Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - A címlapon: A budavári Mátyás-templom és a Városvédő (Gink Károly felv.)

Az Erzsébet-híd budai hídfőjének korszerű városképe pontból korszerű kapcsolata a Népköztársa­ság útjával, városképileg is megkapó lát­ványt ad, ugyanakkor jelentős mértékben megjavította a városközpont fontos kelet­nyugati főútvonalának forgalmi viszonyait. Nagy jelentőségű városfejlesztési-közle­kedésfejlesztési feladat volt a világháború­ban elpusztított Erzsébet-híd újjáépítése és a hídfők rendezése. Megépűltével eltűnt a város szívéből a háború utolsó, városképet rontó maradványa is. E híd jelképpé, szimbó­lummá vált. Újjáépítésével helyreállt a húsz éven át nagy kerülőkkel megbolygatott vá­rosi forgalom. A híd mint mérnöki, műszaki létesítmény, ma már elválaszthatatlan része a Duna-parti városképnek. Formája követi ugyan régi híres elődjét, de mégis teljesen más lett megjelenésében, a környezetbe való beilleszkedésében. Hídfői Pesten és Budán korszerűek és az új városkép alapjai lettek. A pesti hídfő lazí­tása az ott levő háztömb (Váci u. 37.) elbon­tásával, levegős teret eredményezett; előnyös a híd és a műemléki templom összhatása, valamint a forgalom rendezése szempontjá­ból is. A budai hídfő Budapest első modern közlekedési csomópontja. A megoldás nagy­vonalú, egységes, minden forgalmi igényt ki­elégítő, ugyanakkor új városképi motívum, amely előnyösen helyezkedik el a Gellért­hegy, a tabáni hegyoldal és a Várhegy déli lejtője között. A dunai látkép a híd nélkül foghíjas és ér­telmetlen volt. Az új híd kecses, könnyed formájával, karcsú pilonjaival, természetes ívelésű kábeleivel, szervesen illeszkedik a vá­rosképbe. Jő és sikerült példa arra, hogy az őszinte, modern forma milyen jól ötvöződik egybe a műemlékkel (belvárosi templom­mal, a Palota-komplexummal) és a tájjal, a Dunával és a Gellértheggyel. Mindezt szervesen egészítette ki az a nagy építési tevékenység, mely a híd építésével párhuzamosan a hozzá közvetlenül kapcsolódó utcák, terek, épületek felújításával, korsze­rűsítésével végbement. A Felszabadulás tér átépítése, a teret övező épületek korszerűsí­tése (pl. a Klotild-épületek felújítása, a budai oldalon az Imre fürdő felújítása, foghíjas tel­kek beépítése) újjáformálta a városközpon­tot, vüágvárosi keretet adva új életünknek. Ezek mellett a nagy horderejű városépítési feladatok mellett, még a város számtalan he­lyén történt hasonló ha nem is ilyen nagy­méretű átalakítás, fejlesztés. Több éves építési tevékenység eredménye^ képen sikerült rendezni, javítani a Köztár­saságtér városképüeg elhanyagolt — az ott levő intézményekhez nem méltó — arculatát. Az Erkel-színháznak, a teret délről határoló középmagas épületeknek felújításával, az épü­letsorok ritmusát megbontó épületekre eme­letráépítéssel és nem utolsósorban a Luther utca elavult épületeinek helyén felépülő új, korszerű, modern lakóépülettel jelentős mér­tékben megjavul a tér arculata. Ugyanezt mondhatjuk el a Baross térről is; az épületek és a Keleti pu. felújítása, az oda nem való üzletek megszüntetése, he­lyettük korszerű, modern portálokkal ren­delkező új üzletek létesítése, a foghíjas telkek mértéktartó beépítése, a Szabadság szálló korszerű átépítése alaposan megváltoztatta az egész tér képét. Közintézmény-fejlesztésben az elmúlt években olyan, az egész városra jel­lemző létesítmény, mely funkcióját, központi szerepét tekintve ezt az igényt reprezentálta volna (mint pl. a Nép­stadion) nem épült; kisebb jelentőségű — egy városrész, vagy egy lakótelep igényeit, szükségleteit kielégítő — azonban sok. Nem egy közülük tehetséges tervezőink és építő­ink eredményes munkáját dicséri és dísze a városnak. Csak példaként említek néhá­nyat. Ilyen a Chemolimpex Bécsi utcai szék­háza, vagy a kőbányai mozi épülete, helyes arányaival, jó beépítésével, korszerű hom­lokzatával. A Széna téren — ahol több vá­rosrendezési problémát és feladatot kellett megoldanunk — a Bányászati Tervező In­tézet odatelepítésével a tervezőnek, az épü­let helyes tömegkialakítása révén, sikerült az ott éktelenkedő sok tűzfalat, sebhelyet na­gyon korszerűen, kulturáltan begyógyítani. Sikerült alkotás a Fehérvári úton a Belloian­nisz Gyár modern ipari csarnoka, ugyancsak jó építészeti megoldásúnak mondhatók a Műegyetem részben megépült lágymányosi épületei: a középmagas villamoskari épület, a befejezés előtt álló 1000 fős kollégiumi épület, melyek — a lágymányosi lakótelep IV. ütemével együttesen — Budapest egyik legkorszerűbb városrészévé avatják ezt a te­rületet. Budapest küátópontjairól markánsan je­lentkezik a városképben és helyes arányaival hívja fel magára a figyelmet a Vegyterv Hun­gária körúti középmagas irodaépülete, és a Kossuth Lajos utcában befejezés alatt álló Szép utcai külkereskedelmi irodaház épü­lete. Számtalan példát hozhatnánk még, ha­sonló sikerült objektumok felsorolásával. Az elmúlt tervidőszakban tovább folytat­tuk — elsősorban főútvonalainkon — a még tátongó háborús vagy ellenforradalmi seb­helyeknek a beépítését. Ezeket a foghíj-be­építéseket zömében az OTP öröklakásépítés keretében, kisebb részét állami lakásépítés útján realizáltuk. Budapest több főútvona­lának városképi megjelenését sikerült ezzel megfiatalítani, szebbé tenni. így: a Múzeum körúti foghíjbeépítések szinte teljes egészé-161

Next

/
Thumbnails
Contents