Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Szűcs István: Budapest népességének alakulása

gazdaság szocialista átszervezését közvetlenül követően pedig a termelőszövetkezetek nem tudtak nyújtani megfelelő kereseti lehetőséget, így a vándorlás alapvető feltételei megvoltak. A budapesti bevándorlás nagyságát jelemzi, hogy volt olyan év, amikor a főváros lakosságszámának emelkedése meghaladta az ország természetes népszaporulatát. Az ezt követő években eredményes intézkedéseket hoztak a budapesti ipar létszámnövekedésének mérsékelésére és az évi növekedés a korábbi 20 000 fővel szemben csak 8 000 fő volt. Időközben a termelőszövetkezetek megerősödtek és a kereseti lehetőségek javultak. E két tényező együttes változásának eredményeképp a felvándorlási többlet évről évre jelentősen csökkent és 1964-ben már csak 18 000 fő volt. Ez a szint már nagyjából helyesnek és indokoltnak fogadható el és Budapest egészséges fejlődése érdekében szükséges. Ezek a tények azt is bizonyították, hogy helyes gazdaságpolitikai intézkedésekkel gyors eredményeket lehet elérni káros népesedési folyamatok meggátolásában. A bevándorlás kedvező hatásai közül kiemelkedik az előnyös korösszetétel, melyet a következők szemlélteknek: Korcsoport Vándorlási többlet % -os megoszlása a munkaképes korúaknái i960 1962 1964 14—19 évesek 42,5 48,8 55,9 20—24 évesek 20,0 19,4 18,2 25—49 évesek 32,9 26,4 16,2 50—59 éves férfiak 4,6 , 5 ,4 9,7 50—54 éves nők Munkaképes korúak összesen: 100,0 32.237 fő 100,0 26.612 fő 100,0 16.428 fő Mit hoz a jövő? A népgazdaság távlati fejlesztési terveinek kidolgozása és különösen a várostervezés megbízható alapokra helyezése szükségessé tette, hogy igyekezzünk, nagyvonalúan meghatározni a budapesti lakosság számának és összetételének távlati alakulását. Az e tárgyban készített tervtanulmány érdekes megállapításokat tartalmaz. Az előreszámítás az i960, évi népszámlálás adataira támaszkodva 1980. évig terjedően foglalkozott a budapesti népesség alakulásával. Első lépésként azt vizsgáltuk, hogyan alakul az i960, évben Budapesten élő lakosság (törzslakosság) száma és összetétele a 20 év során, ha a bevándorlást és az elvándorlást figyelmen kívül hagyjuk. A számítás érdekében tisztázni kellett, miként fognak változni a természetes népszaporodást befolyásoló tényezők: a születési, a csecsemőhalandósági és a halálozási arányszámok. A születési arányszám becslése azon alapult, hogy a mélypont 1962-ben következett be és ezt követően egyenletesen emelkedve 1980-ra el fogja érni a Közép-Európában ma kialakult átlagos arányszám alsó határát. Ez európai viszonylatban még elég alacsony szint, de figyelembe véve azt, hogy Budapest lakossága egyre inkább elöregedik, nagyjából reális. A csecsemőhalandóságot jelentős csökkenéssel vettük számításba, figyelembe véve a Budapesten már kialakult magas színvonalú egészségügyi ellátást és a javuló lakásviszonyokat. A halálozási arányszámoknál a már említett 1959—60. éves adatokból számított kor-évenként és nemenként bontott elhalálozási valószínűséget alkalmaztuk, melynek lényeges változása nem várható. Az elvégzett számítások azt mutatják, hogy Budapest törzslakossága — a vándorlást figyelmen kívül hagyva — 20 év alatt 138 000 fővel (8%) csökken. A nyugdíjaskorúak száma 130 000 fővel emelkedik és így Budapest törzslakosságából az i960, évi 19%-kal szemben 1980-ra 29% lesz nyugdíjas korú. A számításnak ez az eredménye arra mutat, hogy bár a túlzott mérvű bevándorlás csökkentése elengedhetetlen, de évi kb. 20 000 bevándorló Budapest egészséges kor-összetétele, a munkahelyek betöltése érdekében szükséges. A vizsgálat tehát 20 év alatt Budapest bevándorlásból származó népességnövekedését kb. 480 000 főben jelölte meg, ami azt jelenti, hogy az ország 20 év alatt várható teljes népszaporodásának 45%-át kell budapesti bevándorlásként számításba venni. Ezek eredményeképp Budapest 1980-ban várható lakossága 2 100 