Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - A címlapon: A budavári Mátyás-templom és a Városvédő (Gink Károly felv.)

A lakásépítés legfontosabb mutatóira most nem térek ki, inkább annak építészeti, város­építési vonatkozásaira és városkép aladtó sze­repére. Az elmúlt években olyan lakótelepeket építettünk és építünk, amelyek mindjobban megfelelnek új, kialakuló szocialista életfor­mánknak, mindinkább esztétikus, a város­képet szervező objektumokat jelent nek. Egymás után születnek olyan lakótele­peink, melyeket a külföld is a legnagyobb elismeréssel szemlél és értékel. Ilyen lakóte­lepi építkezések voltak a II. ötéves tervben a többi között az Üllői úton, ahol összesen mintegy 8400 lakás építése nyert befejezést. Szintén befejeződött a lágymányosi lakótelep, mely az albertfalvi lakóteleppel együtt mint­egy 5200 lakással gazdagította a főváros la­kásállományát. Épül a XVIII. kerületben a Lakatos utcai lakótelep, amely kb 2800 la­kást biztosít a főváros lakóinak. Folyamatban van a Kacsóh Pongrácz úti lakótelepi épít­kezés, 1800 lakással. Befejeződött az Árpád­híd pesti hídfőjében egy korszerű lakótelep építése összesen 1400 lakással. Új lakásépí­tési területeket tártunk fel a Hámán Kató téren, Újpest városkapujában stb. Az építészeti megoldásokat, az építészeti stílust figyelembe véve — ha 10—15 év táv­latába visszatekintünk — ezek a lakótelepek, az itt alkalmazott stílusok, már történelmet is jelentenek. Az elmúlt másfél évtized épí­tészeti fejlődésének, stíluskeresésének a nyo­mai megtalálhatók egyes lakótelepeinkben. Magukon viselik ennek a stíluskeresésnek helytelen formáit részben az albertfalvi, Nagy Lajos király úti, Kerepesi úti, vagy akár az Üllői úti lakótelepek első ütemben megépült tömbjei, lakónegyedei. A Kerepesi úti lakótelepen például a különféle igények és követelmények sok esetben öncélú kielégí­tésére olyan kompromisszumos megoldások születtek, melyeket ma már nem ismételnénk meg. Annak ellenére, hogy az összefüggő utcakép jól tagolt, a belső udvarok tágasak, mégis önmagukban véve zártak, a megszakí­tás nélküli beépítési vonal igen sok sarok­szekció építését tette szükségessé és számos zug keletkezését eredményezte az udvarok­ban. Ez a lakótelep sok jó tulajdonságával is magán viseli az akkori időszak kisebb-nagyobb stílustöréseit. Ugyanilyen hibák, stílushibák mutatkoznak az albertfalvi és Nagy Lajos királyi úti lakótelepek első tömbjein. Vonat­kozik ez az Üllői úti lakótelep első ütemére is, ahol az egyes tömbök szigorúan önmaguk­ban zárt egységek, a merev utcaképegyütte­seket kivétel nélkül egyenes vonalvezetésű, utcatengellyel párhuzamosan, hosszanti be­állítású épületek alig megbontott egymásután­ja alakítja ki. Az erőltetett szimmetriakeresés és a monumentalitásra való törekvés mind a síkbani elrendezésnél, mind a tömegképzés­nél döntő szerepet játszott. Mindezek elle­nére a megépült lakótelep jónak mondható és részleteiben igen szépen megkomponált. A most befejezett József Attila lakótelepen már jelentős fejlődés tapasztalható az első ütemmel szemben. Az ott merev, derékszögű rendszerben tervezett úthálózat helyett, itt már feloldott, helyenként íves útrendszert találunk, mely közvetlenül kapcsolatban van az egész területet átszövő zöldterülettel. Az épületek a helyes tájolás, ideális légtérará­nyok mellett is jól vannak csoportosítva és változatosságra törekednek. A házsorok