Budapest, 1966. (4. évfolyam)
6. szám szeptember - Horler Ferenc: Középkori patika a Várban
A budai Várban ismé t 1 i e í!ntös , i eu r ?pai v íszonylatban is értekes műemléki objektum került feltárásra: a régi vári patika, amelynek működése a középkorba nyúlik vissza. Talán kevesen ismerik a műemlék feltárások folyamatát. Bevezetőben erről mondjunk hát néhány szót. Budapest összes olyan műemléképületeit, amelyek a házkezelőségek tulajdonában vannak, — a külföldi ilyen intézetekhez hasonlóan — a Fővárosi Tanács VB. HKI. Műemléki osztálya —, beruházó szerv — állítja helyre. Az osztály megfelelő apparátussal: előkészítő, tervező, lebonyolító és tudományos csoporttal, valamint kivitelező vállalatokkal dolgozik. Részletesebben a tudományos csoport munkájára kell kitérnünk. Ennek tudományos kutatói, fényképésze, freskó- és vasrestaurátora, fototárosa és könyvtára van. A tudományos kutató feladata a helyreállításra kerülő műemléképületről tudományos dokumentációt készíteni. Ez tartalmazza az épület történetéről szóló tanulmányt, a szükséges műemléki felmérési rajzokat és az épületről készített fénykép-sorozatot. A tanulmány megírását levéltári, tervtári, könyvtári és különböző fototári kutatások előzik meg. Ennek eredményét a kutató egybeveti magán az épületen végzett feltárások és kutatások eredményével. Ez utóbbi kutatásnál először a freskórestaurátor rétegenként lefejti a sokszor 10 —16 rétegű, több száz éves festések, vagy meszelések egymás fölé került rétegeit, hogy ezek alatt van-e az épület homlokzatán, vagy belső helyiségeiben értékes barokk kori. középkori vagy egyéb falfestés. Ahol ilyen előkerül, azt rögzíti, majd a helyreállítás folyamán restaurálja. Ha falfestés nem kerül elő, akkor következik a falkutatás. A vakolat lehántásával állapítjuk meg, hogy van-e az épületen barokk vagy középkori, esetleg egyéb kőkeretes ajtó, ablak, vagy más értékes kőfaragás, amit az idők folyamán esetleg elfalaztak és amit a helyreállítás során mint jelentős műemléki értéket meg akarunk tartani. A tudományos dokumentáció két célt szolgál. Egyrészt támpontot ad a tervezőnek, hogy mire kell figyelemmel lennie a helyreállítási terv elkészítésekor, másrészt rögzíti a műemléképületek Az épület alaprajza MAGYARÁZAT 1. Középkori patika-kemence 2. Barokk patika-kemence 3. Középkori patika-kemence 4. Barokk patika-kemence 5. Középkori átjáró 6. Barokk ajtó 7. Középkori ajtó 8. Középkori boltajtó 9. Rác-boltajtó 10. Késő barokk pa'.ikaajtó 11. Barokk kapualj I Középkori falak | I Barokk kori falak Kinizsi Mária rajza adatait az utókor számára, mint építészettörténeti tudományos anyagot. Most pedig térjünk vissza U^^Jí Tárnok utca 18. és az Anna utca 1. sz. sarokház műemléki helyreállítására és felújítására 1964-ben került sor. A tudományos feltárást azonban már 1960-ban megkezdtük a Budapesti Történeti Múzeum bevonásával. Ekkor csak az utcai és udvari homlokzati falak feltárására kerülhetett sor, és ugyanakkor megindultak a levéltári kutatások. A múzeum részéről a kutatást Gerő Győző régész végezte. Megállapítottuk, hogy a mai ház helyén két középkori ház állott. Az egyik a mai Tárnok utcai sarokház-rész az Anna utcai kapubejáratig, a másik a mai ház többi része az Anna utcában, a szomszédos Úri utca 15. sz. házig. Ez utóbbi középkori ház az 1686. évi ostrom alkalmával elpusztult, a másik, a mai sarokház-rész épségben maradt, még emeleti falai is középkoriak. Ennek Anna utcai homlokzatán a földszinten feltártuk a ma is látható kis, keskeny középkori boltajtót, mellette egy középkori árukiadó-ablakot, amelyet később, a XVII. század végén alakítottak át ún. rác-boltajtóvá. E feltárt középkori ANNA UTCA 1. maradványok felett az I. emelet magasságában, a homlokzati festékrétegek gondos leválasztása után ugyancsak középkori homlokzati falfestés került elő nagy felületen, sötétszürke alapon fehér kváderfestéssel. Ugyanekkor a Tárnok utcai homlokzaton, az I. emeleti ablakok között feltártunk egy XVIII. századi barokk szoborfülkét, amely eddig el volt falazva. A szoborfülke szobából nyíló kis ablakának bélletén barokk kori falfestést is találtunk. A levéltári kutatások során kiderült, hogy a török kiűzése után az elpusztult és a megmaradt két középkori házat egy ingatlanná egyesítették és azt kamarai adományképpen „Báron Steindel" kapta meg, majd 1696-ban „Laurentius Stockher Medicinae Doctor et uxor ejus Catharina Benigna" a tulajdonos. Ugyancsak levéltári kutatás eredményezett egy tervsorozatot 1873-ból, amely szerint Scheich Károly, az akkori tulajdonos és gyógyszerész, a barokk kapualjba egy szobát építtetett be gyógytári iroda céljára. Ezzel elcsúfította az eredeti kapualj terét és a barokk kaput is elbontatta. Ez a helyiség később is megmaradt és lakásul szolgált egészen 1964-ig, amikoris elbontottuk, hogy az eredeti barokk kapualj tágas terét ismét helyreállíthassuk. Miután 1964-ben födém-Egy középkori patika képe a lepároló kemencékkel A feltárt 3. középkori kemencenyílás Középkori patika a Várban