000— 2 150 000 fő. (A lakosság számának és kor-összetételének alakulását a 2. sz. ábra mutatja). A tervezett távlati lakosságszám csak szerény keretek között teszi lehetővé a budapesti dolgozólétszám növelését. Minthogy az életszínvonal emelkedésével a szolgáltató ágazatok fejlesztése elengedhetetlenül szükséges, az ipari dolgozólétszám növekedését további gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell mérsékelni. Mindezek segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy Budapest népessége kiegyensúlyozottabban, egészségesen fejlődjék. Méhány éve szenzációs bejelentést tett egyik nyughatatlan újságíró kollégánk: feltalálta és elkészítette az első magyar beszélő újságot. Egy lapot, amelyet nemcsak elolvasni, hanem hallg?tni is lehet. Akkor úgy tűnt, a lapnak jövője van és mégis, azóta sem hallani róla. Most hogy kezembe került egy különleges térképp már értem, miért nem eresztett gyökeret a sajtócsalád e különleges gyermeke. A térképet az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársai készítenék. És legalább olyan különleges a kartográfia történetében, mint az a beszélő újság, a lapok között. Zajtérkép . . . Budapest zajtérképe. Nézegeti az ember fővárosunk zajbeli állapotát s egyszeriben megérti, miért nem lett honos az az újság. Mert ugyan ki tudna végighallgatni vezércikktől a hírekig egy beszélő újságot — ilyen zajos városban ? A dolog persze egyáltalán nem ilyen derűs. A közegészségügy jó három évtizedes gondja már a nagyvárosok zúgása, dörömbölése, csattogása. Milyen ártalmakkal is járhat a zaj ? Mindenekelőtt: a zajban élő dolgozó emberen fáradékonyságot, fokozott ingerlékenységet, a szellemi folyamatok gyengülését lehet megfigyelni. Másodszor: a vérnyomásban okoz rendellenességeket. Kimutatták például, hogy még az alvó ember vérnyomása is emelkedni kezd, ha közelében egy teherautó halad el. Ezenkívül zavarokat idéz elő az anyagcsere folyamatokban, s még jónéhány más vonatkozású káros hatását is feltételezik, amelyeket azonban még nem sikerült teljesen tisztázni. Budapesti zajtérkép A zaj pedig évről évre nő, a gépjárművek szaporodásával egyenes arányban. Természetesen nemcsak nálunk, a világ valamennyi nagyvárosában is ez a helyzet. A nyugalmukról híres angolok például kereken egymillió altató-nyugtató tablettát fogyasztanak el esténként. Ausztria évi nyugtató fogyasztása pedig negyvenmillió tabletta. Mi sem panaszkodhatunk. 1964-ben a főváros körülbelül másfélmillió „nyugtatóigényes" lakossága 9 380 ezer andaxin tablettát és 49 700 ezer Valériána cseppet igényelt. Trioxazinról, demalgonról és számtalan más nyugtatóról nem is beszélve, amelyek szintén milliós tételben fogynak. És ha lenne olyan statisztika, nyilvánvalóan az is kimutatná, hogy a legtöbb nyugtatót éppen a legzajosabb centrumokban fogyasztják. Ilyenek a fővárosban: a Soroksári út, nagy teherautó forgalma miatt, s a Körút a Margit-hídtól a Rákóczi útig. (A Rákóczi út, Körút keresztezés jelenlegi zajszintjére nincsenek adatok . ..) További rendkívül zajos területek: Mező Imre út, Lánchíd környéke, Váci út végig és a Kiskörút. Mit lehetne, s mit kellene tenni a zaj ellen ? A vizsgálatoknak elsősorban városépítészeti szempontból van nagy jelentősége. Bebizonyosodott, hogy a zaj ellen hathatósan csak a lakótelepek, s a főútvonal és gyártelepek elválasztásával lehet védekezni. De túl ezen — pillanatnyilag ez a fontosabb — egy újra alkotott csendrendelettel. Olyannal, amelyik nemcsak az esti rádiózás, zenélés mértékét szabályozná, de előírná a megengedhető legnagyobb motorzajokat is, miként azt jónéhány országban már megtették. Különösen motorkerékpárok, teherautók s általában a túlhangos közlekedési eszközök zajszintjét kellene mérsékelni. Akkor talán kevesebbet veszekednénk otthon, munkahelyünkön, semmiségeken. Kevesebbet panaszkodnánk a vérnyomásunkra, és nem utolsósorban nyugodtabb lenne álmunk, még andaxin nélkül is. Tóth Béla 2R