Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Finta József: A Duna-parti szállodasora megvalósulás útján

LEVELEK A SZERKESZTOSEGNEK Goda Gábor kérdezi: „Eleget foglalkozik-e a főváros azzal, hogy Budapest arculata sajátos városképpé formálódjék?" Óriási idő van e két mondat között. Igaz, majdnem elfelejtettem megírni: Budapestet én is nagyon-nagyon szeretem. Tisztelt Szerkesztő úr ! Azt hiszem, a „Budapest" egyik legelső külföldi előfizetője vagyok és így, noha a Szerkesztők postája a budapesti patriótákhoz szól, veszem a bátorságot és én is hozzászólok Budapest szépítésének, korszerűsítésének kérdéséhez. Biztos vagyok benne, hogy a budapesti lakos, aki a Főváros légkörében nőtt föl, a városképet gyermekkora óta szívta magába és szokta meg, nem vesz észre egyet-mást, ami a nem budapestinek — nem akarok „idegent" írni — feltűnik. Amit el akarok mondani nem álmodozás, ha szokatlan és talán meglepő is. Kezdjük a Várral. A Halászbástya Budapest egyik büszkesége. Joggal. De mégis, csonka. Nem ismerem keletkezésének előzményeit, történetét. De nehezen tudom elképzelni, hogy Schulek Frigyes egy kiemelkedő domináló toronnyal a méltóságteljes főtoronnyal fejezte volna be alkotását. Ez olyan, mintha az Országház vagy a Várpalota a kupolával végződnék. Hiába, hiányzik a,,bal szárny" a Hess András térrel szemben. Prágában a gyönyörű Szt. Vitus dómot 1929-ben fejezték be — gót stílusban. Sőt, néhány szobrát csak most helyezik helyére — ugyancsak gót stílusban. Tehát a stílus nem volna akadály. A „bal szárny" felépítése nem csak emelné az egész komplexum monumentalitását, de megololdaná a téren létesítendő osztályon felüli szálloda keretét is. Kínos a Szentháromság terén a kioszk elhelyezése is. A bódék erre a térre nem valók, ha történetesen üvegből vagy csúcsíves stílusban készülnének is. A foghíjat a Szentháromság utca sarkán kellene végre beépíteni, de vigyázat, nem olyan skatulyákkal, mint néhányat látni a Fortuna és Országház utcá ban. Ez vonatkozik a Várban a Mátyás-templom tőszomszédságában felépítendő szállodára is. Ne legyen túl közel a templomhoz és ne is legyen túl magas. Egy nagyobb, magasabb szálloda elhelyezésére alkalmasabb pl. a Szabó Ilonka utca és a Toldy Ferenc utca. A garázsok a hegyoldalban helyezhetők el. Pestnek kevés a zöld területe. Ez nagyon feltűnő. Ezért semmi esetre sem szabad a Duna-parti szállodasort a régi helyén felépíteni, sőt a Duna Szállót is el kell onnan takarítani. A Duna-part úgyahogy most van, igen attraktív. Azt hiszem, a leningrádi Névaparttal is felér. Ha a Duna Szálló elkerült, azemlékművet a Vigadó térről erre a helyre kell áttenni. A létesítendő szállodákat részben az Erzsébet-híd és a Szabadság-híd, részben a Szabadság-híd és a Petőfi-híd között kellene elhelyezni. Mindegyik tetején természetesen terasszal. A Margitsziget. Amikor évekkel ezelőtt először jártam az addig csak útleírásokból és költők dalaiból ismert csöndes, nyugalmas szigeten, az itt látott és hallott lárma, az autók és buszok bűze, a nagy forgalom egyenesen sokkolt. Ez hát a Margitsziget! Ezért voltam ellene annak, hogy a Szigetre új létesítmény, nagy szálloda kerüljön. Nem a városkép miatt. Szerintem a városképre egy nagyszálló nem volna káros hatással. De a forgalom szempontjából borzasztó. Gondolom egy kis nagyvonalúsággal ez is megoldható. Először is decentralizálni kell a közúti forgalmat. Az autóutat. a sziget szélére a Dunapartra kell áthelyezni. Az út részben a Duna fölé építhető, ami az autózó számára gyönyörű kilátást biztosítana a budai hegyek és Óbuda felé. A szigetet fasorral kellene árnyékolni a lárma és benzinbűz ellen. Mindent, aminek nem kell okvetlenül a szigeten lennie, el kell onnan vinni. A mozit, a sportpályákat is. így egy nagyszálló számára a sziget páratlan üdülőhellyé is válna. Második hatalmas pihenő- és üdülőtelepe a Fővárosnak a Városliget lehetne. A Vásárt végre végleges helyére kell vinni, az Állatkertet, ahogy tervbe van véve, a budai hegyekbe áttelepíteni és a Nyugati gőzmozdony üzemét villanyüzemre átalakítani. Ezzel a Városliget színvonala a világvárosok hasonló parkjai