Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Szűcs István: Lakáshelyzet — lakásigény a Józsefvárosban II.

környékükön nincsenek zárt, tágas játszóudvarok (mint pl. a Lágymányosi lakótelepen). Ez az értékelés inkább a beépítési rendszerrel, mint a lakóházzal kapcsolatos. A lakóházra vonatkozó elégedettséget a családok gazdasági-társadalmi státus szerinti csoportosításának megfelelően is vizsgáltuk. Az aktív kereső csoportok esetében nagyjából azonos az elégedettek, illetve elégedetlenek aránya, a nyugdíjasoknál lényegesen magasabb az elégedettek száma. Elégedettség a lakással A városrész és a lakóház témája után térünk rá a szűkebb értelemben vett lakásra vonatkozó elégedettség vizsgálatára. Az elvárások és a tényleges helyzet összeütközése érthetően legélesebben a lakásnal jelentkezik : Családok megoszlása a válaszadás szerint: Elégedett 31,5 Teljesen elégedetlen 55,6 Részben elégedetlen 12,9 összesen: 100,0 Mint láthatjuk, az eddig használatos csoportosítást itt megváltoztattuk. Megszűnt a határozatlan kategória és nagyjából azt helyettesíti a részben elégedetlenek beiktatása. Megszüntettük azt a csoportosítást is, hogy a megkérdezett a véleményt meg tudta indokolni, vagy nem, mivel itt mindenki nyilatkozott az egyes motívumok vonatkozásában. A következőkben azt foglaljuk össze, hogy a megkérdezett családok hány százaléka volt elégedetlen a lakások különböző vonatkozásaival (motívumok). A megkérdezettek közül elégedetlenek aránya: Lakás fekvése miatt 32,6 Lakás beosztása miatt 39,0 Lakás nagysága (lakószobák száma) miatt 43,7 Lakás komfortja miatt 58,7 Az elégedetlenek legmagasabb aránya a lakás komfortjának viszonylatában jelentkezik. Felvételünk területén a családok 42,5%-a lakik fürdőszobás lakásban, így az elégedetlenség aránya azt jelenti, hogy csaknem minden család felvetette a fürdőszoba hiányát, mint a lakással való elégedettség egyik fő tényezőjét. Ez eléggé meglepő, hiszen a budapesti családok több mint fele (58%) olyan lakásban lakik, ahol nincs fürdőszoba, és még néhány éve is felmerült elvileg az a kérdés, hogy a mai általános életszínvonal keretébe bele értendő-e az, hogy minden új lakást fürdőszobával építsünk. Vizsgálatunk eredménye erre egyértelmű választ ad. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a kapott vélemények összessége igen reális és általában inkább szerénynek, mint túlzottnak minősíthető színvonalra irányul. Az elégedetlenség másik kiugró motívuma a lakásnagyság (lakószobák száma), a megkérdezettek 43,7%-a hivatkozott erre. Ez az arány ismét reálisnak tekinthető. Felvételünk területén, a családok 31%-a laksűrűség szempontjából kifejezetten rossz viszonyok között lakik. További 36,9% az, ahol a laksűrűség a tanácsi lakáskiutalás normáit eléri, vagy meghaladja. Az elégedetlenség aránya azt mutatja, hogy ez utóbbi kategóriába tartozó családok közül csak minden harmadik hivatkozott arra, hogy a lakás kicsi. A lakás beosztására és fekvésére vonatkozó elégedettség az előzőekhez viszonyítva másodlagos jelentőségű és a lakásváltoztatási szándék kialakításában kétségtelenül kisebb szerepet játszik. A következőkben a lakásra vonatkozó véleményt a megkérdezett családok gazdasági-társadalmi státus szerinti csoportosításában vizsgálva a következő adatokat kaptuk: Gazdasági-társadalmi státus Elégedett Teljesen elégedetlen Részben elégedetlen Segédmunkás 26,8 65,5 7,7 Szakmunkás 26,1 64,0 9,9 Alkalmazott 24,0 61,5 14,5 Értelmiségi 50,0 44,6 5,4 Nyugdíjas fizikai 36,7 40,8 22,5 Nyugdíjas szellemi 48,5 38,7 12,8 A segédmunkások és szakmunkások elégedettségének aránya lényegében azonos. A két társadalmi csoport jelenlegi lakáshelyzete azonban lényegesen eltérő. A segédmunkások rendkívül rossz lakásviszonyok