Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Polgár Károly: A főváros Madách-szobor pályázatai

Madách-szobor pályázat, 1965. Részlet a pályatervek kiállításáról (Fővárosi Fotó V. felv.) Polgár Károly A főváros Madách-szobor pályázatai A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964. november 24-i ülésén — Madách Imre halálának századik évfordulója alkalmából — elhatározta, hogy Az ember tragédiája halhatatlan költőjének emlékét méltó szoborművel örökíti meg. E határozat alapján 1965-ben az egészalakos Madách-szobor nyüvános pályázata, 1966 első negyedében pedig a zártkörű pályázat zajlott le. A mai tervek szerint az emlékszobrot 1968-ban állítják fel a Margitszigeten, a lebontott — Ybl Miklós tervezte — fürdőépület helyére. A főváros szép és kegyeletes kezdeményezéséről, a szoborállítási tervről, annak összefüggéseiről is érdemes megemlékezni a nemrég lezajlott pályázat alkalmából. Ez a téma ugyanis mind az irodalmi, művészeti közvéleménynek és a műértő lakosságnak, mind pedig a fővárosi szervek dolgozóinak (és ez nem éppen két különböző kategória!) érdeklődésére számíthat. A kép azonban nem lenne teljes és meggyőző, ha csak az 1965— 1966-os pályázat történetét ismertetnénk s nem pillantanánk vissza több mint negyedszázados előzményére is. Az első pályázat Nem volt könnyű dolga a bírálóbizottságnak 1938. március 8-án, az Iparművészeti Múzeumban, a Madách-szobor első nyilvános pályázatának elbírálása alkalmával. 133 szobrász és építész vett részt és akadt néhány művész, aki több pályaművet is küldött be. Lyka Károly „Madách és szobrászai" című tudósítása szerint: „Az első pár órás séta e szoborrengetegben azt a benyomást kelti bennünk, hogy itt inkább Az ember tragédiájának emlékművei közt járunk s nem annyira Madách, mint inkább remekműve a főhős. A pályázati feltételek ugyan megengedték ezt, mégis említésre méltónak tartjuk, mint tünetet." Lyka az okok elemzése után megállapítja : „A szobroknak igen jelentékeny részében a főszereplő a tragikus trió: Ádám, Éva és Lucifer. És e nagy hármasban, jobban mint bármikor, nyilvánvaló lett, milyen halhatatlanul él ma is Zichy Mihály művészetének emléke." A szellemesen és választékosan szigorú kritika egyrészt az emlékmű tervpályázaton felbukkant illusztratív törekvéseket, másrészt a műfaji elidegenedés mellett a nagy magyar grafikus illusztrációit utánérző, szinte általános jelenségeket leplez le. Lyka Károly mindemellett tárgyilagosan fejtegeti a feladat megoldásának rendkívül nehéz voltát. Záró soraiban ma is megszívlelhetően figyelmeztet a művészi feladatra: „Ha nem is lesz lehetséges irodalmunk e ragyogó meteorjának tökéletes szobrászati tolmácsolása, legalább a reá emlékeztető jel legyen valóban monumentális." Mit mond ugyanakkor a hivatalos közlemény a bírálóbizottság döntéséről? Gyanúsan udvariasan hangzik a bevezető mondat: „A bírálóbizottság megelégedéssel nyilatkozott a pályázat eredményéről és megállapította, hogy a beérkezett pályaművek között több olyan akad, amely gondolatban értékesnek mondható." A zsürivélemény következő mondata már kendőzetlen állásfoglalás: „Olyan pályaművet azonban nem talált a bírálóbizottság a beküldött munkák között, amely változtatás nélkül alkalmas lett volna, hogy kivitelre kerüljön." Szobrászainknak eme nagy „felvonulása" mégis tanulságosnak bizonyult, mert lehetővé tette az akkori erők felmérését. A rendelkezésre álló pályázati díj összegét öt pályaterv alkotójának adták ki és az öt, egyenként 1500 pengővel díjazott mű alkotóját: Borbereki Zoltánt, Grantner Jenőt, Ligeti Miklóst, Pátzay Pált és Teles Edét szűkebb körű pályázatra hívták meg. Felkérték tervek készítésére a díjnyertes művészeken kívül Dózsa-Farkas András, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Pásztor János és Szentgyörgyi István szobrászművészeket is. A zártkörű pályázat résztvevői közül kiesett a váratlanul elhunyt Szentgyörgyi. Ezt a pályázatot Kisfaludi Stróbl Zsigmond nyerte meg. Művének eredetileg kívánt méretű megmintázását hamarosan be is fejezte (a kompozíció Ádám figurája négy méter magas volt). A kivitelezést a háború akadályozta meg. A Városligetben felállított emlékmű talapzat és bizonyos szoborrészek Budapest ostroma alatt a bronzöntőnél elpusztultak. Ezt a művet már nem lehetett folytatni és a Madách-emlékmű felállítása — sajnálatosan — hosszú időre lekerült a napirendről. Miért a Margitsziget? Kisfaludi Stróbl meg nem valósult Madách emlékművének a Városliget volt a kijelölt helye. A liget képe időközben sokat változott, főleg a vásár (BNV) feltűnő terjeszkedése okozza azt, hogy a kertészetiszobrászati változtatásokat kerülnünk kell mindaddig, amíg a vásárterület felszabadul és a Városliget végre visszakapja eredeti rendeltetését. Egyéb kényszerítő okok is ajánlották a Margitszigetet a tervezett Madách emlékmű alkalmas helyének megállapításakor. A lebontott Ybl-féle fürdő üres területe kitűnő szoborhelynek kínálkozik. A sziget pedig egyre inkább tölt be — sport és pihenőpark jellege mellett — idegenforgalmi és kulturális szerepet. A sziget hagyományos kertészeti rendjének tiszteletben tartásával terveztük meg 1964-ben a Margitsziget szobrászati rendezését. A Madách-szoborra vonatkozó határozaton kívül az illetékesek azt a szándékot is helyeselték, hogy a Városligetből kiszorult „Művészsétány" tizennyolc mellszobra is a szigetre kerüljön. Ez a szobor-csoport (írók, költők, képzőművészek és zeneszerzők portréi) az 1912. ill. 1940. év óta a szigeten álló Arany János és Tompa Mihály mellszobrához igazodnék tematika, műfaj és elhelyezés szempontjából. A megszokott „Művészsétány" elnevezés eszerint nem lesz helytálló, mert nem a „sétány menti szobrok", inkább a „szobrok ligete" meghatározás jellemzi majd elhelyezésüket. A barokk-kertben szokásos, szabályos területi és sorritmus helyett, az angol kert kötetlenebb térplasztikai tartozékaként és a szűkebb környezetbe intimen illeszkedően fogják a városligeti „Művészsétány" szoboregyüttesét a Margitszigeten elhelyezni. A művész-mellszobrokkal eszmei és területi egységben, mintegy a reprezentáló vezérmotívum szerepét tölti majd be Madách Imre egészalakos szobra. Szabad-e ilyen feltűnő hangsúlyt adnunk irodalomtörténeti 29