Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Horler Ferenc: Középkori patika a Várban

A feltárt barokk falfestés részlete A kapualjban kiásott barokk kapu helyreállítás után (A falfestéseket és a patika-kemencéket Sárdy Lóránt festőművész restaurátor tárta fel) (Fotó: Rékai János) csere miatt az egész házat kiürítették, a feltárást most már a ház belsejére is kiterjeszthettük. Ezt a feltárást és az egész tudományos dokumentációt e sorok írója végezte 1964 —65-ben. A feltárás és a további levéltári kutatások meglepő eredményre vezettek. Mint már említettem, először a kapualjba beépített szobát bontották el. A szabaddá vált kapualjban az alap ásásakor egy barokk kori kapu szárkövére bukkantak. Ennek kiemelése után további ásásokat folytattam, aminek eredményeképpen további kapukeret-kövek kerültek elő. Néhány napos munka után az egész 1873-ban elbontott kapukeret összes kövei napvilágot láttak, meglehetősen épségben, csak az ívkövek voltak kettétörve. Ezek felmérése után kiderült, hogy a köveket 1873-ban feltöltésként beledobták agyógytári irodaszoba alapozásába és ez volt az eredeti barokk kapu kőkerete. A kapualjjal együtt ezt is helyreállítottuk. A további kutatás most már a középkori házrész belsejében folytatódott; elsősorban a festékrétegeket távolítottuk el. Ekkor XVIII. századvégi falfestésre bukkantunk. Ez alatt a XVIII. század közepéről származó érett barokk, igen szép falfestés került elő. Ez a Tárnok utcára nyíló nagy barokk nyílások kávájába is átment. Rózsaszínes alapon indadíszes, szürke-fehér keretezéssel és fekete árnyékolással szabad kézzel festett al secco falfestés mutatkozott az egész Tárnok utcai középkori helyiség dongaboltozatán. Majd e helyiség közepén a donga mindkét oldalán, egymással szemben ugyancsak barokk kori két freskó került elő, az előzőleg leírt festés betét-díszeként. Ezek gyógyító jeleneteket ábrázoló, művészi kézre valló falképek. Végezetül a helyiség északi végében egy harmadik falfestés is előkerült a szép barokk festés alatt, feketés-kékes-szürke alapon sárga csillagdíszítéssel a XVII. századvégből. A helyszíni feltárásokkal párhuzamosan folyt a további levéltári kutatás is. Közben ott, ahol már falfestés nem volt, falkutatásokra került sor. Ez alkalommal egymás után kerültek elő a padlószint felett középkori és barokk patikai lepárolókemencenyílások. Most már a levéltári kutatások fő témája az épületben levő régi patika felderítése volt. Elő is kerültek az összes nevek és adatok, hogy ki mikor volt itt patikus: 1688-ban Bösinger Ferenc Ignác gyógyszerész, később budai polgármester, 1699-ben Werner Bálint tábori patikus, 1715-ben Seyler Ferenc, 1740-ben Hinger János, 1745-ben Rettig József György, 1754-ben Schwartz János Adolf Miklós, illetve halála után özvegye, Terézia, 1772-ben Schnirch Antal, mint özv. Schwartz Miklósné férje, ennek halála után ismét az özvegy, Terézia; 1805-ben Unger István 1844-ben Unger Ferenc, majd 1861-től Scheich Károly, aki a kapualjat elbontotta; 1884-ben Radulescu György, majd az ő halála után 1922-ig özv. Radulescu Györgyné, szül. Nedelki Helén és három gyermeke, mint örökösök. Ránk maradt Dr. Arányi Lajos orvos feljegyzése, amelyet vári házakról készített 1877-ben. Erről a házról azt írta, hogy ő még látta az eredeti kapualjat, de most már abba egy gyógytári irodát épített be Scheich Károly gyógyszerész. Ebben a gyógytári irodában Arányi látott még néhány számlát a XVIII. század végéről, amelyek egyikén az épület külseje is le van rajzolva. Hosszas kutatás után ezek a számlák is előkerültek a Fővárosi Levéltár anyagából. Ezek egyikén valóban a ház akkori külső képét látjuk. A számlák fejrészét rézmetszetek díszítik. Egyiken két barokk asztal rajza látható. Kiderült, hogy ezek-az asztalok ma is megvannak az Iparművészeti Múzeumban. Egy másik számlán Schwartz Miklós gyógyszerész arcképe is látható. A számlán levő épületrajzon megfigyelhetjük az ún. rác-boltajtókat is, Az 1771. évi patikaszámla a két oroszlánlábú asztallal Az 1794. évi patikaszámla az épület rajzával