között élnek, ugyanakkor a szakmunkások lakáshelyzete nagyjából az átlagosnak felel meg. Részletesebben megvizsgálva a problémát, megállapítottuk, hogy a segédmunkásoknál az elégedetlenség kiugró motívuma a lakáskomfort szempontja. A megkérdezettek 72%-a hivatkozott erre, és ez az arány teljesen megfelel a jelenlegi lakáshelyzetnek, mivel ennyien laknak komfort nélküli, vagy félkomfortos lakásban. A másik kiemelkedő motívum a lakások szobaszám szerinti nagysága, amellyel 54% volt elégedetlen. Ez az arány azonban alacsonyabb, mint a teljesen elégedetlenek 65,6%-os aránya, ami arra utal, hogy az elégedettség kialakulásában a döntő szerepet a lakáskomfort foglalja el. A szakmunkásoknál magasabb a teljesen elégedetlenek aránya, mint ahányan komfort nélküli, vagy félkomfortos lakásban laknak. Itt tehát már egy magasabb szintű lakáselvárás alakult ki — az elégedettségben a komfort és lakásnagyság mellett a többi tényező (lakás beosztása, fekvése stb.) is szerepet játszott. Az értelmiségieknél az elégedettség magasabb aránya érthető, hiszen lényegesen jobb lakásviszonyok között laknak, mint a szakmunkások. Kevésbé érthető viszont az, hogy a nyugdíjas szellemi dolgozók 38,7%-a teljesen elégedetlen lakásával. Mint korábban már említettük — e társadalmi csoport lakáshelyzete talán a legjobb. Az elégedetlenek aránya itt is a lakáskomfort témájával függ össze, de egyes motívumoknál eléggé nehezen indokolható. A megkérdezettek 26%-a volt elégedetlen a lakás nagyságával. Ugyanakkor viszont e családok 67,7%-a kifejezetten jó lakásviszonyok között lakik és pusztán 6,5%-a az, amely teljesen rossznak minősíthető a laksűrűség sze mpontjából. Az elégedettség kialakult aránya nem egészen indokolt. Ennek ellentéte tapasztalható a nyugdíjas fizikai kategóriában. Teljesen elégedetlen a megkérdezett családok 40,8 %-a és ugyanakkor 57% lakik komfort nélküli lakásban. Ez azt jelenti, hogy a családok egy jelentős része nem tartotta elsődlegesnek a komfortot. (Ez a jelenség egyébként csak ebben a kategóriában tapasztalható.) A lakással való elégedettség kérdése a családösszetétel szerint vizsgálva a következő képet mutatja: Családtípus Elégedett Teljesen elégedetlen Részben elégedetlen Házaspár gyermek nélkül 34,9 47,2 17,9 Házaspár egy gyermekkel 24,8 68,0 7,2 Házaspár két gyermekkel 30,0 68,0 2,0 Házaspár 3 és több gyermekkel 14,3 85,7 — Egyszülös család 25,0 63,5 11,5 Egyedülálló 41,3 37,5 21,2 A családban élő gyermekek számának növekedésével párhuzamosan emelkedik a teljesen elégedetlen családok részaránya. A többgyermekes családoknál az elégedetlenség oka kifejezetten a lakásnagyság, amelyhez hozzájárul a lakás beosztása és komfortja. Az elégedetlenek aránya az egyedülállóknál a legalacsonyabb és itt — érthetően — kifejezetten a lakás komfortjának problémája merül fel. Végül bemutatjuk a lakással való elégedettség és a családfő életkora közötti összefüggést. A családfő életkora Elégedett Teljesen elégedetlen Részben elégedetlen 40 év alatt Férfi 40-59 év között Nő 40—54 év között Nyugdíjas korúak 23,8 27,2 40,5 72,6 61.5 39.6 3,6 U,3 19,9 Az elégedettség és a család (családfő) életkora közötti ismert összefüggés itt is megnyüvánul, csak lényegesen élesebben, mint a városrész, vagy a lakóház viszonylatában. A fiatal családok közel háromnegyed része elégedetlen lakásával, ami ismét amellett szól, hogy a városrész rekonstrukcióra megérett. A városrészre, lakóházra és lakásra irányuló elégedettség mértéke és intenzitása eredményezi a lakásváltoztatási szándék kialakulását. Ennek különböző módját és formáit vizsgálva jutunk el az egyes társadalmi csoportok lakásigényének szociológiai megközelítéséhez. A cikksorozat következő részében ezzel foglalkozunk. 12