Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Gondos Ernő: Feri és a történelem

csináltuk háromszor, vagy négyszer . . . Lehet, hogy ebből következtettek arra, hogy a többit is mi vittük el. Na szóval ezt nem tudták ránk bizonyítani. .. Utána egy délután összejött a galeri, beszélgettünk, minden, viccet meséltünk, az egyik srác azt mondta, hogy az öreg temetőbe, pont éjfélkor föl kell menni, és hazahozni a tőrt. . . Igen, egy tőrt, és átadni a társaságnak. Hát én voltam a Sólyomszem, a galeri góréja, hát én jelentkeztem, hogy elsőnek én megyek föl. Hát eljött a féltizenkettő, és lassan indultam. Amikor a srácok meglátták, hogy elindulok, bementek, csak egy maradt ott, akinek a tőrt fogom adni. Mondta, hogy egy óráig vár, mikor visszajövök a tőrrel. De az lett a vége, hogy fölmenni még szép simán följutottam az öreg temetőbe, a kripták között elbujdosva elmentem addig a helyig, ahol el volt dugva a kés, magamhoz vettem és elindultam lefelé. De lefelé baj lett. Egy kéttagú járőrbe, rendőrökbe akadtam . . . szóval összeszaladtam velük. Ök nem vettek észre, én meg még jó időbe észrevettem őket. Nem is lett volna baj, ha nincs náluk egy farkaskutya. De a farkaskutya hosszú szíjon volt, s egyből jött volna énfelém. Úgy hogy a rendőrök nem is tudták, hogy mit akar a kutya. Rúdelemlámpa volt náluk, s akkor világítottak oda a bokorba, amerre a kutya jönni akart. S jöttek mindig közelebb. S már amikor hat méterre lehettek tőlem, akkor már tudtam, hogy nincs mese, valamit ki kell találni, fölugrottam és elkezdtem lefelé szaladni. Erre a két rendőr utánam, de nem engedték el a farkaskutyát, hanem pórázon fogták. Nem tudom, mi okból, de nem figyeltem, vagy valami, — mert nagyon ismerős voltam az öreg-temetőben —, ahogy szaladtam lefelé, egy kiálló fagyökérben hasraestem. És hát ez alatt a rendőrök óriási fórt nyertek. Már majdnem utolértek. Pedig hát induláskor hat méter fórom volt, jóval gyorsabban szaladtam mint ők — ősz volt, csizmába voltak — de mondom megbotlottam. Ott, ahol megbotlottam, volt egy félig felbontott kripta. Nagy kövek voltak letörve, ahogy kalapáccsal ütötték, és ugye letöredezett. Nagy kőrarakás volt, és ahogy a kutyával szaladtak, megijedtem a farkaskutyától. Fölkaptam egy olyan jó féltégla nagyságú terméskövet és odavágtam. A kutya félreugrott, és a rendőrt találta. A homlokát jó erősen súrolta, úgy, hogy a halántékán egyből ömlött a vér ... És megfogtak. Nem tudtam elszaladni.. . Egy pofont sem adtak .. . Bevittek oda a Bécsi út sarkára, ott kint az öreg temető alatt van egy őrs, megkérdezték ki fia-borja vagyok, és reggel megmosdattak és bevittek a Markóba. Behívatták anyámat, s akkor mondták neki, hogy mi a helyzet, megdobtam ezt a rendőrt, és hát letartóztattak, előzetes letartóztatásba vettek, mivel közveszélyes egyén vagyok . . Hát elbúcsúztam a muteromtól. Hátul van egy csigalépcső a Markóban, egy smasszer előttem (nevet). Tudod te mi a smasszer ? — Tudom. — Na szóval egy smasszer előttem, én középen és egy smasszer utánam. Vittek, nem bilincseltek meg. Mikor leértünk egy kis udvaron mentünk keresztül, később megtudtam, hogy az az egyes számú udvar. És felmentünk egy olyan szobába, amit úgy neveztek, hogy nyilvántartási iroda. Ott rajtam kívül még nagyon sok olyan ember volt, aki rászorult a ... a (nevet) védelemre. — Sok mindent tapasztalhattál te az ilyen helyeken . . . Nem? — De nagyon érdekes dolgokat láttam. Például volt két öreg ember, az egyik férfi, a másik nő, s kegyetlenül sírtak. De úgy zokogtak, hogy mindenkinek megesett rajtuk a szíve. Az a smasszer, aki írta az adatokat, már nem bírta. Kérdezte őket, hogy miért sírnak. Hat hónapot kaptak, s most tárgyalás után el kell kezdeni a letöltést. Sírt a két öreg, hogy mi lesz a csirkékkel, meg a kecskével hat hónapig, mig ők le vannak csukva. Van valahol erdő mellett egy kis kertes házuk, de se fiuk, se lányuk, szóval nincs, aki gondoskodjon az állatokról. Azért csukták le őket, mert mindig fát loptak az erdőből. Akkor volt még valaki, építkezésnél bukott le, szóval cementet lopott, nagy mázsás tételekben. Szóval ilyen is van, meg olyan is van. Meg volt ott egy főkönyvelő, akinek (nevet) negyvenötezer forint elcsúszása volt, de már nem először, hanem sokszor. Ezeknek volt pénzük, hoztak sok jó kaját. Volt ott sült csirke, gyulai kolbász, téliszalámi, fehér kenyér. Akkor azt mondták nekik a nyilvántartóban, hogy amit nem tudnak megenni, azt hagyják itt, a takarító személyzet megeszi. Azt mondták, hogy túrót a takarítóknak, s odahívtak minket, mindenki egyen, amit akar. Hát nem kérettem magam. Na utána, mikor jól telezabáltam magam, ettem csirkét is, téliszalámit is, már egészen elmúlt minden bánatom, egész jól éreztem magam, még nevettem is. Mikor elnevettem magam, akkor azt mondta a smasszer, mi az, magának ilyen jó kedve van? Álljon a falhoz, egy lépést lépjen előre, forduljon meg, fejét tegye a falhoz és a kezét tegye hátra (nevet). S így kellett megvárni azt, amíg rámkerül a sor. Utána följött minden, hogy hol születtem, ki az anyám, ki az apám, és elvették a cipőfűzőmet, pénzt, nadrágszíjat, szóval mindent elszedtek. Utána be kellett menni egy fürdőbe, ez zuhanyozó fürdő volt. És meg kellett fürdeni. Mikor megfürödtem, a saját ruhámat nem adták vissza. Adtak katonaruhát, egyszerű barna, kekiszínű katonaruhát, ami tintával vagy mivel volt megcsíkozva. Akkor fölvittek a magasföldszintre ... nem, először még fölvittek az első emeletre, mert ott volt az anyagkiadó, ahol kaptam egy csajkát, egy kanalat, egy pokrócot. Volt ott egy félkezű rab, aki úgy látszik megbízható volt, meg mi, és szabadon mászkálhatott, de rabruhában volt. Kérdezte tőlem, hogy honnan jövök. Mondom, hogy Óbudáról, s akkor elterelte a szót másra. Hát mikor jövünk lefelé, akkor ő rámnéz, és megkérdezi: maga óbudai? És én egész elfelejtettem, hogy már beszéltem vele — mondom, igen. Még jobban néz, s akkor olyan eltorzult arccal, hogy félni kellett tőle azt mondja: akkor maga robbantotta le a fél kezemet. És felemelte a másik kezét, mintha agyon akarna vágni, mintha agyon akarna ütni a kezével, meg akarna ütni. Én nagyon megijedtem, összehúztam magam, akkor ráütött a mellire és így csinált, hogy brumbrumbrum (döngeti a mellét, nevet). Hát szóval nagyon megijesztett. Akkor bevittek a magasföldszintre, a huszonhetes cellába. Ott rajtam kívül még két krapek volt. Az egyiket, nem tudom, miért tartóztatták le, arról nem beszélt, a vádiratát se láttam. A másikat azt úgy hívták, hogy Trumbur. Az akkor egy évvel fiatalabb volt nálam, és tizenhárom rábizonyított Közértbetöréssel és többszöri zsebmetszéssel vádolták. 14