák. Aranylavór. A Dagály utcai nagyhírű Szabadság strandfürdőnk kapta ezt a nevet rövidesen megnyitása után. Benne van a pesti ember nyeglesége, amikor a lavórhoz hason­lítja, de az arany szó az értékét is elismeri. Ne­vezik egyszerűen „dagály"-nak is, vagy elő­kelően „dagály-sztrit"-nek, de hallottuk a „dagi" becenevét is. Auguszta. Az Üllői út mentén, Kispest felé az első világháborúban épült szükség­lakótelep neve, Auguszta főhercegnőről ne­vezték el, akit egyébként „unguszta" néven emlegettek erőteljes korpulens megjelenése miatt. Hadd elevenítsük itt fel egy gyermek­kori emlékünket: Auguszta szeretett lovagolni, széleshátú lovat adtak alá és a Vérmező körül létesített lovagló úton rázatta magát nap, mint nap. A lovardát kincstári költségen építették (akkor a Vérmező kincstári katonai gyakorló­tér volt), sövényt ültettek körül és tilalmi táb­lákat helyeztek el: „A rézsűké átlépése tilos". A jó budaiak találgathatták, hogy mit is nem szabad átlépniük . . . Banánsziget. A Marx téren állott régen az üvegezett árusító pavilon, amit „banánto­ronynak" neveztek el a pestiek, mert az első világháborút követő nehéz időkben itt árusí­tották a ritka és méregdrága banánt. A körötte levő járdasziget pedig a „banánsziget" nevet kapta. Legalább olyan híres randevúzó hely volt évtizedeken át, mint a most lebontott Nemzeti Színháznál az Emkével szemben állott villanyóra. Később az illegális kommu­nista ifjúsági és munkásszervezet gyülekező helye volt a kirándulások előtt. Déry Tibor: Felelet című regényében is említi: „Csak a Banánszigeten gyülekezett néhány kiránduló­csoport." Bazár. Inkább csak a böríSÜjárt emberek között volt használatos ez a név, amely a Kun utcai rendőrségi kórház középső kupolás épü­letét jelölte. A régi időben (1890), amikor ez még börtön volt, ebben a kupolás részben áru­sították a rabok által készített tárgyakat. In­nen maradt fönn a neve. Bélakirályné út. Ha a tréfás utcanevet halljuk, talán fel sem tűnik a tréfás ferdítés, amelyet nyilván az Erzsébet királyné út min­tájára adományoztak a XII. kerületi Béla ki­rály útnak. (Folytatása következik.) 13

Next

/
Thumbnails
Contents