Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Polgár Károly: A főváros Madách-szobor pályázatai

(Zilahy István felv.) Vilt Tibornak a zártkörű pályázatra beküldött nyertes pályaműve nagyságaink szobrai között épp a Madáchemlékszobor számára ? Régi adósság törlesztése a tervezett emlékmű, mivel a fővárosban sehol sincs Madáchnak megfelelő méretű szobra, viszont a művész-mellszobrok csoportjában megörökített nagyjaink közül nem egyet (pl. Ady, Arany, Derkovits) találunk, akinek nagyméretű szobra Budapest (vagy más magyar város) reprezentatív közterét díszíti. A „kiemelés" pedig nem éles és egyáltalán nem hivalkodó, hiszen a Madáchszobor különálló hatása közvetlen környezetében érvényesül, tőle távolabb helyezkednek majd el a művész mellszobrok, általában látótávolságon kívül. A „területi egység" lényegében tehát az egész Margitszigetet jelenti. A Margitsziget hangulati elemekben gazdag, nagy zöldterületére a város zaja és nyugtalansága csak igen tompán, halkítottan áramlik be — úgy érezzük — ezért is méltó környezete lesz a nagy magányos gondolkodó szoborképmásának. , Az 1965-ös nyilvános és az 1966. évi zártkörű pályázat A Fővárosi Tanács 1965. szeptember 3-i pályázati felhívása szerint tehát a Margitszigetre tervezett Madách-emlékmű pályázaton minden magyar szobrász- és építőművész részt vehetett. A pályázati feltételek kikötik, hogy a szobor egyalakos, portréjellegű legyen, de nem írják elő a kivitelezés anyagát, méretét. Összesen 41 000 forint volt a pályadíjak értéke az első díjon kívül, amely magára a szobor kivitelezésére szóló megbízást jelentette volna. Ismét nagy érdeklődés támadt a művészek körében. A felhívásra kilencvenhárom szobrász jelentkezett, egyidejűleg sokan építésztársukat is bejelentették. A pályatervek december 15-i átadásakor váratlanul csökkent a művészek száma. Többen úgy érezték, hogy nem tudnak megfelelő eredménnyel szerepelni a pályázaton, mások nem készültek el pályaterveikkel egyéb feladataik miatt. Itt kell megjegyeznünk, hogy — az 1938-as állapottal ellentétben — ma tekintélyes számú állami megbízást kapnak a képzőművészek és nyilvános pályázaton sokan éppen határidőhöz kötött megbízásaik miatt nem is tudtak részt venni. Ilyen körülmények között az is figyelemre méltó, hogy negyvenhét művész (részben alkotópár) ötvenhét pályatervet készített a Madách-szobor második nyilvános pályázatára. A résztvevők között nem egy művészt találunk, aki az 1938-as pályázaton is szerepelt, sőt olyanokat is — Grantner Jenő és Kisfaludi Stróbl Zsigmond személyében — akik 1938-ban sikert is értek el a Madách-pályázaton. (Kisfaludi Stróbl 1965-ös Madách figurája lényegében teljesen megegyezik az 1938-as pályatervének főalakjával.) Csorba Géza fiatalkori „Magyar Pantheon" tervének Madách alakját használta fel. A pályázat elbírálására 1965. december 20-án került sor a Dimitrov Művelődési Ház színháztermében. A bíráló bizottság javaslata alapján a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a következő határozatot hozta: „Az ötvenhét pályamű közül egyiket sem tartja jelenlegi állapotában kivitelezésre alkalmasnak, hét pályaműben látja azonban azt a lehetőséget, melynek alapján az alkotó művészek zártkörű pályázaton újabb fordulóban részt vehetnek. Ezek a művészek a következők: Kőfalvi Gyula, Marton László, Tar István, Ungvári Lajos, Varga Imre, Vasas Károly, Vilt Tibor." Sok tekintetben tehát megismétlődött a Madách-szobor pályázat 1938-as sorsa. A pályázat művészeti eredményeit elemezve tapasztalhattuk, hogy 1965-ben lényegesen kevesebb pályaterv volt illusztratív jellegű. Jobban foglalkoztatta most a művészeket a monumentalitás, lényegábrázolásra való törekvés. Sokan az alkotó zsenit igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az emlékmű környezetével való kapcsolat harmóniájáról sem feledkeztek meg. A zártkörű pályázaton a meghívott hét művésznek nyolcvan centiméteres szobortervben kellett a feladat megoldását bemutatnia. Mintegy három hónap állt a pályázók rendelkezésére ebben az újabb fordulóban. A bírálóbizottságban elhangzott vélemények alapján végül 1966. április 20-án született meg a lektorátusi határozat: Vilt Tibor szobrászművész nyerte meg a pályázatot, ő kapta meg a megbízást a Madách-szobor kiviteli tervének elkészítésére. Sikeres megoldást kívánunk Vilt Tibornak ehhez a szép feladathoz. TASNÁDI VARGA ÉVA BOCSÁNAT Valami rettenetes vágy hajtja utánad a szívem. Tudom, hogy hiába várlak, zord napok messze sodortak, s márciusi zöld ragyogása nem fon át kettőnket újra. Idegen várost szeretsz most s idegen nőkre borulva felejted ölelésem s a szót, mik hozzám vezettek. Új már a Simcád volánja és vitáink elcsitultak, nincs albérleti remegés, vadonatúj a felöltőd, s vadonatújak a tervek, melyek közt nevem áthúztad. Magamról nem sokat írok. Élek, mint virág a porban, s hullásomban is megértem az ifjúság egyszeregyét. 30