Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - dr. Nemes Tibor: Kisiparunk helyzete

DR. NEMES TIBOR KISIPARUNK HELYZETE csak arra, milyen nagyarányú fejlődést ért el az utóbbi években a szocialista bútoripar, vagy a cipőipar, az olcsóbb, modernebb termékek előállításában és forgalmazásában. A kisiparosság életkora általában, így Budapesten is igen magas: 60 éven felüli a létszám 40 %-a. Némelyek ezt úgy értékelik, hogy a kisipar a kiöregedés felé halad, s ennek tulajdonítják a nagyarányú csökkenést. Az adatok azonban azt bizonyítják, hogy a korösszetétel évek óta lényegében változatlan arányt mutat. Az iparjogosítványokat főleg 50 éven aluliak részére adják ki és ez ellensúlyozza a korosabb iparosok számarányát. Az adminisztratív intézkedéseket a törvénysértők, szabálytalanul működők ellen hozták. Ezt élénken szemlélteti az a tény, hogy az iparmegszűnésekből majd 13% az iparmegvonások aránya. A budapesti kisiparosok közül 4820-án, az összes iparosok 29%-a, 7648 fő alkalmazottat foglalkoztat. Érdemes megemlíteni, hogy amíg a teljes létszám csökkent, az alkalmazottat tartó iparosok és az alkalmazottak száma abszolút mértékben is emelkedett. Jelenleg kétszázzal több iparos tart alkalmazottat, mint öt évvel ezelőtt. Az alkalmazott tartás az igényesebb szakmunka felé tolódott el, ugyanis a szakmunkások számaránya magasabb lett a segédmunkásokénál. A kisiparosoknak fontos feladatuk van a szakmunkásutánpótlás biztosításában. Gazdag szakmai tapasztalataikkal segítik a fiatalság szakmára nevelését. Jogszabályaink lehetővé teszik, hogy ha a kisiparos megfelelő feltételekkel rendelkezik, ipari tanulót szerződtessen. Jelenleg 90 szakmában van szakmunkástanuló-képzésre lehetőség. A tanulókat foglalkoztató kisiparos jövedelemadó kedvezményben, s az anyagjuttatásnál előnyben részesül. Mintegy 1500 kisiparos 2200 ipari tanulót tart. Az utóbbi években kis mértékben emelkedett a tanulók száma, de ez még mindig nem elegendő. II. A magánkisiparosok az iparcsoportosítást figyelembe véve legnagyobb részt az iparban, az építőiparban és a szolgáltatóiparban működnek, de sokan dolgoznak a közlekedési szolgáltatásban is. A tevékenység alapvető jellemzője a kézművesség. Természetesen a szakma jellegétől függően, különösen a vas-, műszer-, műanyagfeldolgozó iparban megfelelő gépi felszereltséggel is rendelkeznek. A kisiparosság általánosabb ténykedése — feladatának megfelelően — a javító-szolgáltató, méretes munkák ellátása. Szabók, cipészek, lakatosok, kőművesek, szobafestők, villanyszerelők, asztalosok, fodrászok, vegytisztítók, s még sorolhatnám azon foglalkozásokat, melyekben a kisipar igen fontos, a lakosság számára hasznos működést fejt ki. A lakosság ipari-szolgáltatási igényeinek kielégítését a minisztériumok egyes vállalatai (pl. GELKA), a tanácsi ipari vállalatok, a kisipari termelőszövetkezetek és a magánkisipar együtt látja el. A II. ötéves terv végén e gazdálkodó szervek 2 milliárd 70 millió forint értékű munkát végeztek, melyből a magán-Gépkocsi szerelő kisiparosok Az állam gazdaságszervező munkája során figyelembe veszi, sőt számol is azzal, hogy a népgazdaságban, ha viszonylag kis számban is, de létezik a magánszektor, mely egyes területeken fontos szerepet tölt