rend­szere nem sivár, hanem az úttengelyre merő­legesen vagy ferdén, pont vagy kocka-házak­kal váltakozva, hol fellazuló, hol tömörülő be­építést adva, mindenképpen előnyösen, esz­tétikusan helyezkedik el a térben. Az épüle­teket körülvevő parkok, játszóterek szeren­csés városképi együttest alkotnak. Ugyanez a fejlődés mondható el a most befejezett lágymányosi lakótelepre is, ahol az egymás mellé ritmikusan elhelyezett sávházak, majd a déli oldalon íves vonalban telepített pont­házak harmonikus nyugalmat, egységes város képi együttest alkotnak. Az Árpád-híd pesti hídfőjében befejezett lakótelep jól csoporto­sított hosszú sávházai és a mögöttük elhe­lyezett, de velük szerves kapcsolatban levő pontházak együttes telepítése, a helyes kon­centrálás megvalósításával új, markánsan je­lentkező, esztétikus városképet eredménye­zett. Ugyanígy a Lakatos utcai lakótelep, ahol a lakóépületek jól megkomponált bok­rosítással és a bokrokat szervesen összekap­csoló zöldterületekbe ágyazott kapcsolódó létesítményekkel, gyönyörködtető és jól sű­rűsödő, jól lazuló városképi megjelenést ad­nak az egész lakótelepnek. Ezeken a lakóte­lepeken mindinkább megtaláljuk az egyes épületeken a funkció és a szerkezet helyes összhangjában jelentkező őszinte építészeti stílust, gazdagítva még egyes épületek jól összeválogatott színezésével. Tekintettel ar­ra, hogy ezeknek a lakótelepeknek kb. 80%-a már típustervek alapján épült, világos választ tudunk adni egyes kétkedők számára arra a kérdésre, hogy jól megszerkesztett típusépü­letek variálásával, az egyes épületcsoportok esztétikus megkomponálásával, az utak vál­tozatos nyomvonalvezetésével, a zöldterüle­tek, gyerek-játszóterek ésszerű elhelyezésé­vel, a lakóépületek színeinek helyes megvá­lasztásával, szemet gyönyörködtető, az életet kellemessé tevő környezetbe tudjuk helyez­ni a dolgozók lakásait. Az állami koncentrált lakásépítés mellett nem hanyagolható el a magánerőből történő lakásépítés sem. Évenként általában 2500--3000 lakás épül a dolgozók megtakarított forintjaiból. Ez a lakásmennyiség a városfej­lesztés szempontjából nem elhanyagolható. Nem közömbös számunkra, hogy ezek a la­kások egyedi, földszintes sátortetős formá­ban épülnek-e vagy korszerűen, gazdaságo­san közművesíthető, városias társasházak, átrium-házak, sorházak formájában. Az el­múlt években a lakosság megkedvelte ez utóbbi lakásépítési formát, ezt mutatja, hogy 1961-ben az összes magánerőből épülő la­kásoknak csak 1,7%-a épült többlakásos tár­sasházban, 1965-ben viszont már 35,2% épült ebben a formában. Vannak köztük ki­emelkedően jó építészeti alkotások, 10—12 lakásos társasházak, sőt kísérletek történtek — igen eredményesen, például a budai lej­tős terepen — teraszházak építésére is. Nagy jelentőségű városrendezési fel­adatunk volt az avult Marokkói tömb épületeinek lebontása. Fél­évszázados városrendezési adós­ságot sikerült ezzel törleszteni. A tömb le­bontásával lazítottunk a városközpont zsú­foltságán, az Engels tér megnagyobbodott egész a Bajcsy-Zsilinszky útig és az itt levő MÁVAUT-pályaudvar arányos tömegű épü­lete a perontetőkkel szervesen illeszkedik a térbe, illetve összekapcsolja az új parkolót az Engels tér fás-bokros zöldterületeivel. A József Attila utca korszerűsítése, az árkádosítás, nyugodt és közlekedési szem-A IX. kerületi József Attila lakótelep (MTI Fotó — Járai Rudolf felv,)

Next

/
Thumbnails
Contents