mellé, vagy talán fölé is sorolható volna. Egy napilapban már régebben indítványoztam, hogy ilyen esetben egy-két gyógyszálló is elhelyezhető volna a Városliget szélén (a Kacsóh Pongrác és Erzsébet királyné utak közé). A Földalatti meghoszszabbításával és a Május 1. úti forgalom elterelésével nemcsak kitűnő összeköttetést lehetne teremteni a belvárossal, hanem ideális, csöndes környezetet a gyógyulni óhajtók számára is. A többit megteszi a Széchenyi Fürdő és a gyönyörű park. Végül még egy-két szót a Magazinról. Nagyon tetszik. Egy-két esetben ta'án a képek elhelyezése nem volt egészen szerencsés és talán a sokféle betű is zavar kissé. De ez — ahogyan a TV-ben is mondták — a kezdettel függ össze. Annak idején 1946-ban megszereztem a „Budapest pusztulása" című könyvet. Abba Goda Gábor írta az előszót: „Nézzétek csak barátaim, ez az én városom, az én kedves Budapestem ... És mégis, barátaim, ezt a várost felépítjük újra." Most kezemben a „Budapest" és Pozsony, 1966. IV. 16. Tisztelettel: Bilek Andor, adjunktus, (Bratislava 16, Devínska 201.) Tisztelt Adjunktus Úr! Levelét és javaslatait továbbítottuk a Főváros illetékes ügyosztályának, amelynek vezetője Szilágyi Lajos elvtárs, szerkesztő bizottságunk tagja. Tőle kaptuk az alábbi választ. Szerkesztőségünk csak annyit fűz hozzá, hogy kérjük, kísérje továbbra is figyelemmel munkánkat és tanácsaival, javaslataival segítsen bennünket. A Szerkesztőség Bilek Andor adjunktus csehszlovákiai levele nagyon kedves számunkra abból a szempontból, hogy nemcsak a budapestiek, hanem a külföldiek is rajonganak Budapestért. A levelében felvetett témák tartalmával kapcsolatban egy-két rövid megjegyzést teszek. A levélírónak a Halászbástya továbbépítésével kapcsolatos javaslatával nem érthetünk egyet. A Halászbástya gazdag fantáziával megalkotott eklektikus építmény, amelyet kompozíciós szempontból is befejezettnek kell tekinteni. Minden valószínűség szerint Schulek mester annak idején azért nem folytatta a továbbépítést, mert tiszteletben tartotta az értékes domonkos romokat. Mai építészeti felfogásunk és műemlékhelyreállítási politikánk alapján nem tartjuk helyesnek, hogy tovább folytassuk a Halászbástya építését északi irányban. A Szentháromság téren most létesített elárusító-pavilonok ideiglenesek, addig maradnak ott, amíg a foghíjakban betervezett kereskedelmi létesítmények el nem készülnek. A Szentháromság téri foghíjbeépítést a főváros a legnagyobb gonddal készíti elő, előzetesen tervpályázatot irtunk ki és a konkrét műszaki tervek elkészítésére párhuzamos megbízást adtunk. Ezzel a módszerrel véleményünk szerint elérhető, hogy a helynek és a környezetnek megfelelő színvonalas és esztétikus épület kerüljön ide. A főváros tervbe vette a Várban egy szálloda építését, közvetlenül a Mátyás-templom melletti volt romos Illetményhivatal épületének a felhasználásával és a hozzá csatlakozó üres telek beépítésével. Magasságát a városképi adottságok és a környezet egyértelműen meghatározzák. A szállodaépítéssel kapcsolatos közlekedési problémákat — parkírozás, garazsírozás stb. — a konkrét tervezések keretében fogjuk megoldani. A Duna-parti szállodasorra tett javaslatát nem tudjuk elfogadni. Álláspontunkat a lap hasábjairól megismerheti. A Margitszigetre, Városligetre vonatkozó javaslatával egyetértünk, köszönettel vesszük. Szilágyi Lajos Jó estét, szerkesztő úr! — Jó estét, de ki ön ebben a lenge öltözékben? — Itt lakom a Szív utca l8-ban. Több mint száz éve keltett életre egy ihletett kezű mester. E ház udvarában éltem mindenki által megcsodálva, és mindenki gyönyörűségére. De jaj, húsz éve körülvett a közöny, a nemtörődömség. Formás tagjaim lassan letöredeztek, és borzadva gondolok arra a pillanatra, mikor dicstelenül el kell tűnnöm e földről. Úgy fáj nekem az a tudat, hogy az emberek örömére lettem teremtve, nem pedig a közönyére, és ezért jöttem el önhöz, kedves Mester, ki nemcsak író és szerkesztő, de művész is, nézzen meg engemet és ne hagyjon elpusztulni. A fürdőző nő A levél közlésével egy időben felhívtuk az illetékes müemlékfeliigyelöség figyelmét „A fürdőző nő" panaszára. (Szerk.)