be. Súlya sokszor nagyobb, mint azt számaránya alapján egyesek indokoltnak tartják. Ezért a kisipar megítélésében különböző, gyakran ellentétes, sőt szélsőséges nézetekkel találkozunk. Különös hangsúlyt kapott e probléma az egyes magasabb jövedelmű kategóriák adóztatása nyomán. Némely újságcikket olvasva hajlamosak vagyunk szélsőséges felfogásokra. Ez kifejezésre jut olyan követelményekben, hogy válogatás nélkül, a tényeket és indokoltságot figyelmen kívül hagyva, mindenkinek, aki csak akar, adjanak iparigazolványt, más oldalról viszont drákói rendszabályokat követelnek a kisiparosokkal szemben. Ügy vélem, hogy a tényleges helyzet feltárásával a közvéleményt megfelelően tájékoztatnunk kell. I. Magyarországon a kisipar a szocialista ipar kiegészítéseként fejti ki tevékenységét. Szerepe és szükségessége az ország különböző területein és a népgazdaság helyzetétől függően, változó. Vidéken és olyan területeken, ahol a szocialista szektor a lakosság igényeit kielégíteni még nem, vagy csak részben tudja, a kisipar jelentősebb, helyenként nélkülözhetetlen feladatot lát el. Az országban 1957. december 31-én 122 770 kisiparos működött. Ez a létszám 1958-tól 1962-ig erőteljesen visszaesett. A csökkenés fő oka az, hogy az ellenforradalom utáni években — a szocialista ipar erősödése nyomán — csökkent a konjukturális lehetőség, javult az állami szektor tevékenysége, s a törvényeket megszegő, jogtalan tevékenységet végző személyek iparjogosítványait visszavonták. Hazánkban a kisiparosság létszáma 1965 végén 70 431 fő. Városban 33 238 fő nagyobb községben 12 455 fő kisebb községben 23 530 fő háziiparosként 1414 fő vándoriparosként 794 fő fejti ki tevékenységét. A kisipari alkamazottak száma kb. 14000, az ipari tanulók száma pedig 12 000 körül van. A budapesti magánkisiparosok létszáma 1958-ban 29 410 volt, és 1961-ig rohamosan (kilencezerrel) csökkent. Ez a folyamat, ha jóval lassabb ütemben is — 1965 év végéig tartott, így ez év elején a fővárosi kisiparosok száma 16 782 fő volt. Az egységes kisiparpolitika kialakításában nagy jelentőségű volt az MSZMP VII. és VIII. kongresszusa, amelynek határozatai megmutatták a városi kispolgárság — köztük a magánkisiparosság — helyét és szerepét társadalmunkban. Ennek nyomán az állami szervek jobban törekedtek arra, hogy bevonják a kisiparosokat a lakosság, a népgazdaság számára szükséges termékek előállításába, s ugyanakkor a szabálytalan iparűzés meggátolására is határozottabb intézkedések történtek. Az 1964. évben életbe léptetett ipartörvény módosítása kedvezően éreztette hatását, mert nagyobb teret engedett a szolgáltató tevékenység fejlesztésének. Számszerű hatását jól szemlélteti az alábbi táblázat. ALKALMAZOTTAT TARTÓ KISIPAROSOK SZAMA A FOGLALKOZTATOTT LÉTSZÁM ARÁNYÁBAN A táblázat adatainak egybevetése azt mutatja, hogy míg például 1961-ben 1155 fővel csökkent a fővárosi kisiparosok száma, addig 1965-ben mindössze 140 fő volt a csökkenés. Hozzátehetjük: nem adminisztratív intézkedések következtében csökkent a létszám. Arról van szó, hogy sok szakmában már fokozódott és javult a szocialista ipar lakosságot ellátó tevékenysége. Gondoljunk 1. főt foglalkoztatók száma, 2. főt foglalkoztatók száma, 3. vagy ennél több főt foglalkoztatók száma.